Magas hegyek között, hol a tenger hupikék, ott futnak ők...

Na, ott pont nem futottunk. :) Meg Deszkre se raktak dombokat, csak Gabó mondta egyszer ezt a fantasztikusan kreatív szóösszetételt, ezért lett ez a mai blogom címe.

De azért jó volt. A végén hazajönni. :) Jó-jó, futni is.
Már pénteken szóba került egy hétfői csapatfutás lehetősége, és én javasoltam tegnap a srácoknak a deszki kört. Végighivogttam mindenkit V42 kivételével (merhogy ő a Balaton-parton szaggatja az aszfaltot vélhetően valahol a Káli-medencében :), aztán Zoli meg Gabó maradtak. 
Ez egy ilyen meleg kör. Érdekes, eddig egyszer futottam, épp ugyanilyen meleg volt, és épp ugyanezzel a két sráccal mentem. Mondjuk reménykedtem, hogy a tegnapesti zuhé hoz egy kis enyhülést, meg mára felhőket is mondtak, de nem. Így aztán a vizes-kendős + a lassan-menjünk stratégiákat kombináltam a igyunk-isközben módszerrel. :) Kellemesen lengedezett egy kis szél is, az sem esett rosszul, de valljuk be: nem fáztunk.

Kifelé menetben a hídon Gabó életének újabb rémtörténetével szórakoztatott (vajh, hány ilyen van még neki??), ezúttal a hogyan-csípett-megadarázs-és-lettem-ráallergiás c. kaland volt soron. Ettől jól beparáztam, hogy majd a töltésen jönnek a darazsak. Brrr. :) Zoli természetesen félmeztelenül jelent meg, és sajnálatát fejezte ki, amiért én nem követtem példáját :) Aztán nyomatta a hülyeségeit, olykor megpróbáltam úgy tenni, mintha nem is ismerném, csak véletlenül keveredtünk volna egymás mellé. :)) De ezek a kis hülyeségek tökre fel tudják ám dobni ezeket a futásokat! Aztán egyszercsak végre elértünk a "Kiskertek" c. leágazáshoz Deszken, alig 50 perc futás után, és innen tudtam, van esély a túlélésre, mert "valahol Deszken" van víz. Volt. Meg kutya is, de az meg volt kötve, így csak kicsit paráztunk, hogy mennyire biztonságos az a drót. Meghát ott volt Zoli is, és ő bizti megvédett volna :o)
Aztán ittunk. Annyira rossz ilyenkor, hogy annyira kívánnám a vizet, de túlinnom se szabad magam, mert akkor el nem indulok még egyszer az biztos. De a felfrissülés jól esett.
Eztán átkocogtunk Szőregre, Gabóékhoz (oda is inni mentünk :), megbeszéltük Zolival, hogy neeem, nem vagyunk kíváncsiak a tavaly a bozótosban "elhagyott" pólójára :o)
Aztán már semmi izgi nem történt, még Szőregen is jó volt inni, meg szépen lassan hazakocogni. Annyi, hogy fenn jöttünk a Szillérin, és nem lenn, ezért számoltam rövidebbnek a távot (mert 22,3-at mondott Gabó), de nekem elég volt ennyi.

Azért lett egy kis színem. Meg elfáradtam kellemesen. De azért jó volt újra hosszút futni, és -bizonyos mértékig- vissza is kellene rá szokni, már a NIKE szempontjából volna ez hasznos.
Mindenesetre a héten még csütörtökön valami laza-pörgős-mégsemelfáradós 10-est szaladok még, aztán jön a dupla-tripla extra hétvége, benne Michelinfutással Nyíregyházán, majd KH-váltóval Pesten, 2 csapatban, egyikben épp az Edzésonline színeit képviselem :) Így aztán a heti km-számom szépen meglesz, meg azon se kell már agyalnom, miket is fussak. Alakul ez szépen :o)

Na, valami ilyesmit akartam már egy ideje.

