A gödörben az a jó, hogy annál nincs lejjebb. Vagy ezt már írtam? Nemtom, de nekem sokszor eszembe jut.

Valahogy úgy érzem, kezdem összevakarni magam, és ez nyilván a sportban is érzékelhető.
A héten ugyanis volt 2 úszás, meg 3 futás. Az elmúlt hetekhez képest ez fejlődés, főleg a futás része, aholis a korábbi heti 10-12km/2 futáshoz képest, most összejött 28km/3 futás. Félelmetes. Már az is eszembe jutott, hogy mennyivel szakszerűbben hangzana, ha az elmúlt hetek történéseit a "gödör" szó helyett a "tervezett pihenés" cimkével illetném. De nem tudok átvágni senkit, magamat meg aztán pláne. Ettől persze még lehet, hogy ez kellett a szervezetemnek. Mindegy.

A 2 úszás jó volt. Igaz Algyőre elfelejtettem úszószemüveget vinni, így lassabban haladtam, viszont ez meg kit érdekel. Jó volt és kész. A tegnapi 1200m is. A víz kellemes volt, vitt, élveztem az úszást. Egy fazonnal úsztunk egy sávban, ő javasolta, hogy osztozzunk, enyém az egyik fele, és így nem kell kerülgetni egymást. Rendben is volt. Mellesleg mentek az 50 gyorsak. Vagyis oda-vissza!! 5-ször is. Jóó, 6-ot írtam az edzésnaplómba, de csak mert nem akartam a megjegyzés rovatot nyújtani, de igazából a 6. az inkább 2×25 volt, mert addigra elfáradtam, az 5. 50 gyors már fuldoklós lett, de az első 2-3 egész jól ment. Jó lenne látni kívülről is, hogy hasonlít-e ez gyorsúszásra, amit csinálok vagycsak logikátlan csapkodás. De belülről, mintha már-már néha alakulna. Kitartok.

A 3 futás is majdnem 4 lett. Aztán, amikor pályára mentem volna 6×400-azni, akkor viharra állt, émmeg nem kockáztattam. De mindegy is. Ma viszont lenyomtam a 15-öst. Igazából a középsőt egyenletes gyorsnak akartam, afféle "harmadoló edzésnek", de az első körön úgy éreztem, nincs kedvem végig harcolni a sebességgel, meg úgyis elfutnám, így lett belőle 1p/1p fartlek. Jó döntés volt, élveztem. Persze titkon kíváncsi voltam, hogyha így közelzérus-edzéssel nekiesek egy gyorsabb hosszú edzésnek, elbírom-e, de nem volt gond. Kellemesen elfáradtam, de fel nem merült, hogy ne menne még 1-2 kör, ha nem lenne ilyen monoton. Azért most kellene a társaság nagyon futásilag. De mindegy. Küzdök egyedül.

Jövő héten nyár lesz végre. Vannak is nagy terveim. 3 futás+3 úszás. Úszásból jó lenne egy olyan, ami 1500-2000m közé esik. Futásból nem biztos, hogy nagyon hosszú lesz, mert a meleg idő annak nem kedvez, de vannak ötleteim. És az a lényeg.
És ha már így előszedtem, meg kitöltöttem, holnap feladom a NIKE nevezést is. :)

...gondolataim vannak mostanság. Ez azért jó hír.
Néha már-már jól elvagyok futás közben is.
És bár logisztikai macerák miatt lemondtam a Krossz-váltót, ma először jutott eszembe, hogy csak el kéne menni a NIKE-ra. A tavalyi után tökmindegy, mit futok, olyat még egyszer úgyse tudok, de a társasági élményértékről kár lenne lemondani.
Mellesleg jövő héten éppen Szegedre esz a fene, így tudok hozni haza csekket meg nev.lapot. Meg összeszervezni egy laza-Árvizit hétfő estére (Hani, itt vagy? :)

A legmókásabb az idei nyárban, hogy akármennyire keveset futok, a gyorsaságom az istennek nem kopik el. Na, most ez így beképzeltnek hangzik, de a viszonyítási alap magam vagyok magamnak, és nem Kálovics Anikó.
Más kérdés, hogy bár csak 5-7 kiliket futok, azt is kábé heti 2-3-szor (azért ebből még kivakarom magam, ígérem), de azért néha teszek bele iramjátékot, gyors 200-akat vagy fokozót. Mára például résztávosdit találtam ki magamnak. Persze csak óvatosan, mert minek nyírnám én magam?

