Nem tudom mikor, miért és hogyan, de valami különleges bogár bele csüccsent a fülembe pénteken és nem hagyott egy perc nyugtot sem. Győzködött, hogy fussak teljes távot. Volt még egy hang a fejemben aki meg nyuszi volt és nem akart menni. Szerintem naphosszat elvitatkozott volna a bizottság odabent, ha a csúnya anyagiak nem hoznak egyértelmű döntést. Aki utolsó pillanatban akar nevezni egy ilyen szabású versenyre igencsak mélyen kell a pénztárcájába nyúlni, én nem nyúltam. Picit reménykedtem hogy még az utolsó pillanatokban valakinek lesz egy felszabadult nevezése, de nem lett. 
Így vasárnap reggel teljes lelki békében indultam a versenyre, ha nekem teljes távot kellett volna futnom (az égiek szerint), tuti akadt volna még valami kedvezményes nevezés..

Szóval vasárnap reggel... szokásomhoz híven megint csúszásban indultam:) 
A buszhoz olyan sprintet nyomtam, hogy magam is meglepődtem, gondoltam ez a nap is jól kezdődik :) Az Örs Vezér tértől már úton-útfélen futókba botlottam, jó volt látni: fut ma az egész város.
A helyszínre érkezve azért picit meglepett a tömeg, tudtam én hogy sokan lesznek, na de ennyire?
Petrával 9 után találkoztunk, kezdtük a rajtszám cserével :) Elöző nap, addig nézegettem a rajtszámainkat, míg csak össze cseréltem :)) 
A következő háromnegyed óra hova tűnt, ki lopta el a perceket? Ok, a ruhatár keresése is időbe telt, de amúgy semmi más nem történt. És 9 óra 58 perckor én a toitoi-okat szugerálva próbáltam bemelegíteni, igazán mókás volt. Jajj, melegem lett nagyon, szabadulnom kellett egy rétegtől, amit Petrára hagytam, hogy majd a váltónál vissza adja, akkor biztos örömet okoz majd, De most nagyon nem, én hülye a poló alá vettem a hosszú felsőmet, persze poló felrajtszámozva, szóval szép kis vetkőzést kellett produkálnom :) 
Pisitől és polótól szabadulva másodpercekkel a rajt előtt ugrottam a helyemre, de nem maradtam le semmiről, mire mi áthaladtunk a célkapun már 7-8 perccel elmúlt 10 óra.
Számomra külön öröm volt, hogy Kiss Dani dörentette a rajt pisztolyt, egy helyen nőttünk fel, együtt bandáztunk egy időben. Próbáltam én integetni oda, de elég esélytelen voilt,

Elindultunk, futunk, mosolygunk! Az első kilométerek nekem mindig nehézkesen mennek, lassan indul be a gépezet. Meglepő volt, de most ez a kezdeti kínlódás elmaradt, de nem is hiányzott na :) Most valahogy nem szenvedtem annyit, nem agyaltam, tudtam hogy menni fog! Azon méláztam csak el, hogy mi lenne ha teljes távon indultam volna? Paráznék? Igen, nagyon! 
A térdem baromira fontosnak érezte magát, így sajnos már 5 kilométer körül jelezte: ő is itt van. Gondoltam magamban jobb ha csendben maradsz, mert még kétszer ennyi vár ránk.
7-8 kilométernél fura dolgot láttam, itt az alsórakpartról másodpercek alatt lehet felszaladni a felsőre, 2-3 kilométert ezzel átugorva... Volt egy futó, aki megtette és nekem ez nem tetszik. De ő tudja, neki ez mire és miért volt jó.

10 km után már nagyon gyorsan ment minden, itt sikerült gyorsítanom is. Csak úgy faltam a kilkométereket :) 13 kilinél telefon Apafejnek, héé minjdárt ott vagyok!! Ők még nem, és nem is érnek oda.. :( a franc, hát ki ölébe futok akkor? Na sebaj, ezen nem akadunk el, de azért kuva BKV :)
Gyors váltás,chip átadása, Petra hajrá, ügyes leszel!!! 
Apafejjel és Dorcival kisebb zűrzavar után találkozunk, visszautazunk a célhoz, átverekedem magam a tömegen, nézem és várom nagyon Petrát, de már hiába... Ő már beért, nagyon ügyes és gyors volt! Büszke vagyok rá!

Miközben megint kerestük azt a ruhatárat, a térdem rakoncátlankodott, kicsit féltem, ennyire nem szokott fájni.
Nem húztuk az időt nagyon, tömeg van, Apa dáthás és éhes, életveszélyes lenne várakoztatni :) 
Hazamentünk, gyors melegfürdő, lábkrémezés és pihi. Miközben falatoztam az isteni frissen sült muffinom ( Köszi Héka! ), olyan fura érzés fogott el: nem vagyok elégedett magammal. Estére ez a gondolat teljesen elburjánzott a fejemben, kezdek depis lenni.Váltó, váltó.. remek, jó volt, de mennyivel jobb lett volna befutni boldogan a célba hogy igen, megcsináltam! Olyan boldogan sétált mindenki a plecsnivel a nyakában! Én miért nem? Hogy és mikor kezdtem elhanyagolnia felkészülést? Már késő ostorozni magam, tudom.
A fórumon megtudtam, hogy elérhetőek az eredmények...gyors keresés és megvan! Hoppááácska, möszte csapat 2ó 8 perc alatt futotta le a félmaratont! Ezzel a korosztályában 52. helyet elérve! Örülünk, mert így elsőre ezzel az eredménnyel én elégedett vagyok!

Depimet elküldtem jó messzire, most örülök és tervezgetem a következő versenyeket! Spar minimaraton és Női futógála... Lesz novemberben balatonon egy félmaraton, de az megint olyan mélyre nyúlós fajta.. :( Ja és a térdem is köszöni, de már teljesen jól van! :)

Köszönöm a sok-sok bátorítást, megértést és támogatást!