Mondjuk nem pont ezt terveztem először, de a lábam közbeszólt. Befájdult megint ott elöl a sípcsontom, meg a lábfejem találkozásánál. Igazából azt nem értem, hogy miért a duplaterhelés után 2 nappal, de mindegy. Dr nagyon ki akartam már menni, tudom, már nagyon hiányérzetem lett volna, ha nem teszem.

Így megegyeztem magammal egy Tápé körben. Lazán. Aztán kitaláltam, hogy nem viszek órát, így nem látom, hogy mennyire vagyok lassú, és fel tudok úgy igazán szabadulni, bele tudok sétálni, ha úgy esik jól. Most nem nyaggatott senki, hogy majd gyorsabban menjek a második felében, és nem kellett lelkiznem magammal, mert belassítok mást. És nem voltam mínuszban.

Viszont akkor indultam el, fél 8 körül, amikor már kezdett enyhülni az idő (és még így is megizzadtam). És élveztem. Élveztem az illatokat: valami már megint virágzik, és bódító illata van. A tápéi utca vidékies hangulatát, amely mindig valahogy a felszabadultság érzését jelenti. Hallottam a madarak csicsergését, békák brekegését, és éreztem magam körül a békét.

Jó volt. És ez is futás.

Hááát, érdekesen alakult ez a mai edzés.

Mondjuk laza napom volt ma. Bementem, megtartottam 3 órát, ebből egyet holnap 7. helyett. Aztán hazajöttem a 12:05-ös busszal, és fél 2-re már itthon is voltam. Volt egy hivatalos elintéznivalóm, majd bevetettem magam a városba. Még a magántanítványom is lemondta, így volt egy laza másfél órám, amit azzal töltöttem, amivel akartam, ergo kényeztettem magam. Először is vettem testhezállós futórövidgatyát. Saucony. Mondjuk a Saucony cuccok aranyárban vannak, viszont -még ha cipőt olyt nem is vennék max terepre- van egy futós hosszúujjúm, és az nagyon bevált, szóval hátha. Na, ennek nagyon örültem, de még benéztem egypár sportboltba, mert engem, ha kóválygok, nem a "trendidivat" köt le, hanem a sportcucc. Meg a könyvek, szóval könyvesboltban is voltam. Meg fagyizni :)

Aztán bejelentkezett V42 az edzésemre, pedig ma lazát terveztem, Robival. Nem ért váratlanul, mikor Robi megcsörgetetett, ezúttal a "még a melóban vagyok, nem megyek ma futni" c. rekeszt húzta elő. No, mindegy. Így V42-vel voltunk egymásra utalva. Ő akaratlanul is ment volna a maga gyorsabb iramában, nekem fáradtak is a lábaim a szombati hirtelen felindulás után, és nem is akartam gyorsan menni, így volt valami közös tempó, ami igazából senkinek nem volt jó. Jó, mondjuk rossz se, mert nem küzdöttem, csak lelkifurdalásom volt végig, hogy én most belassítom V42-t...
Amúgy jó volt. Én élveztem a meleget, a jóidőt, a madárcsicsergést, az enyhe szellőt, visszafelé a hűlő időt, a szórt napfényt. Úgy jól éreztem magam a közeben, csak nem vágytam gyorsabban futni.

Szóval nincs itt olyan mély gödör, meg futni jó, csak most terveznem nem szabad, meg elvárásokat tennem magam elé. És akkor jó lesz :o)

Ja, és ha marad ez az idő, pénteken úszom egyet. Becsületszó :) Meg napozom. Meg punnyadok a vízben. Meg strandolok. Éljen a nyár, na!!! :-)))

