Na, most én jártam úgy, mint a címszereplő. ;) Nincs időm.

Kedden futottam ugyan a srácokkal, de az kicsit felemás érzéses volt, tekintve, hogy kellett volna várniuk rám 10 percet kb, de nem vártak, és mivel ők gyorsat futottak a ligetben, a közös futásra esély sem volt. Meg aztán a visszaútban sem hozzám alkalmazkodtunk, hanem átkísértük V42-t a hídon, aki úgy elhúzott, hogy a híd végére kb. 100m-rel előttünk ért. Szóval furi volt...
Aztán ma meg tudtam, hogy egyedül nem megyek ki, mert este 7-re értem haza, és ez kb. a harmadik egymás utáni ilyen napom. Kedden még verseny volt, hogy majd ki jöjjön velem, mára meg szépen egyenként lemondta mindenki. :-(

De végülis amúgy is fáradt vagyok. A héten valahogy majd' minden csoportommal irattam valami dogát és/vagy beadandó házit kellett javítanom, érettségi előkészítőt tartottam (ingyenesen ugye, mert amúgy tutibizti nem tölteném ki a munkaidőmet), verseny-feladatsort állítottam össze, ja, meg órai anyagot, meg felügyeltem is ezen a versenyen. Szal elvoltam. Ja, ma meg ügyeletes is voltam, egész nap lenn flangáltam a zudvaron.

Úgyhogy ma nincs futás. Meg holnap se lesz, mer megyek haza. Na, majd hétvégén. Végülis most van 204km-em az edzésnapló tanúsága szerint, a szombati 21 kilivel lesz 225, és annyi nekem épp elég...

Na, nem a saját anyukámról van most szó, hanem Hgabo nagymamájáról.
3 hét múlva futunk maratont, épp ideje volt valami hosszút futni. Gabó meg felvetette, hogy ő kikocog a Bordány melletti tanyára, ami olyan 18,5 km-re van. Aztán többen csatlakoztunk, így ott volt Zoli és Bi, illetve Robi bringával meg hátizsákkal, ahova a frissítőket pakoltuk.

8:00-kor volt a találka, ezúttal nem a jó öreg kavicsnál, hanem 500 m-rel arrébb a Víztorony téren. A reggel csípős, hűvös és csöndes volt. Idén ősszel nem először volt BBp feelingem, bár tudtam, annál azért melegebb lesz. De a hűvös reggel, az őszillat, a hosszú csapatos futás, és a rozsdabarna falevelek a bringaúton mind-mind a BBp-t idézték. Szóval az előjelek jók voltak. Meg az is, hogy új útvonal volt, nekem olyan 4 kilitől teljesen ismeretlen (jó, jártam már arra busszal, de én igazán akkor érzékelem a környezetet, ha futok...)

Jólesően kocogtunk, úgy 2 kilinél csatlakozott Bi. Kellemes, beszélgetős tempót választottunk, illetve választottam én, mert odaúton a srácok engem küldtek előre, hogy diktáljam a tempót. Nem nyírtam őket :-) Olyan 5:40-50 körül mehettünk, jólesően. Ami jól sikerült még (bár mi nem?? :) az a frissítés. Nyáron, amikor meleg volt, kitapasztaltam, hogy a csoki helyett jobb a sima háztartási keksz, nyilván mert nem olvad, másrsézt meg annyira töményen édes. Most kombináltam a kettőt, és nagyon bejött. Nem volt éhségérzetem egy percig se, de azt se éreztem, hogy tele lenne a hasam, vagy lötyög benne a víz. És végig simán bírtam futni, izomfájdalom, meg nagyobb küzdés nélkül.

Frissítettünk úgy 6 kili körül, majd 11,5-nél (eddig volt bringaút) majd innen már nem álltunk meg a 18,7-8 körül lévő tanyasi házig. Igaz itt már az úton mentünk, egy sorban, én diktáltam továbbra is a tempót :), de innen hosszú volt, és egyenes, és fejben se könnyű. Azért oldottuk a nehézségeket, jó kis beszélgetésekkel. :)))
Nettó 1:46 óra alatt értünk ki, és itt frissítettünk, és Gabó nagymamájánál és nagynénjééknél töltöttünk kicsit több, mint negyedórát. Mondjuk nekem fejben ez a kis pihi is jól esett. Meg nagyon tetszett ez a tanyasi hangulat a csenddel, kutyákkal, lóval, kerti paddal.

