Öt és fél év után ismét versenykörülmények között futottam félmaratont, ezúttal Mórahalmon a Rotary szervezésében.

Az időtől kár volt parázni, nem hogy nem esett, de egy darabig felhő sem volt az égen. Azért ezúton csókoltatom az Időkép meteorológusait, akik még szerda magasságában is országos esőt vízionáltak mára...

Ki is értünk, szép rendben fel is vettük a rajtcsomagot, amikor is ért a megdöbbenés: póló nem volt benne. Tökre elfelejtettem, hogy azért +2000-et kellett volna fizetni. Na, de mivel megtetszett, kérdeztem, így utólag esetleg lehet-e szerezni, elviekben felírták a telszámomat, hogy majd visszahívnak. Mondjuk közben leesett, hogy ami nekem annyira tetszik, az a férfi fazon, a nőihez meg nagyon hasonlóm van is a Decathlonból (ami amúgy szponzor volt, de milyen szponzor az, amely kifizetteti a pólót??). Na, mindegy, vagy lesz felsőm (mert végülis nem is póló) vagy nem. Mindegy.

A szervezés amúgy teljesen rendben lett volna, csak az időbeosztással volt némi gondom. Egyrészről nem teljesen tartottam etikusnak, hogy a héten módosították a rajt időpontokat, tehát kvázi a versenykiírást, csak azért nem húztam fel magam, mivel engem kivittek kocsival és nem is emlékeztem, hogy eredetileg fél órával később lett volna, nem is zavart. Viszont a program meg csúszott - szimpla emberi hanyagságból, már simán ott voltunk, amikor elkezdték összeszerelni a rendszert - vagyis a végére majdnem akkor indultunk, mint az eredeti versenykiírás szerint. Ez csak abból a szempontból lehetett fontos, hogy az ember verseny előtt, mikor, mennyit eszik, lehet, én is ettem volna még, ha tudom, hogy később rajtolunk, még szerencse, hogy amúgy egy fél csomag ropiból lefutok egy maratont, így ma reggel is elég volt egy muffin, végülis nem kellett a kettő.

Nagy nehezen elindultunk. Mondjuk az útvonalat nem ismertem előre, de annyit sikerült kinyomozni, hogy egy oda-visszás verseny lesz, nem körözgetős. Ok, menjünk. Mentünk is és mentünk és mentünk, de km-tábla az nem volt. Na, gondoltam magamban, így jó tempót belőni. Felmerült bennem, hogy talán ilyenkor lehet hasznos a pulzusmérő óra, de én a saját érzéseimre hagyatkoztam, és hát 5 és fél év kihagyás ide vagy oda azért van versenyrutinom: nagyjából tudtam, milyen a szokásos versenyérzés, amikor megyek egész gyorsan, de azért nem tépem szét magam. Két félelmem volt: hogy elfogyok a közepére ("azért elég karcsú lett a készülés"), a másik pedig, hogy hiába nyomom, mint süket a csengőt, kiderül, hogy "csak" 5:40-ben megyek. Nem, nem derogál az 5:40, de azért az nekem általában nem egy küdzős tempó, most meg tényleg igyekeztem. 
Amúgy a hirtelen jött melegre is nehéz volt készülni, és láttam, ez nem csak nekem okozott fejtörést, és talán én túl is öltöztem kicsit, de nem baj. Alulról a legkedvencebb, 3/4-es pirosas gatyám volt rajtam, az már eleve jóóóó ómennek bizonyult számomra. :)

Ha már a tempó figyeléssel és számolgatással nem kellett törődnöm, gondoltam, csak futok gondtalanul. Mondjuk a versenytempó (bármi is legyen az) fenntartása járt némi koncentrációval, de azért el lehetett (volna) mélyülni a tájban. Ezeket már csak különféle hanghatások színesítették. Előbb egy szerb (evezős?) csapat futott hangos ordibálások közepette, már csak a cigit meg a sört hiányoltam a kezükből a stílushoz. Szerencsére ők lemaradtak úgy 2-3 km tájékán, bár a fordítónál visszaelőztek, igyekeztem is hallótávolságon kívül követni őket.
Maaajd egy másik sporttárs futott egy darabon a tempómban, aki csak hangos huh, huh, huuuuuh hanghatásokkal megspékelt légzéstechnikával haladt, nálam végül - szerencsére - lassabban. Tök zavaró volt ám, amíg kerülgettük egymást...
Amikor már semmilyen hanghatás nem zavart, na akkor jöttek a szagok. A trágyáé konkrétan. Szerintem egy jó 3 km-en keresztül (ja, oda és vissza is!) élvezhettük a szétszórt trágya jellegzetes szagát, de azt gondoltam magam, "Ancsi, akinek derogál nagyvárosban ftni, az csak ne fintorogjon, ha megcsapja a trágyaszag!")

