Előzmények:

Miután megírtam a legutolsó vidám postom, a készülődés öröméről, nem várt esemény történt.

A verseny előtti terveim, kártyavárként dőltek össze …  Kedden este kezdődtek a problémák a hideg rázott és fáradt voltam nagyon. Másnap mint a munka hőse még próbáltam talpon maradni. Délután, a hazafelé út legalább olyan kihívás volt, mint egy eddig nem teljesített, hosszú táv lefutása. Mikor haza értem gyorsan kiderült mi a gondom. Nem viseltem jól, hogy közel 39 fokos lázam volt. A következő 48 órában pisilni és enni keltem fel. Annyit és úgy aludtam, mint téli napokon a macik a barlangban.:)

Aztán péntek délelőtt egyre többet gondoltam a vasárnapi futásra. Mi legyen, adjam tovább a nevezésem? Én is ingyen kaptam egy nagyon kedves fórumtárstól (köszi Bozót!), nem akartam, hogy kárba vesszen. Aztán megráztam magam és úgy döntöttem, meg fogok gyógyulni! Jöttek a jobbnál jobb tanácsok, vmiért mindenki pálinkázást javasolt. :) Hát akármilyen jó is lett volna, sajnos pálinkám nem volt, de így is szombat reggel fitten és erősen ébredtem, azt hiszem ezt a csatát fejben nyertem meg. Az én kis Férjuram csak mosolygott rajtam…. " tudtam, hogy futni fogsz!" Egy kikötése volt ha szakad az eső, nem mehetek.

Esős vasárnap délelőtt…

….pár perccel fél 8 előtt, álltam a konyha ablak előtt és szokásomhoz híven, ment a tanácskozás a fejemben. „Szemerkél csak, nem esik nagyon”,„váá, minden tiszta pocsolya”, " és ha viszek meleg száraz ruhát?"

Aki ismer, tudja ezen hosszasan elmélkedtem volna, ha időm engedi. Döntöttem, ha esik, ha fúj én kimegyek.

Mondanom sem kell, megint futott az egész város, ez már útközben kiderült. a kisföldalattira nem lehetett felférni, mégis jó volt ezt látni.

Odaértem a Hősök terére, megkerestem az öltözőt, próbáltam sietni, hogy a fórumos taliról most ne maradjak le… Mondanom sem kell, lemaradtam. :(

Mire rajtszámot átvettem, átöltöztem, elpakoltam, felszerelkeztem úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Megmondom őszintén egy percig átfutott az agyamon, hogy akkor most vissza az egész és indul haza. Eszembe jutott kis Hékám ha látna, biztos lenne szemöldök húzkodás…. :) Aztán körbe néztem, hogy hé nézd csak, ők is bírják, nem lesz itt baj. :) Gyorsan előtúrtam egy mini esőkabit, akkor az marad a versenyre is. Jó pár percet elpöcsöltem a ruhatárra várakozva, azt hiszem itt dőlt el, hogy a most sem lesz fórumozás.

A rajtot megelőző percek vidáman teltek, hullámoztunk, tapsoltunk, volt ott nagy öröm és boldogság, mintha nem a szakadó esőben akarnánk megfagyni :) Aztán másfél perccel negyed 11 után én is áthaladtam a  rajtvonalon. Nem, én nem  vártam addig míg szép lassan beázik a cipőm, okos fejemmel körülbelül a 3. percben beletrappoltam a létező legnagyobb pocsolyába…. Nem mondom, fincsi volt :)

Szépen futogattam, az elején semmiképp nem akartam sietni, maradjon erő későbbre is. Ez alkalommal Kovács Ákost választottam zenei aláfestésnek, kellemesen átdúdolgattam vele az ősrégi Bonanza Banzai számokat. Köszönöm Héka, hogy megszerezted nekem! :)

Megmondom őszintén, mikor megláttam a 2-es táblát tökre kiakadtam, hogy még csak 2??? Megnéztem az iPodot és tényleg még csak 12 perce futunk…. Hát akkor a neheze még hátra van. Elkezdtem néha gyorsulni, de nem ment, hát akkor nem lesz meg az áhított 40 perc…. Na sebaj, majd még később megpróbálom azért.