Pihi után vissza. A frissítést megint ugyanazon a két ponton oldottuk meg, nagyjából elég is volt. Robi mindvégig segítőkészen rohangált a bringával hol müzliszeletet hozott a boltból, hogy hideg vizet a kútból, hol előre ment, hol pedig hátul maradt. Velem, mint utolsóval, mert visszafelé a srácok azért tolták neki jobban, és próbáltam Hgaboval tartani a tempót, ez jó darabig ment is. Az uccsó 3-3,5-en már nem, de így is nagy átlagot mentem... Zoli csinálta a műsort, mint mindig, és folyton előreszaladt, mikor kivel. Ha nem láttam volna tegnap Gyálaréten (12 db átlag 4:30-ban elkövetett kili után), akkor felmerülne bennem: ő sose fárad el?? :)
De egyébiránt a visszaút kicsit gyorsabban telt, gyorsabban is haladtunk, meg talán hasznos volt, hogy reggel a "milyen sokáig futunk?" kapcsolót a fejembe "nagyon sokáig"-ra állítottam :) Így aztán csak az uccsó két kilin nyűgösködtem, hogy mikor-érünk-már-haza???, de fizikailag még ekkor is simán bírtam az 5:40 körüli tempót. Sőt, hagytam, hogy Zoli rábeszéljen, hogy még kocogjak el hazáig, elkísérnek, így ma 38 km került a zsákba, nettó 3:32:30 alatt. Mondjuk frissítés ebben nincs.

Mindazonáltal jó jel, hogy mind fejben, mind fizikailag sima ügy volt, és innen már nem sok a maraton (amit azért lazára tervezek), és talán ma az ötvenes is ment volna. Meg az is jó, hogy azért a héten 4 futásból csak összehoztam 73 km-t, és ilyen már elég rég nem történt velem. Úgyhogy kerek a világ, és szép az ősz :)) 

A Napraforgó Futóklub rendszeresen rendez Gyálaréten vagy Szeged más külső részein futóversenyeket. Ezek kicsi, nem túl hirdetett rendezvények, de még sose voltam. Aztán most is sokáig vacilláltam, mi legyen. Amikor észbe kaptam, lejárt az előnevezés, helyszínen 1400 lett volna, + 500 a póló. Úgy gondoltam, hogy ez az ár/érték arány nekem nem éri meg.

De azért ki akartam menni. Ezért azt találtam ki, hogy -mivel úgyis sütök gofrit- viszek ki a srácoknak, és ott leszek, szurkolok, élvezem egy kicsit ezt az őszi jóidőt, és kinn vagyok a levegőn. Simán odataláltam a versenyre, igaz, addigra a gyerek- és családi futamok lementek, viszont a "felnőtt táv" (12 km) meg nem rajtolt el. Aztán a rajtnál rájöttem, hogy kiscit Zöldgömb feelingem van. A szervező ugyanis elkezdte magyarázni az útvonalat, majd az értetlenkedőkkel közölte, hogy nem mondja el még egyszer, mert aki nem értette meg, annak úgyis mindegy. Ez volt az a pont, amikor már biztos voltam benne, hogy jól döntöttem. A következő meg akkor, amikor kimentem a töltéshez szurkolni, és a srácok közölték, hogy vigyem a fejük fölül a napot. Hát, igen, meleg volt. Én elvoltam, Zoli anyukájával, feleségével, Gabó feleségével és gyerekeivel. Aztán jöttek az elsők, és csúnya kis "csalásozásos" közjáték volt az első két célbaérkező között. :-( Aztán szépen lassan elkezdtek érkezni a többiek is, megjött Gabó és Zoli is úgy 1-1,5 perc különbséggel. Jók voltak!