Amikor végre ez is elmúlt, a 10,5 km-esek fordítójánál átmentünk egy autóút melletti bicikliútra (mondjuk mellettünk szerencsére nem volt komoly forgalom), akkor hirtelen (mondjuk visszaúon úgy éreztem, nem volt ez olyan hirtelen!) megpillantottam egy km-követ. Gyorsan bele is mértem a tempómba és azt láttam, hogy 5:17. Majd gyorsan még kettő km-et lemértem, 5:15 és 5:20 lett. Tekintve a csúnya-gonosz szembeszelet, kicsit sem voltam elégedetlen. Nem beszélve arról, hogy PONT ilyet terveztem :)

Örökkévalóságnak tűnt, mire kiértünk a fordítóhoz (ahol amúgy 11,5 körül lehettünk, mert korábban volt egy kb 1-1 km-es kitérő), de innen legalább tudtam, hogy mennyi van hátra. K sok. Pedig nem, valahogy visszafelé gyorsabban telt az idő, fogytak szépen a km-ek, csak úgy 5 km-rel a vége előtt döbbenten futottam össze Zolival (aki nálam bő 20 perccel jobb eredményt tervezett), evett-ivott, épp csak nem mulatott, de ahhoz valszeg nem volt kedve, mert beállt a jobb vádlija és invitálásomra sem tartott velem.

Az utolsó rész volt csak új még, mert nem teljesen arra futottunk be, mint amerre elindultunk, és a végén szintén volt egy rész, ami hosszúnak tűnt, én pedig csak idő alapján tudtam tájékozódni, de ismeretlen szakaszon azzal nem értem semmit, mert 1:48-kor tőlem éppúgy lehetett vissza 3 perc, mint 13. 

Kitartó olvasóimnak elárulom: beértem. Az edzésnaplómból már elspoilerezhettétek magatoknak, hogy mindez 1:51:19 magasságában történhetett, amivel fenemód eégedett voltam és vagyok is. Azért persze elfáradtam, mert így utólag belegondolva, marhára fegyelmezetten futottam ám végig, akkor sem punnyadtam bele a tempóba, amikor a körülöttem futók igen, sokat előztem, próbáltam a saját egyenletes tempómat tartani, pusztán érzésre.

Szóval lehet, a készülés karcsú volt, de szerintem a fontos az, hogy van önismeretem és tudom, mennyi energiabefektetésből mire lehetek képes. Nem tűztem ki magam elé irreális célokat, amit pedig igen, azt tudtam teljesíteni. És ahogy korábban is írtam, a mai futás csak hab a tortán, pont az i-re, mert ennek az egésznek a lényege az elmúlt 6-8 hetes ráhangolódás volt, a rendszeres, illetve legalábbis a megelőző időszaknál rendszeresebb edzések. Hogy rávettem magam, hogy olyankor is menjek ki, amikor a hátam közepére sem kívántam, hogy kimenjek, hogy bár volt, hogy nehezebben indultam el, mégis a végére örömmel fejeztem be a futást és volt sok jó, jóleső, kellemes futás, ami nagy élmény volt, és enélkül a cél nélkül nem biztos, hogy így csináltam volna. És ez jó dolog.

Most viszont megint lazulósabb időszak következik, de azért - többnyire - törekszem a rendszerességre, ami karácsony tájt úgyis megdől majd. De februártól ismét elkezdem komolyabban számonkérni magamon az edzéseket és keresek majd egy jóvágású május eleji-közepi 10km-s versenyt, ahol 48 perc alá kerülhetnék. :)

Addig viszont kicsit becsukom a naplót. Köszönöm mindenkinek, aki velem volt az elmúlt hat hétben és még inkább, ha buzdított is kicsit. :) Fussatok Ti is, mert jóóó :)

Az utolsó másfél hétben az utolsó simításokat végeztem "igencsak karcsú" felkészülésemen :)

A múlt hétre az volt a terv, hogy mindegyik edzésben legyen valami gyors tempó. Érzem én, hogy nem feltétlenül jól volt ez így, de azt is, hogy ha hat hét kb a felkészülés, akkor nehezen válik el az alapozós és gyorsítós rész. De mindegy. Végülis volt minden és majd lesz valahogy.