A térdem is vacakolt néha, sztem ő az előző esti és az aznapi futást már soknak találta, vagy nem tudom, de érdekes hogy mindig versenyen érzem a legjobban….

Megint nagyon sokan voltunk, jó volt látni a kis gyerekeket is, annyira ügyesen szedegették a lábukat, hogy na. Le a kalappal!

Az időjárás nem volt tökéletes, de szerencsére már nem esett olyan erősen, nem is fáztam cseppet sem, sőt néha azt a kis rövid ujjú kabátkámat is jó messzire eldobtam volna.

Haladtunk szépen, hagytuk el sorra a kilométer táblákat, de akárhogy is akartam, nem tudtam gyorsabban szedegetni a virgácsaim. A pihenő ponton, azt hiszem olyan 5 kili magasságában, neki álltam gyalogolni amíg megittam a vízem, itt újabb sok másodpercek vesztek...

Aztán kicsit később a  célegyenesbe kanyarodtam, itt hatott igazán az adrenalin, egy kis sprint is belefért még. Még pont átfutottam 11 óra előtt, hát az időmre nem leszek büszke, de legalább megcsináltam!:) A befutó csomag mellé banánt is kaptunk, hát én nem tudom miféle ősmajom tört elő belőlem, de nagyon megörültem neki. Gyorsan befaltam, de nem segített, komolyan elgondolkoztam, hogy elkérem valakitől a sajátját :) Na azért az nem lenne túl szép, így banánra sóvárogva, de boci csokit majszolva, siettem száraz ruhába öltözni amilyen gyorsan csak lehet.

És mi a tanulság???

Na, azt nem tudom.:) Persze nem kell verseny előtt lebetegedni, de ezen mint látszik, van még mit gyakorolnom. :)

Viszont hihetetlen, mennyire megosztotta az embereket az én 'csúnya kórság' utáni versenyzésem. Kaptam én hideget és meleget, de nem bánom, mert úgy érzem mindegyik mögött törődés, szeretet, aggodalom vagy éppen elismerés lapult.

„Micsoda felelőtlenség!”,„Még pihenned kellett volna”, „Te megőrültél?”.

Viszont látjátok, itt ülök és vidámon írom a blogom, nem lett semmi baj, nyugi! Ismerem a testem jelzéseit, ha nem vagyok jól már a tesztfutás sem ment volna.

Aztán ott volt a másik oldal, aki azt mondta hogy: „ez az Vik, ügyi vagy, meg akartad és megcsináltad!” „Szeretem a kitartásod” „Tudtam, hogy lefutod, ügyi vagy” Olyan jól esett, aztán ezen elgondolkodtam. Én nem voltam igazán kitartó azt hiszem soha. A sport, de legfőképpen a futás hozta ezt ki belőlem, töretlenül csinálom, nem riadok vissza, megyek tovább. Mindig új célok, új fél-sikerek és sikerek. Tervek lesznek, aztán a plecsnik meg majd jönnek! Ugye??? :)

Nem tudom mikor, miért és hogyan, de valami különleges bogár bele csüccsent a fülembe pénteken és nem hagyott egy perc nyugtot sem. Győzködött, hogy fussak teljes távot. Volt még egy hang a fejemben aki meg nyuszi volt és nem akart menni. Szerintem naphosszat elvitatkozott volna a bizottság odabent, ha a csúnya anyagiak nem hoznak egyértelmű döntést. Aki utolsó pillanatban akar nevezni egy ilyen szabású versenyre igencsak mélyen kell a pénztárcájába nyúlni, én nem nyúltam. Picit reménykedtem hogy még az utolsó pillanatokban valakinek lesz egy felszabadult nevezése, de nem lett. 
Így vasárnap reggel teljes lelki békében indultam a versenyre, ha nekem teljes távot kellett volna futnom (az égiek szerint), tuti akadt volna még valami kedvezményes nevezés..