Mikor kicsit kihűltek, még beszélgettünk, ők gulyásoztak (hmmm, tökjó illata volt), meg előkerült a gofri is :) Aztán beszélgettünk még már szegedi futókkal is, akiket látásból már ismertünk azért különböző versenyekről. Én pedig lassan összekészültem, hogy hazakocogjak. Még jó, hogy Gabó szólt, hogy a töltésen jöjjek, ott egyrészt rövidebb, másrészt kellemesebb. Az volt, csak egy helyen úgy döntöttem, hogy nem ismerkedem közelebbről a tök-gazdátlan kutyával, inkább kerülök egyet. Még jó, hogy olyan helyen voltam, ahol nem volt macerás a kerülgetés. Így aztán a 9,5km-es út olyan 10 kilissé vált, amit másodpercre pontosan 1 óra alatt teljesítettem. Nem véletlenül tartalékolok: holnap életem leghosszabb edzésére készülök. Az erő legyen velem :)

A héten "kemény hetet" csinálok. Rég is volt már ilyen, meg amúgyis 3 hét múlva maraton, le kéne már tenni valamit az aszfaltra a sima "szintentartás"on túl. Na jó, a nyárbúcsúztató hétvégéjén is volt két hete 27kili, de akkoris. Szóval a héten minden futásom hosszabb 10k-nál.

Kedden el is kezdtem. Nem lesz ez könnyű hosszútávon, hogy koradélután még érettségi előkészítőt tartok, aztán meg a fél 5-össel jövök haza, és 6-körül esek be az ajtón. És ezután indulok futni. Hulla fáradtan, és nem túl motiváltan, mert ezen a ponton inkább feküdnék a TV előtt. (na, amennyit én a TV előtt fekszek, ugye...) Szóval kicsit ennek fényében futottam, amolyan "meg kell ezt most csinálni" alapon. Békésen futottam, lazán viszonylag, de gyorsan sötétedett, gyorsan hűlt a levegő, és egyedül is voltam. Nem volt rossz, de olyan jó sem.

Ma kicsit korábban tudtam indulni, és ma amúgyis Tisza-part volt tápéi kanyarral a menü, ehhez több kedvem is volt. Meg V42-vel is összeszervezkedtünk, az Árvizi emlékműnél csatlakoztunk össze. Aszongya lassan. Aztán olyan tempót mentünk, ami a lelkemnek kívánatosnál csak egy hajszállal volt gyorsabb, amilyet egyedül nem erőltetnék, együtt viszont szuperül ment. És az elején még sütött rám a nap, és jól esett a futás, és egyáltalán. Szülinapi futásnak nagyon rendben volt :-)

Kialudtam végre magam jól, nagyon rámfért. Aztán koradélután kimentem egy laza Nagykörút-körre. Hosszú idő óta végre nem azt éreztem, hogy nem haladok, és nem volt kényszerem az extralassú futásra, hanem a régebben már jólbevált 5:40-es ezrek mentek átlagban.

Az idő is kellemes volt, kicsi széllel, de nem volt zavaró. Jó volt elmorfondírozni a tegnapi nap történésein, főleg, mikor a Pláza magasságában jártam. De még morfondírozni se hagyják az embert, gondoltam, mikor egyszercsak rámdudált egy autó a Petőfi sgt. előtt nem sokkal. V42 volt az, családostul integettek a kocsiból. :-))
Aztán a kör második részére méginkább megjött a kedvem, ott már gyorsan telt az idő is. Jó kis futás volt.

És most talán ki vagyok pihenve. Ez jó, mert jövő hétre kicsit hosszabb hetet tervezek. Úgy 70 kili körül. Na, de majd látjuk...

Megcsináltuk!!! Megcsináltam! :o)

Nem egyszer megfordult a fejemben, hogy el kellene vinnem egyszer egy diákcsoportot egy futóversenyre. Most nyáron terveztem el, hogy mostaztán tényleg. Kipótoltam a programot még egy délutáni mozizással, és osztálykirándulásnak hirdettem meg a dolgot az osztályomban. Nem "A Nagy Éves", csak úgy egy kirándulásként. A futást nem tettem kötelezővé, hisz még élénken él bennem az a pillanat, amikor azt mondtam, engem nem lehet rávenni erre a mozgásformára, de úgy voltam vele, hogy aki nem fut, az is legyen ott, lássa, milyen egy ilyen esemény, éljen egy kicsit a hangulatában, és főleg: lássa a mezőny végét. Mert nekem mindig ott vannak az igazi csodák.