Na, ez érdekesen alakult. :)
Mivel esőt ígértek mára, azt godoltam ki, hogy felkelek fél 8-kor, és ha esik, akkor nagyongyorsan visszahúzom a fejemre a takarót, ha meg nem, akkor irány a Vizitelep. Nem, nem úszni mentem: futni. Szépen ki is caplattam, kicsivel 9 után értem ki, ahol Zilaci feleségével, a fiával és egy tanítványával futottam szembe, és Erika elkezdte pedzegetni, hogy nem-e futnék-e inkább én is a hosszú (24 km) távon. Gondolom a fejemben zárlat keletkezhetett, mert nem gyulladt ki a "há' emmeg milyen hülye ötlet" lámpa, így végülis annyira nem kérettem magam, bár azért végig tudtam: én ezt nem akartam, ebbe csak belerángattak :))
Mondjuk így legalább volt idő beszélgetni a futótársakkal, régi vagy új ismerősökkel, összefutottam pl. egy volt osztálytársammal, de nem azzal, aki hardcore rövidtávos, hanem egy másikukkal, aki most a középtávon indult, és csak néha szoktam látni versenyen.

Lassan elérkezett a mi rajtunk ideje is. Kiderült, hogy gyakorlatilag a Felső Tisza-parton futunk végig, egy kb. 2 km-s szakaszt, majd fordító és vissza. Ez egy kör, ebből kell 6. Vegyes érzelmeim voltak, egyrészről nem örültem, hogy nem inkább Tápé felé vitték ki a versenyt, ahogy az eredeti tervekben volt, másrészről viszont az nekem hazai pálya. Mellesleg a körözgetős versenyeknek megvan az a nagy előnye, hogy folyton szembe lehet futni az előttem/mögöttem futókkal, lehet egymásra mosolyogni, lehet a másikat bíztatni, és ugye ez sokat ad ám.

Szóval elindultunk. Zilaciékkal indultam, ahogy ígérték lazán, aminek örültem, merhogy én nem vagyok ám formában, meg egyáltalán rámtört ugye a héten ez a futódepi, szóval nem erőlködünk, nem keresünk kudarcesélyt, meg ilyenek. Csak lazán. Csak aztán elment mellettünk Szeged futóvilágának nagyja, és engem is elkezdett rángatni a Verseny Szellem. Az első körben én voltam a jobb, és keményen visszaszóltam neki :) Csak aztán a második körben már annyira rámtelepedett, meg egyre hangosabban kiabálta, hogy "tudsz te még ettől kicsit gyorsabban menni úgy, hogy jól is essen", hogy aztán csak elindultam. Ahogy Zoli mondaná: "benne volt a boogie a lábaimban". De hogy került bele??
Második kör végére Zilaci fiúcsapata vissza feljött rám, és elkezdtek húzni. Ekkor már/még(? :) nagyon élveztem a futást, így mentem velük, bár sejtettem, mi lesz a vége :)) A Zilaciékkal ily módon megtett körök megállós frissítéssel együtt lettek 20 percesek, ami ugye kicsit 5-ön belüli tempó lehetett. Ezen a ponton jutott eszembe először, hogy szóval én úgy a Pécs-Harkány óta 20k fölött nem futottam, és kezdtem kissé kamikázénak érezni a tempót. Ment volna még talán, csak már nem mosolygósan, azt meg nem akartam. Meg amúgyis, közben azzal szórakoztattam magam, hogy nézegettem, hanyadik vagyok a női mezőnyben (na, persze, mivel ez nem verseny volt, rajtam kívül senkit sem érdekelt :), és időközben feljöttem a 3.-ra, ahol jól elvoltam, de a 2. meg elég messze volt ahhoz, hogy motiváljon. Aztán az 5. kör elején egy technikai szünet miatt "hatalmas" előnyt szereztem Zilaciék előtt, de ők aztán gyorsan bedaráltak, én meg önvédelmi okokból hagytam, hogy elmenjenek. Ezen a ponton amúgyis elkezdett esni az eső (mert mi akkor futunk, amikor jólesik :), ami kissé csökkentette az endorfinszintemet, de azért mendegéltem, de immár a magam kissé kényelmesebb tempójában. Nagyon lassú ez se volt, úgy 21 perces kör jött ki belőle. Bár az utolsó körre csitult az eső, valahogy azt éreztem, ez már annyira nem kéne, dehát az ember nem áll ki az utsó körről, ha odáig már eljutott, szóval mendegéltem tovább becsülettel. V42 és Zoli beértek tán 2-3. helyen, nagyon klassz idővel, Robi folyton azt mondogatta, milyen lazán nyomom, láttam, amint Zilaci az "alfa hím pozícióban" futja az utolsó egyenest, aztán lassan én is fordultam, majd egyszercsak beértem. Az összidőm 2:04:48 lett, ami 5:12 tempó, amit így igazából 12 kilire terveztem mára, szóval maradéktalanul elégedett vagyok.

