... avagy mért bírom még mindig szerte-széjjel futni magam???

Pedig egész jól indult. Ma nem is volt olyan hideg, mint tegnap. Megaztán a két hosszúujjúban is egészen jól tudtam mozogni. És még a 4:38-4:40 körüli első 2 kilit se éreztem veszélyesnek. És még 12 percnél sem akartam kiszállni...
De ahogy közeledtem a 3,5 km-hez, kezdett olyan furcsa lenni. És, amikor már az egész fejem lüktetett, megálltam, és kinyomtam a gombot. Pihentem egy picit, aztán sokkal óvatosabban továbbindultam, és még a legvégére bírtam is újra gyorsítani, de így is 23:50 lett a vége. A múltkori 23:45-tel szemben.

Persze nem vártam én csodát, és az idővel is kiegyeznék, de bosszant, hogy még mindig így bele tudok rohanni. Sose szoktam túlfutni magamat, és így utólag filózok is, hogy bírtam-e volna "rendesen" végigfutni, de akkor sem szeretnék soha, de soha kockáztatni egy rosszullétet, ájulást, vagy akármit. Mert én ugye nem azért futok... Nincs az a PB, amiért megérje...
Aztán hazakocogtam, a comjaim elfáradtak, mint állat, és a hazaút sem esett annyira jól, de azóta pihentem, és egyáltalán: köszönöm, jól vagyok :))

De alapvetően az alapozás első 4 hete (bezárólag a holnapi futással) szerintem teljesen rendben lezajlott. A 6 percen kívüli tempókból visszatértem a jóleső 5:40-ekhez, elkezdtem nyújtani a napi, heti futások hosszát, összkm-számát, itt-ott az iramba is bele-beleerősítgettem. Úgyhogy egyelőre folytatom azt, amit terveztem: hogy a következő 3 hétben a km-szám már nem sokkal emelkedik (52-55km környéke), és minden héten 1-1 edzés kicsit gyorsabb lesz. Viszont a 3 hét múlvára tervezett erőfelmérőt kihagyom, futok helyette 5 kilin át valami "fegyelmezett" 5 perces tempót. Aztán majd 6 hét múlva, talán már csak látszik majd valami fejlődés...

Aztán meg holnap, az utolsó futás után, összedobok valami évértékelés-félét.