A BSI mai K&H Olimpiai Futónapok elnevezésű programja épp megfelelőnek tűnt számunkra. Elsőre mindösszesen 4-en jelentkeztek, de azért voltak ötleteim, "kire lehet még hatni", és adtam egy-egy nevezési lapot még pár gyereknek. Végül 7-en lettek (plusz én).
Nem tudtam, hogy mit fussak. De nem túl előre álltunk be, és amúgysem tűnt szimpatikusnak az a gondolat, hogy fussak be a tanítványaim előtt, így úgy döntöttem, az utolsó futóval maradok, hogy akárki is az, a kudarc élménye még csak fel se merülhessen. Vele is szépen haladtunk, az első két km-t 5:30-as ezrekkel teljesítettük. Aztán a lánynak elkezdett szúrni az oldala, így bele-belesétálgattunk, de nagyon korrektül fogtuk fel a dolgokat. Szépen, picit lassulva bár, de magabiztosan értünk célba 20 perc alatt a kb. 3,4 km-en. Az osztály-élmezőny 17 perc környékén ért célba, és mindannyian nagyon jól érezték magukat, és mindannyiukra nagyon büszke vagyok!!

Aztán kivártam a soromat a teánál, majd visszabattyogtam, és úgy 25 perctől beálltam szurkolni. Még vagy 12-13 percen keresztül csak jöttek és jöttek a futók, és páran beálltak mellém, és szintén szurkoltak. És azért csak elhangzott egy-egy "láttad, milyen kicsik is végigfutották?" vagy "Hú, és az az öreg bácsi is...", és volt olyan is, hogy "na, jó, lehet, hogy legközelebb elindulok, de csak gyalogolva" :)

Aztán úgy alakult a program, hogy délután még egyéb sportolásra is lehetőségünk volt, és a kis osztályom mindvégig lelkes volt, nagy örömmel vettek részt ezekben is. És én azt hiszem, hogy ez a mai nap mindannyiunknak nagy élmény volt.

:-)))

Furán alakul ez a hét futásilag, bár igazából csak a tegnapi futás csúszott át mára, mert tegnap épp a holnapi (futós) kirándulásunkat szerveztem...

Hétfőn megpróbálkoztam egy gyorsabbal. 9 kilit futottam, a középső 4-et a ligetben 5 percesben. Mentem, mint állat, meg ami a csövön kifért, érzésre, aztán a tempó, épp, hogy 5 perc környéke. Harcolnom kellett szabályosan az 5 perces körökért. De összességében olyan jólesően fáradtam csak el, nem irreálisan, meg nem voltak negatív érzések az edzéssel kapcsolatban, kedvvel is csináltam, szóval jó volt.

Ma meg Hgabóval egyeztettünk egy laza esti 11 kilit. A rakpart kiábrándító volt. Irdatlan tömeg volt, nem lehetett haladni, meg a lámpák is csak itt-ott égtek. Nem volt jó most ott. Tápé már nyugisabb volt, bár az autósok ott nem szeretnek minket, így volt ez most is. De olyan jó kis vidékillat volt, meg kellemesebb hangulat. Elbeszélgettük az időt, és jó kis laza 6-percesen kívüliben kocogtunk. Jól esett. Meg nagyon-nagyon kellemes idő volt ám!!

Holnap meg akkor Futóversenyzünk az osztállyal. 7-en neveztek végül, ez nem is olyan rossz arány. Sejtettem, hogy meglesz ennyi, és örülök, hogy ennyi összejött. Mondjuk most vannak aggodalmaim a holnapi nappal kapcsolatban, de majcsak lesz valami...