Az időjárás ismét nem fogadott kegyeibe. A szerdai, hosszabb iramjátékos szakaszokat tartalmazó edzés után azonban hibátlanul kiszurkoltam, hogy a csütörtöki, régóta tervezett résztávozós napomon ne essen az eső. Hát erre csütörtök délelőtt nem bevertem a térdem??? Nem vészesen, csak épp annyira, hogy egy ponton folyamatosan nyilalljon. Mivel napközben folyamatosan állok, jövök, megyek, téblábolok a tábla előtt, nem is annyira volt feltűnő a fájdalom, de amikor leültem dolgozatot iratni, az utána következő 1-1,5 óra elég durva volt. Volt olyan szünet, amikor nem tudtam lemenni csak féllábazva a lépcsőn, a jobb lábam folyamatosan belenyilallt minden foknál. Hurrá, ennyit a résztávról - gondoltam és szinte lemondtam róla. Aztán mivel mozgatásra jobb lett, úgy döntöttem, mégis megcsinálom az edzést.
Futás közben nem volt zavaró a fájdalom (meg rákentem egy kis Flectort, de szerintem annyira annak nem éreztem a hatását), hadd szóljon. Gyakorlatilag zavaró fájdalom nélkül lement az első három gyors kör 4:50 (+/- 1 mp) tempóval, majd az utolsó már az egyre sűrűsödő sötétségben 4:55 lett. Mivel 4:45-5:00 közé terveztem a tempót, elégedetten pipáltam ki az edzést... miközben hazakocogtam, képzeletben vállon is veregettem magam. Aztán már csak fürdés után estem kétségbe, amikor konkrétan alig bírtam megemelni a lábam. Szerencsére másnapra elmúlt a vész, de necces helyzet volt.

Szombatra terveztem a 4 km tempófutás 5:20-ban c. produkciót - 14-5 km futásba ágyazva. Ömlött is az eső egész nap, én meg esőben nem futok, mert az nem jelent jót az álmoskönyvek szerint... Vagy legalábbis gyűlölök esőben futni. Márpedig nekem a sport arról szól, hogy örömmel csináljam, de így legalább egy súlyzózás megvolt aznap.
Vasárnap - hajnali 8-kor! - Zoli rámírt, hogy mikor lennék hajlandó legkorábban futni. A tervezett 11-ből engedtem neki 1 órát, majd még lealkudott felet, úgyhogy fél 10-kor mentünk, de a) legalább nem egyedül futottam, b) kimentünk a déli töltésre, azt meg úúúúgy szeretem, ráadásul ott vannak 100 méterenként jelzések és lehet időt, távot meg mindenfélét mérni. Mikor vázoltam a 4 km tempós tervemet, Zoli is jelezte, hogy karcsúnak találja (kapjátok be!, nekem akkor is elég lesz), úgyhogy ő ment kifelé 2,5-öt, meg vissza 3-at, egészségére. Én a tervezett 4-nél maradtam, gondosan mantrázva, hogy 6 nap múlva célverseny !!! És nem akarok fáradtan odamenni, végülis ezzel szivattam meg magamat tavasszal a 10-esen, amikor a vasárnapi verseny előtti keddi 5 km tempó résztávja gyorsabb lett, mint a verseny első 5-öse. Meg hát, ha már eddig ilyen karcsún edzettem, nem most fogom megváltani a világot. Amúgy jól ment a tempó, csak kicsit éreztem gyorsnak, de gondolom, ezt részben a veszett oldalszél is okozhatta. Ha nem, az szombaton kiderül, bármikor be tudom húzni a féket, ha úgy esik jól.

Délután úszni is mentünk :) Mondjuk, amikor Zoli felvetette, akkor nem vágytam rá úgy igazán, és az erős szélben csak azt tudtam vizionálni, hogy a tanmedencében úszok, és be is vált a terv, alig voltak ott, nagyjából végig saját sávom volt és 32 fokos vizem. Szinte meleg(em) is volt, de annyira nem bántam. Kimozogtam magam vasárnap, ez pedig úgy hétkezdés előtt nem szokott rossz lenni...