Aztánmég beszélgettünk a végén kicsit meg gratulálgattunk egymásnak és jó volt megint a nagy szegedi futócsalád egy tagjának lenni :) Szóval egy kicsit feldobott ez a mai futás, de nem akarok átesni a ló tulsó oldalára, megpróbálom most egy kicsit pihenősre venni, és nem nagyon messzire tervezni. Azért egy hétfői laza 15-ös edzés már le van beszélve Robival :)

Beleestem, benne vagyok, nem láthatok, nem hallhatok...

Na, jó, ne essünk költői túlzásokba, de amit a héten összeszenvedek, olyan már rég volt. Valszeg kedden kellett volna hallgatni az égi jelre, és pihenőhetet kivenni.

De aztán Zoli aszonta, jön velem SZVSE-pályára. Már eleve úgy indultam, mintha vasból lennének a combjaim, de gondoltam, majd bemelegszem. Kiértünk, kifelé jót beszélgettünk, aztán uzsgyi. Első gyors kör 1:48. Pihi. Második 1:49. Harmadik 1:45. Aztán megint 1:45. És megint. Az istennek nem ment 1:45-nél gyorsabbra, pedig a Vivicitta előtti időkben sima ügy volt az 1:40-42, az 1:33-35 körüli PB-kről nem beszélve. Most meg mintha nem is levegőben futnék, hanem vízben, mintha valami visszahúzna, vagy én nemtom. Kedv dettó. Nem segített, hogy Zoli is hasonló lelkesedéssel jött, még így is húztuk egymást. :) Aztán elszórakoztam ezekkel az 1:45-ökkel, majd a végére összevakartam magam, és futottam egy 1:40-est, de érzésre még az sem volt az igazi.

Nem is az a baj, hogy nem megy, meg igazán baj sincs, csak most tényleg nem tudom, mit csináljak. Csak az, hogy valami mást. Mintha telítődtem volna. Talán böjtölök egy kicsit. Méregtelenítek :) De hát én is olyan vagyok, mint a tipikus fogyókúrázó: mert azért a holnaputáni 5próba futáson úgyis ott leszek. Nem hosszú távon "csak" középen, de a hangulat talán jót. Aztán majd kitalálom, hogyan tovább...

Hát, ma pótoltam a tegnapi edzést.

Csak egy bajom van: kezdem megint kicsit soknak érezni a mikor-fussak kérdés kisakkozását. Amikor már kimegyek jó, csak olyan jó lenne, ha lenne szabadidőm a futáson túl is. Igazából nem is értem, mert amíg megfeszítetten ment a meló, majdnem simán kimentem heti 4-5 edzésre, most meg nagyon nyűgös vagyok. Meg persze most Nagy Cél sincs megint.

De most nem tudom, mi lenne a jó. Nem erőltetni, pihenni, lazázni egy darabig, vagy beosztani, szervezni, célt keresni, stb. Most inkább az elsőhöz lenne kedvem. Pedig azt ígértem magamnak, nem csúszok szét májusban. Nyirm...

Khm. Ez úgy volt, hogy...