Tegnap délelőtt utaztam fel Pestre, és fél 3 előtt pár perccel már a Szigeten voltam, ahol először megismerkedtem Józseffel, és pár percen belül Amatőr is megjelent Leanderrel együtt!! Leander a maga tempójában futott egy kört, míg mi a fiúkkal nekivágtunk a hosszúnak. Az első két kör még ment a megbeszélt 30 perces köridővel, de utána ez a tempó nekem egyre kevésbé ment könnyen. Így aztán lassultunk kicsit (miattam), és közel 6 perces átlagban sikerültek a következő körök. A hangulat jó volt, beszélgetős, a MAC mögött várt minket körről körre Leander, meg ittunk (ja, nem is tudtam, hogy a külső kör mentén is ennyi kút van, tökjó!!), a másik oldalon József felesége és kislánya sétáltak. Közben ismerkedtem a környezettel: megtudtam, hol vannak A szállodák, meg melyik az állatkert, hogy milyen a Palatinus hátulról, és hogy milyen lett a felújított uszoda. Jóvvanna, tudom én, hogy ezek alapdolgok, de én eddig gyakorlatilag csak a hendiken futottam a külső körön, és akkor mindig mással foglalkoztam :-) Utolsó körben Amatőr rákérdezett a tempóra. Hát, mondom 6 percesben gondoltam, aztán leesett, hogy ő gyorsra szereti futni a végét, így elengedtem őket, én meg mentem a magam legkényelmesebb tempójában. Ami 6:15 lett az első km-en. Ezen a ponton elgondolkodtam, hogy lassan el kell kezdenem okmánypalacsintát sütnöm, hogy bevegyenek a lassú szekcióba :-) Viszont viccen kívül nem először éreztem, hogy lassulok. Meg, hogy időnként a 6 perces gyorsnak tűnik. Nincs ezzel baj, csak olyan furcsa, mert volt idő, amikor azért nem bírtam 6 percesben futni, mert természetellenes lassúnak tűnt. Na, mindegy, csak elfilóztam... Aztán picit gyorsultam, és Amatőrék után röpke 3 perccel be is értem :) Nekem ez a kör olyan 31:20-as lett. De tényleg csak csatlakozni tudok Amatőrhöz, minden kétséget kizáróan ez egy nagyon klassz kis futás volt. Örülök, hogy rábeszéltem magam az 5. körre is, és mivel futva is érkeztem (igaz, a közelből), így 27km lett a délutáni adag.

Visszamentem keresztapámhoz, tusolás, újabb adag futóscucc, kaja, pihi, és mentem tovább a Roosevelt térre. Elsőre odataláltam. :-) A rajtszámfelvétel gyors volt, aztán belebotlottam a Futanetes csapatba, majd hamarosan elkezdett gyülekezni a narancspólós csapat is Easttel, Kivivel, Zakkával (neeeem, ő nem hazudtolta meg önmagát, nem futott :), megjelent Drakulady, lutak, SK, összefutottunk Tapírral. A hangulat szuper volt, Budapest csodaszép éjszaka, úgyhogy örültem, hogy eljöttem. Péter Attila pedig szokásos formáját hozta, és ezúttal egy egyedi zenés-táncos bemelegítéssel lepte meg a közönséget. Mókás volt! :-) Mi Kivivel laza, kényelmes futást terveztünk, azt hiszem ez a verseny nem a versenyről, meg a futott időkről szól, nekem semmiképp. Mindenesetre nem tudtam, mire számítsak a lábaimtól, de a délutáni 27km ellenére sem voltam fáradt, nem irtóztam a futás gondolatától, sőt. Röpke 3 perc alatt jutottunk át a rajton, és innen végig előzgettünk. Én nem tudok erről szépen írni, de azt hiszem, közel áll a valósághoz, ha azt mondom, hogy teljességgel megéltem azt, amit Zilaci írt erről a versenyről pár napja az FB topikra. Örültem, amikor az eszetlen sikoltozás az alagútban ütemes tapsra váltott, szépen haladtunk, lendületesnek éreztem a tempót, ami pedig nem volt nagyon gyors. De nagyon jó volt látni ismerősöket, buzdítani kicsi ügyes gyerekeket, látni a fényeket, sodródni a tömeggel, hallani a sok-sok buzdítás a FB ismerősöktől. Kicsit azt éreztem ugyan, hogy ezeket a szűk utcákat kinőtte a tömeg, de most még ezt sem bántam. Nem vártam a verseny végét, élveztem minden pillanatát. Olyan 35:30 körül értünk be, aztán még jót beszélgettünk a célzónában párakkal. Jó volt, hogy mindenki mosolygott, és csak jó élmények voltak, nagy meghalások nem. Jó lenne ilyen éjszakai versenyből több is egy évben!