A hét már a regenerációé volt, nem is volt vele gond, bár pár fokkal enyhébb időt még el tudnék viselni, de majd elviekben szombaton már az lesz. Remélem, nem esik az eső, különben nem futok. Ezt kicsit sajnálnám, mert a) kifizettem rá egy valag lóvét, b) szép a pólója, már csak abban kell reménykedni, hogy az S-es méret nem lesz állati nagy, c) azért mégiscsak végigedzettem 6+ hetet, jó lenne látni, milyen formában vagyok. Ugyanakkor szakadó eső estén gátlástalanul fordulnék a másik oldalamra szombaton és ezt az elmúlt 6+ hetet nem veszi már el tőlem senki. Volt benne egy csomó jó futás, volt, amikor rá kellett beszélnem magam, hogy kimenjek, sok olyan edzés, amit egyébként nem csináltam volna meg, mégis nagy élményt okozott. Erősödtem, jól éreztem/érzem magam, és igazából ez számít.

Az is jó ómen, hogy már nagyon várom, hogy kiderüljön, rendeznek-e jövőre Szeged félmaratont, illetve azon belül 10 km-t. Mert tökre várom, hogy felkészüljek egy 48 percen belüli 10 km-s futásra, de azt február közepétől tervezem. Januárban jó lenne majd visszaállni a heti 3 futásokra, február közepétől nyújtani a távokat, április elejétől pedig gyorsítani. És akkor már majd a tavasz jön, jóóó lesz !!

Amikor a múltkor megkaptam azt a beszólást, elgondolkodtam azon, hogy miért is írom én ezt a blogot, ha ennyire keveset futok. Aztán rájöttem: mert legutóbb 5 és fél éve indultam félmaratoni versenyen, vagyis ez most nekem esemény. És fontos, mert motivál, és mert valami picit előrebillent. Minden karcsúság ellenére is. De ez nincs benne a számokban. Mert a futás igazából nem a számokról szól.

Abszolváltam az őszi szünetre tervezett edzéseket és egészen elégedett vagyok. Mondjuk az időjárás kellemesen elkényeztetett, de talán ez járt is az borús októberben való kitartó alapozásért.

A héten az volt a cél, hogy a rövidebb futásaimban legyenek gyorsabb szakaszok és hogy fussak még egy hosszabbat.

Hétfőn egy sima 8,5 km-s futást csináltam, aminek csak az utolso km-ét terveztem gyorsabbra. Az elején annyira be voltam rozsdásodva, hogy aggódtam is, mi lesz belőle, de aztán szépen bemelegedtem, az utolsó km meg olyan 4:45 lett, hogy csak néztem.

A szerdai fokozótól nem tartottam, mégis jobban elfáradtam bele, mint vártam. Ok, vergődtem a tempó keresgélésével is, de azt hiszem, el fogok tudni indulni 5:20 környékén a versenyen is, a 2 órás célidőhöz 5:40 is elég, szóval még működhet is a dolog. A hétvégére még tervezek egy hosszabb tempófutást ebben a tempóban, az még segít a döntésben.

A hosszút most 17,5-18 km környékére terveztem, az eredeti tervek szerint átkocogtam volna a városon, keresztül az erdőn, egy kört Sóstón és vissza. De a héten olvasott romantikus krimi hatására az egyedül át az erdőn részt töröltem, azon a részen buszoztam majd Sóstón futottam 4 hosszabb kört. Így mondjuk 3 részletben ment le a táv, de ez nem érdekelt. Ettől tán csak nem leszek bénább a versenyen, ha meg igen akkor se adnám semmiért azt a 4 kört a tóparton a csodanapsütésben. Ritka jó futás volt, nagyon élveztem, pedig azt hiszem, ha nincs a tervezett félmaraton, nem futom le. Illetve ki se biztos, hogy találom.

Futáson kívül egy jó kis úszás jutott még keddre, a szinte töküres uszodában. Más kérdés, hogy a mellúszásom megint lassabb, mint amikor nyár végén ráéreztem a technikájára, a gyorsam meg szétesik, mert nem tudom, hanyas levegővel csinaljam. Most azt tervezem, átállok az 5-ösre és megint rövidebb szakaszokkal próbálkozom csak. Remélem, a következő két hétben eljutok úszni is, legalabb egyszer.

A jövő hét még a gyorsításé futásilag, aztán pedig a rápihenés és maga a verseny következik és lassan én is megint visszacsukom a naplómat. :)