Én akartam. Tényleg. Nagyon.
Ezért rácsörögtem V42-re, aki mondta, hogy ma ő korábban menne, émmeg akkor még buszon voltam, és buszon nehéz futni.
Aztán rácsörögtem Zolira, aki helyett Anikó vette fel, mert Zoli már elindult Bi-vel.
Miközben hívtam Robit (aki nem vette fel), SMS-ezett Gabó, hogy úgy 7 után ő futna. Meg is beszéltük, hogy akkor futok egy Szőreg oda-visszát (15km). Aztán visszahívott Robi. Említettem neki, hogy kb. egy hónapja megbeszéltünk egy futást, azóta sekép, se hang felőle (tána többiekkel sem futott együtt...), meghogy bár mára már lezsíroztam a Szőreget, de csatlakozzon. És ráállt a dologra. Mégcsak azt se mondta, hogy fürge napja van.

Aztán hazajöttem, és míg a cuccomat húztam, felnéztem az internetre. (nem, nem vagyok függő :) Elolvastam Skam meg Nyuszi blogját, hogy ott az eső, és gondoltam, bezzeg én még nyugisan kimegyek futni egy másfél órácskára. De azért megnézem, merre jár a vihar.
Aszondja a met.hu, hogy Szeged: borult. Há, ez hülyének néz gondoltam, hisz most jövök kintről, minden OK volt még 2 perce. Felhúzom a tűző nap miatt leengedett redőnyt, és a következő kép fogad:

Kérdem föcis tesómat, hogy ebből lesz-e valami. "A fényképezőgépet!!" -ordítja. Mondom, fog esni, menjek futni?? -Fog, menjél - hangzik a kedves válasz.

Aztán elrakok még egy buszjegyet, ha megfutamodnék (fúj), és rohanok, mert vár rám Robi. Megbeszéljük, hogy elindulunk, és meglátjuk, mi lesz. A Tisza-partig jutunk. 1 km, 5:45. (nem röhög!!!) Addigra minden irányból por és por.

Tesó ezt látta fentről, lent se volt sokkal jobb:

Aztán hazasétáltunk. Ő is haza, meg én is haza, ebből volt egy 800m közös séta. Telement a tüdőnk, szemünk, szánk homokkal. Hát csoda, ha könnyeztem az elváláskor?? ;)

Úgyhogy asszem, lesz egy extra laza hetem, tekintve, hogy holnap gépterem, nem valószínű, hogy futok. Vagy vigyek át futócuccot suliba?? Hm... Meggondolandó.

és ami mögötte van előtte volt :-)

No a hetem már munkailag lazább volt, de voltak más programjaim: színház, hazautazás, ami aztán zsúfolttá tette, de én mindenképp be akartam rakni 5 futást. Nemtom jó volt-e. De majd jövő héten "csak" 4-et futok, hogy ne kelljen állandóan időt kisakkozni...
Mindenesetre azért már a Cora futásra készülgettem/tünk. Csütörtökön Zolival kimentünk a Ligetbe résztávozni, 6×500/500-at még délután. Jött a Balázs is, aki a múltkor már jött velünk egyszer, azóta meg nem nagyon futott, így nem feltétlenül volt szerencsés dolog rögtön résztávoznia, dehát Zoli lelkes (be)szervező ember. Egyik laza 500-as során szemben láttuk a H. testvéreket, akik rendre meg szokták nyerni a szegedi versenyeket. Zoli odaszól: "Vasárnap, Cora futás?", mire elmondták, hogy most valamerre másfelé lesznek. Majd az egyik visszaszól: Így legalább van esélyed, hogy megnyerd! :-)
A résztáv végülis jó volt, de azt éreztem, hogy megint kezdek fáradni. Mindegy, ez most úgyis valamiféle kemény hét, úgyhogy tegnap otthon is lenyomtam egy átmozgató edzést. Azért nem volt egyszerű. Délelőtt esett az eső, délutánra viszont kisütött a nap, és úgy éreztem, kár lett volna kihagyni. Viszont ebéd után nem sokkal mentem, és emiatt szúrt az oldalam, nem annyira esett jól a futás, így a tervezett 11 kilit leredukáltam 8,5-re. Elég volt...