És végül: a lábaimnak ma sincs semmi baja. Semmi izomláz vagy extrém fáradtság. Érzem ugyan, hogy futottam tegnap, de ki tudnék menni ma is. De ma inkább pihi.

Ma Hgaboval futottam, de egyedül ki nem mentem volna.

Megérkezett a beígért hidegfront, mindketten megjegyeztük, hogy megjöttek a hosszúujjús idők :-( Szépen kikocogtunk az Árvizi emlékműig, gyakorlatilag fél 8-kor már töksötét volt. Összefutottunk közben azzal a Krisztával, aki vasárnap velünk volt a NIKE-n, meg beszélgettünk, meg azért be is melegedtem. Jó volt mindenképp, hogy kimozdultam, viszont azért fáradtkás voltam, ilyenkor szeptember elején visszaszokni a koránkelés+egésznap állás kategóriába nem könnyű. Viszont legalább már rutinos vagyok :-)

Másrészről meg kísérletet tettem az osztályomnak a futással való megismertetésére. Elhatároztam, hogy elhozom őket a 16-i K&H futásra. Futni nem kötelező, azért rákényszeríteni sem akarom senkire, viszont, aki nem fut, az szurkol (gondolom én naívan...), majd pihenésképp délután elmennénk egy moziba. Ma megszavaztattam a társaságot, hány embert érdekel a dolog. A 31-ből a kirándulásra 24-en eljönnének (+az a 3-4, akit még valszeg rá tudok beszélni :), futni viszont egyelőre 4-en iratkoztak fel, de majd adok még pár embernek nevezési lapot, és mire észreveszik, már be is értek a célba :) Na jó, ez most kicsit utópisztikus elképzelés, viszont ez egy olyn szakma, ahol ha nem is próbálja meg az ember megváltani a világot, akkor meglőtte a fene az egészet. Szóval kíváncsi leszek erre a jövő szombatra... :))

Ma Hgabo írt SMS-t délután, épp mikor hazafelé tartottam hullafáradtan a suliból. Nem volt vicces megtartani 6 órát, főleg, hogy én végig állom az órákat. Ez ilyenkor ősszel ki szokott ütni, cserébe viszont a lelkesedés és a gazdag őszi program továbbvisz. Most is.

Szóval Gabó futni invitált, állítólag lassan, Tisza-parton. Mára viszont nem terveztem futást. Két választásom volt: itthon punnyadni egyedül a TV előtt, vagy elmenni kocogni a srácokkal, így nem csoda, hogy azt írták vissza az ujjaim (a Hangok diktálták, amik irányítanak ;-D), hogy ott leszek.
És ott voltam. Fél 8-kor a Kavicsnál. Gabó már ott ült egy padon, Robi megint hajszálpontosan jött (ugye ma lassan futunk??), majd Zoli is becsatlakozott (jaj, gyerekek, én rá se készültem erre a futásra, épp, hogy beestem otthonra, már jönni is kellett). Úgyhogy lazán futottunk. Beszélgetősen, kocogósan, a teliholdas, egyre sötétebb estében. Sokan voltak az utcákon, fiatalok, bringások, kocogók, futók, és nagyon, nagyon kellemes volt a levegő. Teljesen kikapcsolódtam, ami nagyon jól esett.

Asszem, most erre van szükségem. Hogy ne tervezgessek, hanem menjek, amikor hívnak, vagy amikor jólesik. Hogy ne számolgassam a km-eket, majd kialakulnak. Mellesleg azért kezdem átlátni a káoszt meg a heti beosztásomat, és azt is, hogy így estékbe nyúlóan fogok tudni edzeni a srácokkal hétköznaponként legalább kétszer. Jó is lesz ez.
Viszont holnap nem futok, ha jönnék, szóljatok rám :), majd pénteken talán egy 4,5-ös Petőfitelep vagy max egy 6-os Tápé kör és szombaton a dupla buli. :)

A hétvégén a NIKE kapcsán már megint elkezdtem elmélkedni. Aztán rájöttem, hogy olyan fölösleges. Futok, mert futni jó, és alig 2 nappal a félmaraton után már szaladgáltam is.
Viszont piszok izomlázam volt a NIKE után, érdekes, hogy egy meg nem futott versenytől is el lehet fáradni. De ma már mozgásigényem volt.

