Valahol ott hagytam abba, hogy 10 km-t szerettem volna futni, de nem szólított meg A Verseny. A Maratoni Futófesztivál hátrányai nem váltak előnyökké, ráadásul a nyár is ezerrel tombolt, szóval futás helyett inkább a langyos vizű medencét, az árnyas kertben való lazulást választottam. Nem, így utólag sem bánom, szép napok voltak.

Augusztus 20. után visszaálltam a melóba, kialakult lassan egy rendszer körülöttem és ha az első héten még nem is sikerült egynél többet futnom, augusztus utolsó hetétől teljes lendületbe kerültem. 
A futást csak lazán kezdtem el, a cél az volt, hogy visszaálljak a heti három edzésre, bár Zoli kedvéért már szeptember elején résztávoztunk is egyet. Oké, nevezzük iramjátéknak, hiszen "csak" gyorsabb 500-ak voltak kocogós pihivel.

Közben régi adósságomnak is eleget tettem: kerestem egy helyet, ahol itt Szegeden is tudok aquafitneszre járni. Bár elég hamar kiderült, hogy mivel ez is kinti medencében zajlik - noha elhúzható a teteje - októberben már nem éri meg nekik üzemben tartani a medencét, így egy bő hónapnyi lehetőségem volt, benne talán négy edzéssel, de azért örülök, hogy rátaláltam erre a helyre is. És persze alig várom, hogy újra május legyen és lehessen újra járni. Persze az messze van még.

A szeptemberi hetek szépen teltek. Kiderült, hogy október 15-én, amikor a Spar maratonhoz kapcsolódó 10 km lett volna, családi eseményünk van, azonban előtte egy héttel, ha szűken is (kicsit zsúfolt lett a hétvégém...), de beleférhet a Pick Futás 6 km-es távja. Így aztán lett célja az edzéseknek, bár ezúttal nem nagyon kellett úgy kimennem, hogy "de nincs kedvem". Mind a hétközbeni laza futások, mind a pörgősebb, iramjátékos edzések Zolival, mindpedig a hétvégi egyedüli kocogások jó kedvvel mentek, örömmel indultam el, jó érzésekkel fejeztem be az edzéseket. Az időjárás is a barátunk volt, mindössze egyszer kellett szemerkélő esőben kimenni, amúgy legtöbbször csodaidő volt!
A "gyors" 500-ak idejei szépen javultak, érződött, hogy alakul a formám és bár ha hosszútávú állóképességet nem is sikerült ennyi idő alatt építeni, azért egy pörgősebb 6 km-re jó lehetek. Múlt héten futottam egy 3 km tempót is - 4:43-as iramban ment egészen jólesően - majd a héten még egy 3×500-as iramjáték és egy-két könnyed futás maradt, és úgy éreztem: felkészültem. :)

A reggeli rutin is szépen alakult, noha kicsit hűvös volt, amikor kikocogtam a rajtba. A rajt előtt beszélgettem néhány ismerőssel, még néhány repülőt is futottam, szinte mint a profik :D
Más kérdés, hogy indulás előtt megnéztem, hogy legjobb időm ezen a pályán 26:57 volt két éve, én meg jó kis 4:50-es tempóval 28:30-at terveztem futni. Oké, 200m-rel rövdebb a táv, de a 26:57 elérhetetlennek tűnt, el is kámpicsodortam volna, ha annyira komolyan veszem magam.
Az idő optimális volt. A nap alig sütött, nem volt túl meleg, pont jól voltam öltözve, semmi nem hátráltatott, csak mennem kellett. A rakpart végi lejtő mindig jól esett, az emelkedő meg nyilván kevéssé, de azért szépen haladtam. A fordítóknál szokásosan intettünk vagy odaszóltunk egymásnak az ismerősökkel: jó volt látni, hogy mindenki jót futott. Az időt is néztem, de mivel km-táblákkal nem szoktak kényeztetni ezen a versenyen, az nem segítette a tempóválasztást, így kénytelen voltam érzésre hagyatkozni, de az alapján meg inkább lazáztam volna. Mivel azonban minden olyan kis optimálisan sikerült a röpke felkészülés során, nyomtam neki, ahogy bírtam. 26:13 lett a vége, szóval ezek szerint csak volt még abban a 26:57-ben, ezt meg nem kell megdönteni többször, úgy vélem ;) 4:30-on belül ezen a távon számomra nincsenek távlatok.

Már csak haza kellett - volna - kocogni. De ahányszor csak rágondoltam, az agyam leszabályozott és azt mondta, kizárt, hogy ma még akár egy métert is fussak. Nem, lassan sem. Szóval hazasétáltam és nem, nem szégyellem. 
Jó futás volt, remek felkészülés, jó érzés volt, hogy a lelkesedés hat hétig kitartott.
Viszont jön az ősz, a hűvös, sötét esték. Jövő héten nekem vannak dolgaim, aztán pedig hű futótársam Zoli esik ki valszeg egy hétre, aztán lassan őszi szünet. Azért próbálok többé-kevésbé rendszeres mozgásban maradni és hátha tavasszal összejönne a Vicicitta 10 km-e. Azt hiszem, az lesz a következő cél.