Ma reggel már sejtettem, hogy ma nem lesz hideg, cserébe viszont nagyon meleg lesz. Próbáltam ennek megfelelően készülni, vékony póló, pántos váltófelső, de mire kiértünk, már érződött, hogy itt ma annál is melegebb van. Mindegy, mert akkor nem küzdünk. Azért melegítgettem, ittam, próbáltam bevizezni a hajam, mert okos kislány nem visz ám kendőt 28 fokban, minek is az. Közben kiderült, hogy beszerveztek egy családi csapatba, ahova kellett még egy ember. És mivel nem nyerni mentünk, hanem csak azért, hogy az a 10 év körüli kissrác ne szomorodjon el, amiért nem vehet részt a futóversenyen, mert így részt vehetett.

De előbb a "hosszú"távot indították. Már a 7 kilit. Az volt a taktika, hogy azért megyek, ahogy bírom, de nem erőlködök, hogy annál gyorsabban is menjen :) Egy szegedi ismerőssel futottam, akit más versenyekről meg régebben a ligetből a babakocsis futásai által ismertem/tünk meg. Egy darabig együtt futottunk, az első kör végefelé szakadt le. A kör végén az órámon megjelenő 14:49 kissé gyanús volt, de hát most futunk, majd utána gondolkodunk, hogy vajon megvan-e a táv. Lehet, hogy csak gyorsan kezdtem. Az volt a stratégia lényege, hogy az első kört nem futom túl gyorsan és a másodikat még ennél is lassabban teszem meg. Ez amolyan megnyugtató stratégia volt, nem tett rám terhet, más kérdés, hogy szakmailag nem túl védhető, de sebaj, most meleg van, meg ilyenek :) A második körben a rakpart végtelenül hosszú volt. Kb másfél kili, de most aszittem, sosenem érek rajta végig. Pedig még előztem is ám rajta. Sőt a végén felnőtt hím példányokat is láttam sétálni az árnyékban pedig én még futottam, és csak 3-szor gondoltam arra, hogy inkább úszok egyet a Tiszában, és kb. 2-szer, hogy most már akár sétálhatnék is egy kicsit. De nem. Én futottam, és futottam, meg izzadtam, és csak kicsit volt demoralizáló, hogy az első körben "csak" 23 fokot mutatott a digitális hőmérő, a másodikban meg már 25-öt. Nem baj, éljen a nyár :) Aztán jött a Kárász utca, vagy én mentem rajta, franc se tudja már, de aztán a Klauzál térnél bekanyarodtunk a párhuzamos utcába, és aztán megláttam szemben a célkaput, röpke 600 méterre, ahol az ismerőseim zöme már a hideg ásványvizet kortyolgatta, de egyszer én is beértem. Olyan 30:32 alatt. Na, mielőtt akármelyik K&H-s csapatom számolgatni kezdene, jelezném, hogy ez nem pont az a futás volt, mint a Vivicittán. Még akkor is, ha istenkirálynő formában volnék, amiről tudtam, hogy nem így van, akkor is max 31:30-at tudnék futni 7 kilin, de minden ismerősöm egybehangzóan azt állította, hogy rövidebb volt a táv. Hgabo egy 6,4-et üzent Zolinak, én 6,8-at mértem, bár én még azt is soknak érzem, így egy olyan 6,5-ös kompromisszumot ajánlok fel. És ezúton kérek elnézést mindazoktól, akik 3 éve elhitték, hogy én képes vagyok 49:11-es 10,5 kilit futni, mert akkor is ezeket a köröket futottuk, szám szerint 3-at. De sebaj. A futás után volt röpke 3/4 órám, hogy a családi váltóra összevakarjam magam.
A családi váltón az ismerősünk Kristóf nevű unokaöccse diktálta az iramot, olykor úgy kellett visszafogni. Végülis az a táv 1,8kili volt, ahogy mértem az imént a térképen, a híd (ahol visszafordultunk) valóban 0,9-re volt a rajttól. Aztán láttam csak, hogy mérföldben, de sebaj, legalább visszakaptam az 500 méteremet, meg talán többet is. Ez is hangulatos kis futás volt, annyira azért itt sem lazáztunk, egész jól bírta a kissrác. De tökjó volt látni a sok-sok igazán kisgyerekkel meg babakocsival induló családot, évről-évre egyre többen vannak!!