Egy laza 7-10 kilit terveztem mára, bedobtam a Szekcijóba az ötletet, és Bi harapott rá. Kimentül a töltésre, hogy puha talajon fussunk, és sütött a nap :) (visszafelé a szemünkbe jól), és jóidő volt, és jó volt futni. Bi szokása szerint a második fele kicsit gyorsabb lett (25+24:16), de annyira nem bántam. Kihasználom ezt a hetet, és a szépidőt, mert utána nehezebb lesz kimozdulni. Ugye kicsit időfüggő vagyok :))

Aztán arra is rájöttem, hogy Sepi a hibás.:)) Mert nem vezetem a régi edzésnaplómat :)Lusta vagyok a kettős könyveléshez, ez az oldal meg gyakorlatilag kiad mindent azonnal, hogy strapálnom kéne magamat. Mondjuk ahhoz is lusta lennék, hogy az év első felének edzéseit mind bepötyögjem, úgyhogy ha egyben akarom látni az évet, akkor kénytelen leszek excelbe befirkálni, ami már itt is itt van. De nem ma este. Ma vacsit csinálok :)

Azt írattam a listára (az FB topikon), hogy 1:40 és/vagy örömfutás. Tegnap estére teljesen összeraktam magam, azt hittem, motivált vagyok, és kipihent. És hogy most az egyszer még az elkövetkezendő év időtét nélküli versenyei előtt még odateszem magam. Időben le bírtam feküdni aludni is, szóval kivételesen tényleg minden rendben volt. 
Reggel menetrendszerűen indultunk, a sütit, nyugi, nem hagytam itthon, tudtam, hogy jól jön még egy kis szénhidrát a verseny előtt. A csapat új taggal bővült, Zoli egy hölgyismerőse, Kriszta csatlakozott a csapathoz. Kriszta szimpatikus csaj, kislánya mellett futogat, gyakran babakocsival, ez volt élete első versenye. A kocsiban próbáltunk előrébb jutni a „hova menjünk ősszel maratonozni” témában, de ezúttal sem jutottunk egyezségre. Mondjuk én nem is biztos, hogy erőltetném a témát, mert nekem Nagy Versenynek ott az 50-es, és nem biztos, hogy maraton kell mellé, viszont annyi, de annyi futós esemény adódik még addig, hogy nem lesz időm unatkozni… 

