Na, szóval keddi papírcicázás ide vagy oda, megcsináltam a tervezett kemény hetet!!! :-)
Szóval van élet az időjárás miatti stresszen túl is. Más kérdés, hogy így hazárdíroznom kellett egy csütörtök-péntek-szombat-vasárnapot, de azért tudtam volna, mikor kell kiszállni, ha nem nem. Megaztán mégiscsak teher alatt nő a pálma.

Merthát az 5 futásból csak 2 volt laza, regeneráló; a mai hosszú volt, a maradék kettő meg tempós. Mondjuk a motiváció pénteken ingott meg. Úgy volt, hogy Zolival megyünk ki lazázni, de neki a programja úgy alakult, hogy kényelmesen ki tudott menni még világosban szaladgálni, míg én 5-ig korrepetáltam, és valami iszonyú nyűglődve indultam el. Ez aztán végig így maradt. Eleve nyűgös napom volt a péntek, és ezt a futást csak amolyan kötelező etapnak éreztem, megazért csak beleéltem magam, hogy nemegyedül. De aztán lenyomtam, és most ez volt a lényeg.

A csütörtöki résztávról már írtam, az jó volt. De aztán a kedden elmaradt 5 percen belüli átlagos nagykörútkör helyett kitaláltam szombatra egy 2 Tisza-part körös fokozót. Ez persze lájtosabb volt a keddi tervnél, mégis volt benne tempó, meg hát előtte-utána nap is futás.
Aztán tegnap nehezen indult a dolog, úgy éreztem, alig haladok előre, nehezen voltak a lábaim, de aztán mégis 25:34 lett az első kör, amit úgy 27 perc környékére terveztem. De gondoltam, Anita, ha fokozót akartál, na most mutasd meg mit tucc, és beindultam. Aztán egyszercsak jött szembe a narancssárga firenzés mellény, benne V42-vel. Lazán kocogta azt a tempót, amit én döngettem, hívott is, hogy menjek vele, és mentem is volna szívesen, de ha már kitaláltam ezt az edzést, gondoltam, nézzük mi lesz belőle. Megnéztem. Pályacsúcs. :-) Mondjuk a srácok szerint elég élénk képzelőerőre vall, hogy a hídra fel menetben a Kékest vízionáltam magam elé, de hát könyörgöm, felfelé mentem 5 perces átlagon belül, ezen a szinten akár már hallucinálhatok is. :) Lefelé meg szaladtam, mintha az életemért futnék, vagy verseny végén hajráznék, de iszonyúan élveztem, és 23:23 lett a(z 5 kilinél hajszállal rövidebb) kör. Meg mellesleg 49 percen belüli a majdnem 10-es tempós szakasz. De azért ezekkel a gondolatokkal, meg magam fényezésével úgy eltöltöttem az időt, hogy már majdnem hazaértem, mire a gondolat végére értem, pedig valljuk be a vége nem túl gyorsan. Nyilván a gondolkodás sem :-)

A mai csapatfutás is fényévekkel jobb volt a múlt hetinél. Asszem, mind kiegyensúlyozottabbak is voltunk, meg jól meg is beszéltük, hogy mi a terv, meg jó volt végre Gabót is újra a fedélzeten látni!!! :-) Megint újszentiváni laktanya oda-vissza volt a táv, 26km kb., visszafelé Gabóéknál frissítő, a 3 héttel ezelőtti 6 perces tempóhoz képest meg inkább 5:32 az iram. Mondjuk ezért kapaszkodnom kellett keményen, de rendesek voltak a srácok, nem hagytak magamra, bevártak, mikor nagyon nyűglődtem. De azért harcoltam, távért, tempóért meg minden.
És így egy tökjól teljesített hét a jutalmam, és remélem, egy jó kis Pécs-Harkány van alakulóban. :-) A jövő hét meg pihi, laza, rövid futásokkal, kiskedvenc 500-500 váltakozókkal, meg valami hosszabbal a hétvégén, de összességében is max. 50 km-rel. Aztán meg síszünet. Szóval kitartás, Anita! :-)