Kellemes délelőtt volt. Kinn volt Hgabón kívül a Szegedi Szekcióból Zoli feleségével, Anikóval, láttuk a Hódmezővásárhelyi Csapatot Zilaci vezetésével, néhány Napraforgó Futóklubos ismerős arcot, meg olyan is volt, aki név szerint szurkolt nekem a cél előtt, és fogalmam sem volt ki is.
Aztán a "tömegverseny" 3,5 km-én már nem maradtam/tunk, Zoliék ebédre mentek időre, én meg délután végre neki szeretnék állni legalább belenézni az érettségi dolgozatokba. Úgyhogy mászok is el a gép elől :))

Edzést nem pótolunk. Ez aranyszabály, az első, amit minden futónak meg kell tanulni.
Szóval edzést nem pótolunk, csak ha úgy alakul :-) Nos, most úgy alakult.

Már reggel jól kitaláltam, hogy igen, ha ma jó idő lesz, lefutom a tegnapi 18-ast. De jó :)
Aztán délután fél 4-kor jött egy bazi nagy zuhé, amolyan napsütés melletti, én meg már készítettem a pénzt a "B" tervre, vagyis a futópadra. Aztán elállt, felszáradt, gondoltam jöhet a 18-as, de milyen úton?? Messze nem mehetek, hisz borzasztó lenne, ha város legtúlvégén kapna el az özönvíz. Vagyis körözgetek. 3 Tiszapart-kör + az oda-vissza éppen 18 kili. És felhúztam a cipőmet, mire végiggondoltam, hogy az olyan lassan szokott telni, meg amúgyis hétköznap van, legyen hát csak 2 ebből a körből. Végülis nem üldöz a tatár, mér kéne nekem 18-at futnom. Nem is értem. Már rajtam volt a cipő, kulcs a kezemben, de nem elfelejtettem lenémítani a mobilt? Most rohanhatok vissza az ajtóból. V42. Hátha futni akar.
-Anita, nincs tervezve mára közös futás?
-Nincs. Zoli ma táncol, Hgabo nem ér rá, Bi meg biztos koraeste fut valamit. De én épp indulóban vagyok. Lábamon a cipő.
-Jó, akkor menjél, mert nekem még kell egy kis idő, hogy elkészüljek...
Na, aztán csak rátukmáltam magamat, ha már felhívott :), és rábeszéltem, hogy fussuk a tegnapi tervet, hátha ma sikerül végig. :))

Jó futás volt. Vagyis majdnem. V42 nem volt 100%-os, és bár írnám, hogy legalább nem akart rohanni, de inkább rohanni akarjon, csak legyen minden OK. Meg amúgyis, mostanában egész könnyen mennek a tempó-kompromisszumok, és míg neki az átlagtempója valszeg élete leglassabbja lesz ebben a hónapban, nekem viszont egyéni legjobb :)
Szeretem ezt az algyői Mol utat. A sár miatt a töltés futhatatlan volt, már tegnap is, azóta pedig cirka 80mm eső esett. Az aszfalt pedig jó minőségű, és nem sok autó jár rajta arra, és kinn van a határban, körül zöld mezők végeláthatatlanul, pipacsok, láttuk nyulat meg nyestet(?), na innen a mai frappáns cím. És jó illat volt, olyan igazi jóleső nyáreste illat és naplemente és vidék-hangulat. Egyedül nem mernék futni erre, annyira kihalt, így örülök, hogy azért van rá módom.
Szép -viszonylag egyenletes- 5:20-as tempóban futottunk, a szentesi adó sem szólt folyamatosan :) Szóval jó volt. Csendes, békés, nyugodt.