Szóval vasárnap reggel... szokásomhoz híven megint csúszásban indultam:) 
A buszhoz olyan sprintet nyomtam, hogy magam is meglepődtem, gondoltam ez a nap is jól kezdődik :) Az Örs Vezér tértől már úton-útfélen futókba botlottam, jó volt látni: fut ma az egész város.
A helyszínre érkezve azért picit meglepett a tömeg, tudtam én hogy sokan lesznek, na de ennyire?
Petrával 9 után találkoztunk, kezdtük a rajtszám cserével :) Elöző nap, addig nézegettem a rajtszámainkat, míg csak össze cseréltem :)) 
A következő háromnegyed óra hova tűnt, ki lopta el a perceket? Ok, a ruhatár keresése is időbe telt, de amúgy semmi más nem történt. És 9 óra 58 perckor én a toitoi-okat szugerálva próbáltam bemelegíteni, igazán mókás volt. Jajj, melegem lett nagyon, szabadulnom kellett egy rétegtől, amit Petrára hagytam, hogy majd a váltónál vissza adja, akkor biztos örömet okoz majd, De most nagyon nem, én hülye a poló alá vettem a hosszú felsőmet, persze poló felrajtszámozva, szóval szép kis vetkőzést kellett produkálnom :) 
Pisitől és polótól szabadulva másodpercekkel a rajt előtt ugrottam a helyemre, de nem maradtam le semmiről, mire mi áthaladtunk a célkapun már 7-8 perccel elmúlt 10 óra.
Számomra külön öröm volt, hogy Kiss Dani dörentette a rajt pisztolyt, egy helyen nőttünk fel, együtt bandáztunk egy időben. Próbáltam én integetni oda, de elég esélytelen voilt,

Elindultunk, futunk, mosolygunk! Az első kilométerek nekem mindig nehézkesen mennek, lassan indul be a gépezet. Meglepő volt, de most ez a kezdeti kínlódás elmaradt, de nem is hiányzott na :) Most valahogy nem szenvedtem annyit, nem agyaltam, tudtam hogy menni fog! Azon méláztam csak el, hogy mi lenne ha teljes távon indultam volna? Paráznék? Igen, nagyon! 
A térdem baromira fontosnak érezte magát, így sajnos már 5 kilométer körül jelezte: ő is itt van. Gondoltam magamban jobb ha csendben maradsz, mert még kétszer ennyi vár ránk.
7-8 kilométernél fura dolgot láttam, itt az alsórakpartról másodpercek alatt lehet felszaladni a felsőre, 2-3 kilométert ezzel átugorva... Volt egy futó, aki megtette és nekem ez nem tetszik. De ő tudja, neki ez mire és miért volt jó.

10 km után már nagyon gyorsan ment minden, itt sikerült gyorsítanom is. Csak úgy faltam a kilkométereket :) 13 kilinél telefon Apafejnek, héé minjdárt ott vagyok!! Ők még nem, és nem is érnek oda.. :( a franc, hát ki ölébe futok akkor? Na sebaj, ezen nem akadunk el, de azért kuva BKV :)
Gyors váltás,chip átadása, Petra hajrá, ügyes leszel!!! 
Apafejjel és Dorcival kisebb zűrzavar után találkozunk, visszautazunk a célhoz, átverekedem magam a tömegen, nézem és várom nagyon Petrát, de már hiába... Ő már beért, nagyon ügyes és gyors volt! Büszke vagyok rá!