Megérkezés, rajtszámfelvétel előtt-után már láttam pár bolondot, majd rajt előtt még sikerült odakeveredni a narancssárga bolyba, annyira jó volt, hogy sokan, akik nem futottak, kijöttek szurkolni. Rcs pedig épp olyan jól néz ki kismamaként, mint Ganki volt másfél éve :)Egyetlen embert nem láttam csak rajt előtt, ez viszont épp gyuro volt, aki pedig felajánlotta, hogy velem fut. Úgyhogy nélküle indultam el. A srácok (Zoli és Hgabo) hamar elhúztak, én pedig megpróbáltam felvenni a magam utazótempóját. Az első táblát rögtön nem láttam, a másodiknál viszont 9:29.9 volt az időm, a hőn áhított 4:45-ös tempó. És milyen lazán!! Na, ez az érzés vagy 4-5 kilin át tartott. Közben gyuro betájolt, de kellett neki még 4 kili, mire utolért. Olyan 6k után, amikor Budán futottam, és kezdett kisütni a nap, és csorgott rajtam a víz, kezdtem érezni, hogy nem megy. Meg lassultam is, vagyis egyszercsak hirtelen 5:05-öt futottam, és onnantól kezdve azt éreztem jónak. Mire 8-nál gyuro utolért, már mondtam az ítéletet, hogy ebből ma nem lesz PB, azért viszont nem akartam vicsorogva futni, hogy 1-2 perccel jobb legyen az időm. Egyébiránt pedig frankón nem éreztem lazának ezeket az 5:05-öket, amiből sorra 5:10-15 is lett olykor. Gyuro hozta a szokásos formáját, sztorizgatott, szórakoztatott, a km-ek meg fogytak. Közben elszaladt mellettem Urs, imponáló lazasággal, majd Szilvi, aki valamiféle halált emlegetett, mégis gépként haladt előre :-) Példaértékű volt a küzdőszellemük, amit én elhagytam valahol, valamikor :-) Egy bajom volt még út közben, éreztem, hogy a cipő feltörte a lábamat (a maratonon már bevált titokzoknis verzióval), mellesleg tökúj helyen, a nagylábujjam alatt a talppárnán alakultak ki szépséges vízhólyagok, amik olyan 16-tól nehezítették az előrejutásomat, 19-től pedig minden lépés fájt. :-( Pedig gyuro küzdött értem, majdnem jobban, mint én magam, mindenféle furmányokat talált ki, hogy menjünk el Szilvivel, vagy „Szerinted, ha valaki le akarná előzni azt a pocakos figurát, akkor sikerülne neki?” Igazából a futókedvem azért 14k-tól visszatért, talán még küzdöttem is volna kicsit jobban, de a feltört lábam nem annyira hagyta a dolgot. Én is sok ájulást láttam az út szélén, abban biztos voltam, hogy én nem szeretnék és nem is tudnék úgy futni, hogy ott végezzem. Saci néni aranyos volt 3 kilinél (Jók vagytok, hajrá és most még szépek is! :), majd az emelkedőn is (Áááá, ez csak egy vacak emelkedő), és azok a dobok az Alkotmány utcában… Több ilyen kéne az út mentén, rajtam sokat dobna. És aztán szépen lassan beértünk a célba 1:47:30 környékén. A srácok ott vártak a célnál, és én nagyon szomjas voltam, irány a frissítő meg a befutócsomag!Aztán lassan elkezdtünk fázni, úgyhogy viszonylag gyors chipvisszaváltás, kocsiban öltözés után jöttünk is haza. 

És most lefürödve, átöltözve sokkal tisztább, szárazabb érzés!! :-)

Na, az imént megejtettem az utolsó átmozgatást a NIKE előtt. Hogy-hogynem a csütörtöki hullámvölgyből azonnal a hegy tetejére kerültem. Holnap már csak gurulnom kell :-)

Már tegnap éreztem, mikor délután leszaladtam boltba, hogy úgy futnék most egyet. Soron kívül. Viszont volt nálam egy rakás adminisztrálni való, és úgy döntöttem, úgyis pihi van, inkább azt csinálom, de ma már alig vártam, hogy kimenjek. Az érzés is más volt, mint csütörtökön. Kipihentek, frissek, lazák a lábaim, és hogy ezt kipróbáljam, nem tudtam megállni, hogy bele ne szaladjak pár fokozatosan gyorsuló 100-200 méterbe. De csak jólesésig, nem görcsölésig, és pláne nem húzódásig. Csak úgy érezni pár másodpercre a repülést.

Úgyhogy rendben vagyok. Nem is tudom, mikor éreztem ennyire készen magam egy verseny előtt. Talán azon a 2004-es októberben. Csak akkor meg annyira görcsösen akartam azt a 10 kilis egyéni csúcsot... És szakadt az eső. Az én nagy ellenségem. :-(
Most viszont, bár érzem, hogy talán bennem van a lehetőség (a tavaszi 1:38:30-as kb. 20,5 kili erre szerintem elég jó alap), sokkal inkább úgy vagyok vele, hogy felszabadultan, örömből szeretnék futni, mosolyogva, élvezve a napsütést, nem aggodalmaskodva semmin. És ettől olyan baromira nyugodt tudok lenni. :-)

Tavaly mások voltak a motivációs viszonyok. Bbp-re készülvén hosszút futottam egy héttel NIKE előtt, a kis osztályom is újdonság volt még, valahogy nem harcoltam. És így is alig fél perccel maradtam el az egyéni csúcsomtól. Persze akkor nagy motiváció volt Pen társasága, az most egész biztosan hiányozni fog.

Hát ennyi most. Az Erő velem van, a többi meg majd jön holnap :-)