A laza bemelegítés még jó is volt, bár már azt is hajszállal gyorsabban kocogtam az elvártnál, de hát 8 perc helyett 7:50 még nem a világ vége.
A következő körön elengedtem a lábaimat. Nem nagyon ám, úgy gondoltam, most még bőven elég 5 percen kicsit kívül, összességében mondjuk úgy 7:20 magasságára, ha kijön. Megállok, 6:25. Anyám, segíts.
Anyám persze messze volt, meg segíteni úgyse tudott volna, de éreztem, hogy küzdős lesz a vége.
Ezen tudtam még gyorsítani, bár már kezdtem fáradni, de azért összehoztam egy 6:08-as kört. Azt hiszem, ekkor örültem, hogy nem tudok fejben 1,4-gyel osztani, mert így legalább nem görcsöltem azon, hogy én most 4:20-ban futottam, és a következő körben ettől is gyorsabban "kellene".
Azért volt bennem egy olyan, hogy össze kéne hozni egy 6 percen belüli kört, ha már így itt vagyok, de aztán nem annyira élveztem már ezen a ponton az edzést, úgyhogy inkább hagytam eluralkodni az énvédő funkciót, semmint rohantam volna ész nélkül. Így lett 6:02 a kör. Jóvan. Túléltem, vége, ez a lényeg.
A szokásos 3 perc pihi után elindultam még egy lazára. Azt filóztam, hogy kinn van egy halom szemetes-zsák, hisz holnap jönnek a szelektíves cuccért, ma meg a biohulladékot vitték (amitől undorító bűz tud ám lenni ilyenkor az utcákban, brrr!), és ezeket a szemetes-cuccokat különböző méretű és típusú kutyáknak néztem a körök során :) Ebben a körben is vizualizáltam egy "kutyát", amely még a farkát is csóválta, de rá kellett jönnöm, hogy a kutya ez esetben egy autó, és a futómozgás érezteti velem a farokcsóválós jelenséget. :))

Hát, asszem, ennyi. De ezt is csak azért írtam le, mert hetek óta először éreztem egy edzésen, hogy igazán jól, afféle otthon-érzem magam. És ez tökjó :)

Évek óta először érzem elérhetőnek azt a kitűzött célt, amiért elkezdtem futni. Ez pedig a heti 3×5 kili.
Bár a héten alulteljesítettem. Hét elején az istennek nem evett ki a fene, aztán tegnap miután kimentem a heti becsület-adag 5 kilire, jutott eszembe a pár hónapja taglalt B-terv. Az 5-kilik terve. Úgyhogy lenyomtam egy 5-öst ma is :)

Meg volt két úszás is a héten. Az elsőt amolyan "kötelezőnek" éreztem (ha már van a bérlet, illik alapon), aztán úgy is esett: becsületből lenyomtam 800 m-t, és mindennel bajom volt: a hideg víz hideg volt, a meleg víz forró. Mellesleg tömeg volt. Délben. Pénteken már kezdett frankó idő lenni, a víz enyhe volt, volt saját sávom (ja, amíg meg nem jelent egy bálna-alkatú fazon, és neki nem állt ott pillangózni, meg mellettem két kiskölyök hatalmas pacsalással gyorsat úszni), de azért egész jó volt. Úsztam mellen, meg gyorsban: 25-öket csak, de jó volt, mert most már annyi egész jól és biztosan megy. Azt nem mondom, hogy szabályosan, de az élményérték a lényeg. 25-ön pedig nem fuldoklom, nem csapkodok. Meg volt pár hossz hát, amikor nem nagyon hullámzott a medence, és így 1200 m-rel végeztem. Kis olvasásos napozás után jöttem haza.

Hát ez volna a hét összegzése. Nem mondom, hogy javul a helyzet, de nem romlik. Egyelőre ismét próbálkozom ezzel a sok-kicsi elvvel. Aztán majd lesz valami. Max cégetér a nyár.

Hát, ez van. A köbön.

És nem tudom, miért, és mit tegyek ellene.
Pedig itt a nyár, az a bizonyos hosszú és forró. És még most elviselhető is.

De valami nem jó. Nem tudom, mi. Nem megy.
Pedig nem adom fel, mozgok. Futottam a héten 3-szor, meg úsztam kétszer, és nem-nem-nem és nem jön az adrenalin-endorfin.

Kellene új futóterep, az világos, de innen csak úgy tudok elindulni, ha kimegyek a pusztába (tökegyedül nemvicces), vagy átvágok a városon. Városban futni sem vicces. Szeged más, a Tisza-part ott kölcsönöz egyfajta vonzerőt, ott könnyebb elindulni.

És az a baj, hogy ez a kedvtelenség, kilátástalanság még általános is, nemcsak a mozgásra hat ki. És tök tanácstalan vagyok. Régóta először...