Hetekkel ezelőtt lefixáltuk a Szegedi Szekciós fényképnézegetős-kajálós összejövetelt 16-ára. Emiatt volt úgy, hogy nem tudok felmenni az FB-évzáróra, de végül "kapóra jött" Bi esküvői meghívója, ami miatt toltuk az időpontot egy nappal közös megegyezéssel.
Az, hogy NI lemondta a héten, nem lepett meg, mert ő egyrészt mert nem szegedi, a közös edzésekben sem tud részt venni, de egyáltalán: hiába volt tavaly BBp-csapattag, és jött futni Firenzébe is, idén gyakorlatilag csak a Zoliék Nászfutására jött át meg az olasz maratonra tartott velünk. Most se ért rá... A többiek úgy volt, igen.

Így aztán szombaton Zilaci segítségével jutottam el Budapestre, ezúton is ismét köszönet. Élveztem a társaságát, a beszélgetést, és annyira jó volt egy megerősítés, hogy amit gondolok a futásról, a motivációról, az edzésmódszerekről, azt nem egyedül gondolom így. Hogy lehet cél és érték egy rövidebb verseny, hogy nem veszélyesek a gyors edzések, és talán nem haszontalanok, hogy fontos a társaság, a közös edzések, és van élet még pulzusmérő nélkül is :) Hogy benéztünk a Decathlonba, az külön karácsonyi ajándék volt, hisz imádom a sportboltokat :) És ha már ott voltam, vettem egy Kalenji pólót 1700-ért, gyerekméretben (és Zilaci ki se röhögött :), meg néhány pár Kalenji zoknival is megleptem magam.
Fenn Pesten mentünk egy kört a belvárosban, hogy lássuk, mi az, ami nincs itt nekünk vidéken, de nem is hiányzik: a rohanás, a tömegnyomor. Brrr. Azért a Westendbe beugrottunk, mert elárultam, hogy ott egyetlen kedvencem van, a "Niagara" vízesés :)))

Az FB évzáró a "Futóbolondok SE" éves közgyűlésével kezdődött, amit olyan formálisnak, és elkapkodottnak éreztem. Mintha tavaly nagyobb lelkesedést éreztem ezügyben. Mindegy. Nem akarok olyan dolgot kritizálni, amit nemcsakhogy nem tudnék jobban csinálni, de egyáltalán nem is szívesen foglalkoznék ilyesmivel.
Előtte ajándékosztás volt a tagoknak, tök dizájnos kis futókesztyű, kellemes meglepetés volt, örültem neki.
Utána viszont amőba-bajnokság. A tavalyelőtti csocsó- és tavalyi pingpong után nem tetszett, hogy idén "szellemi" vetélkedő van, az meg csak ott tudatosult, hogy mivel a meccseket párhuzamosan játsszák, így ez elég sok embert "kivont a forgalomból", velük nem sokat lehetett beszélgetni. Kár, mert sokakkal ritkán találkozok.
Azért a többiekkel tudtam pár szót ejteni, ami azért jó volt.
Bár megtudtam, hogy állítólag sérülésveszélyesen edzek, csak mert nem vagyok hajlandó pulzuskontrollal bazi lassan edzeni, hogy kialakuljon a lábamban a hajszálerezettség, és így ne is nagyon várjam eredményeim javulását. Hát, ez van. De nekem az edzések akkorsem elsősorban arról szólnak, hogy minél profibban eddzek, hanem, hogy jól érezzem magam a hétköznapok zsongásában, és ez többnyire működik...
Aztán 10 körül indultunk haza, és fél éjfélre itthon is voltam.

Izgatottan vártam a mai találkozót is a Szekcióval, ahova Zilacit is meghívtuk (és aztán nagyon sajnáltuk, hogy nem tudott eljönni mégse :( ), hisz azért mégiscsak ez az a szűkebb társaság, akikkel edzek. Akikkel egyre több a közös élmény, stb. 3-tól "lehetett" érkezni, amit én kicsit lazábban vettem, és galádul fél 4-kor érkeztem meg. De aztán kiderült, hogy még csak nem is utolsóként, hisz Gabó és Bi családja is csak utánam érkezett. Ez nekem nem okozott gondot, de mint kiderült V42-nek igen. Mert neki amúgyis jól keresztbeszerveztünk ezzel a mára átpakolással, amiről egyikünk se tudott... Kár :(
Azért viszont az is kiderült, hogy nemhiába izzadtam a konyhában egész délelőtt, mert a szupertömény csokis sütim osztatlan sikert aratott, de ahogy elnéztem a többi finomság is, pl. Anikó utánozhatatlan sajtos stanglija és Ari -ezúttal nem otthonfelejtett- rántott husija  (merhogy mikor Olaszországba mentünk ősszel, épp ezen finomság maradt ki Bi csomagjából, amit Zoli azóta is emleget ;)
Lassacskán elkezdtünk képeket nézegetni. Én vittem pár CD-t, meg még gyorsan néhány képet Pen-Drive-ra is mentettem, biztos, ami biztos. Jól jöttek. Végignézegettük a Pécs-Harkány, a Kecskeméti félmaraton, a linzi és olasz maraton meg az 50-es OB képeit is. Ez utóbbit kétszer is, mert Gabóék nem voltak ott az első vetítésen, V42 pedig már menni készült, én pedig meglepetést tartogattam. A furcsán szervezett 50-es OB után, ahol a teljesítő Zoliéknak se egy oklevél, se egy érem, de a szervezőktől talán egy kézfogás se járt, én kitaláltam, hogy készíttetetek Zolinak és Gabónak a két 50-es teljesítőjének illetve a kis V42-Junior Andrisnak első 10km-e alkalmából egy-egy érmet. Ezeket adtam át most, és úgy éreztem, meghatódtak kicsit a srácok. Jó volt.
Majd elment V42, mondván, egyedül vannak otthon a gyerekek, hisz felesége ügyel, ők tegnapra tervezték a jövetelt... Ekkor tudtam meg, hogy V42 képeket se hozott :((
Aztán Bi megkérte Zolit, még a múltkor, hogy mutasson pár erősítő gyakorlatot fiának, Barnusnak, meg annak barátjának Tominak. Azt azért nem gondoltam, hogy órák hosszat tart az esemény. Egy darabig lekötöttem magam a Gabó gyerekekkel, főleg nagy kedvencemmel, Lucával, aki egy igazán kiegyensúlyozott, örökmosoly, csodaszép kislány, de ebben azért én hamar elfáradtam.
Ekkor Bi-ék is menni készültek, de még Zoli megmutatta a gyerekeknek a boxzsákját is, ami szintén nem 2 perc volt. Mire feljött, elfáradtak a Hgabo gyerekek is, így szépen lassan elfogytunk.
4-en maradtunk: vendéglátóink Zoli és Anikó, illetve Robi és én. Mi még jókat beszélgettünk a futásról, az éves élményekről (hja, amikor még utól bírtam érni őket :)) és kitartóan pusztítottuk a maradék kaját. Persze lassacskán mi is eljöttünk Robival, de előtte lefixáltuk a holnap esti futást: a penzum valszeg egy 11 km-es 5:40 körüli tempójú Árvizi emlékmű+Tápéi kanyar kör volna...