Viszont mára azt álmodtam, hogy maratont futok. A Pluson. A srácok (Zoli kivételével) beneveztek mind, idén valszeg nem lesz külföldi futás, talán kezdtünk kicsit telítődni. Viszont én meg, ahogy múltkor kielemeztem a maratonjaimat, arra jutottam, hogy itt Pesten nem volt rossz futni, és nem mert olyan szuper lett volna a pálya, hanem mert sok ismerős volt körülöttem. Szóval valszeg ősszel talán megint futok maratont. De csak a hangulat - és nem pedig az idő - kedvéért. Ezt leszögezem.

...túl közel van.

Jól van már, tudom, hogy ez nem túl kreatív, de most jobb nem jutott eszembe.
Szóval azzal kezdeném, hogy volt itten egy kisebb mélypont vagyis inkább punnyadás az elmúlt két hétben. A Vivicitta adrenalin-endorfin érzése kissé alábbhagyott, ezzel párhuzamosan osztálykirándultunk, aztán pedig jöttek az érettségizők utolsó napjai. 4. éve vagyok a gimiben, azok a srácok és lányok, akik ma ballagtak (eltekintve természetesen a 6-osztályosoktól) mind velem kezdtek. Sőt mind a 4 osztályban én tanítottam első két évben a matekot egy-egy csoportnak (bár, amikor meg nekem lett osztályom, le kellett adnom a felét). Szóval közel álltam/állok ezekhez a fiatalokhoz, így jó volt velük megélni ezeket a napokat.

Így aztán kissé háttérbe szorult a futás az elmúlt két hétben, de amikor módom volt rá kimentem, szaladtam lazákat, közepeseket, zömében nem egyedül, de nem erőltetve. Most viszont már van kicsi lehetőségem/időm arra, hogy a hogyantovábbot összerakjam. A versenyeket összeírtam múltkor, ez jó támpontot ad.

Azt már a Vivicittára készülve tudtam, hogy a Vivi után kellene valami "emelkedőt" futni itt a Kékes előtt. Ok, nekem -alföldi lánynak- a hegy örökké tiszteletre méltó, és ott nem szeretnék nagyon szenvedni. De azért a tavalyi "alapcsúcsomon" valamicskét lehetne javítani, és nagyjából látom is, hogy hol. Hát nyilván az elején, ami lájtos...
Aztán ma már nagyon készülődtem, csak nem tudtam dönteni, hogy kinn vagy teremben, futópadon. Amikor elolvastam Azt a Zilaci-írást. Félelmetes volt... Ekkor már látszott, hogy eső itt nem lesz, így aztán nem lett volna kedvem futópadra menni, így a következő lehetőségeim maradtak: Lugas utcai "emelkedő" (túl közel van, és elég rövid), Szőregi "havasok" (túl messze van, meg a héten már jártam Szőregen), töltés oldalában Tápén (asincs épp közel, meg egyedül nem szeretni töltés), és a híd. Na, ez meg nem túl egészséges, de most vészhelyzet volt, úgyhogy hidaztam.

Futottam 3 oda-visszát a híd egyik legvégétől a másikig, így egy kör ~2,5km. Az elsőt lazán (14:06), a másodikat közepesen (12:40), a harmadikat lendületesen (11:57). Jó volt. Mondom, ha eltekintünk az autóktól, de én mondjuk elég jól be tudok zárkózni a saját világomba. Meg kellemesen (el)fáradtam a végére, piros volt az arcom a melegtől és tempótól, és úgy éreztem egy kis lelkesedést magamban. Meg egy kis megnyugvást az elmúlt hetek után. Kiegyensúlyozottságot. És az jó.

Holnp még egy 18k körüli valami, aztán edzegetek még egy kicsit jövő héten, aztán jöhetnek a rövid-gyors koranyári versenyek :))