Miközben megint kerestük azt a ruhatárat, a térdem rakoncátlankodott, kicsit féltem, ennyire nem szokott fájni.
Nem húztuk az időt nagyon, tömeg van, Apa dáthás és éhes, életveszélyes lenne várakoztatni :) 
Hazamentünk, gyors melegfürdő, lábkrémezés és pihi. Miközben falatoztam az isteni frissen sült muffinom ( Köszi Héka! ), olyan fura érzés fogott el: nem vagyok elégedett magammal. Estére ez a gondolat teljesen elburjánzott a fejemben, kezdek depis lenni.Váltó, váltó.. remek, jó volt, de mennyivel jobb lett volna befutni boldogan a célba hogy igen, megcsináltam! Olyan boldogan sétált mindenki a plecsnivel a nyakában! Én miért nem? Hogy és mikor kezdtem elhanyagolnia felkészülést? Már késő ostorozni magam, tudom.
A fórumon megtudtam, hogy elérhetőek az eredmények...gyors keresés és megvan! Hoppááácska, möszte csapat 2ó 8 perc alatt futotta le a félmaratont! Ezzel a korosztályában 52. helyet elérve! Örülünk, mert így elsőre ezzel az eredménnyel én elégedett vagyok!

Depimet elküldtem jó messzire, most örülök és tervezgetem a következő versenyeket! Spar minimaraton és Női futógála... Lesz novemberben balatonon egy félmaraton, de az megint olyan mélyre nyúlós fajta.. :( Ja és a térdem is köszöni, de már teljesen jól van! :)

Köszönöm a sok-sok bátorítást, megértést és támogatást! 

Egy ideje írok blogot, de gondoltam ide is átvezetem, hiszen az eddigi tapasztalataim alapján, itt nagyon jó ötleteket, tanácsokat kaphatok.

48 óra van hátra…. hogy több ezer sport társammal együtt várjam a rajtpisztoly eldörrenését.

Döntöttem elindulok a jubileumi nike félmaraton versenyen, mert ott a helyem. De még nem jött el az én időm, nem leszek szeptember 5-én félmaratonista. A harmadmaraton az én célom most, mert egy kedves fórum társammal, Petrával váltóban fogjuk lefutni a távot.

10-kor rajtolok a tömeggel és olyan fél 12 körül 13,9 kilinél, átadom neki a folytatás lehetőségét és a chipet is.

Őszinte leszek, félek. Nem, nem a táv hosszától. A csalódástól, hogy „csak” váltóban indulok, hogy nem futok be a célba, hogy nem lesz meg az élmény, az érzés. Persze nincs mit tenni, ha nem érzem, hogy menne a 21, nem indulhatok neki. Maximum ha nagyon jó formában vagyok, végig futom Petrával a maradék 7 kilométert is :) Mondjuk ez annyiból is jó megoldás lenne, hogy akkor nem kéne a cél és a váltóhely között utazgatnom….

Meglátjuk mi és hogy lesz, természetesen jövök majd a részletes beszámolóval.

Amúgy érezhetően fejlődöm, a 10 km körüli táv sima ügy, pont mint nemrég az 5. És ez nagyon jó érzés, 1 órán át simán futok, közben mindig hallgatok valami jó kis zenét. Általában random jönnek a számok, mert így szórakoztatóbb. Egy mókás Belga és egy andalgó PUF közé néha Madonna ugrik be, néha meg Lukács Laci üvölti, hogy már az sem érdekli, hogy be van rúgva… :)

És képzeljétek, holnap délelőtt átadnak egy újabb parkot a kerületünkben: szuper játszó, kosár, foci és gördeszka pálya, de ami a legjobb számomra, körbe futópálya lesz!

Tegnap meg is teszteltem azt a részét ami kész volt, hát ennyi élményem az összes futás alatt nem volt mint tegnap. A rekortánt keresztül szeli a gyalogos út, amin balról érkezett egy „bmx-es bandita :)”, és mondjuk olyan 40 cm távolságból rám üvöltött valami olyat hogy ÖÖÖHHHH, nagyon megijedtem, de egyet még pont előre ugrottam. Kérdem én, ha ő lát engem, - márpedig hófehér nadrágba és világoskék dzsekibe - szerintem, ez benne van a pakliban, miért nem áll meg ???

Egy nagy fekete kutyával is hosszan szemeztem, miközben azon filóztam mit kéne tennem, de elég ijesztően csinálhattam, mert a kutya feladta és ott hagyott.

Az i-re a pontot pár részeg próbálta feltenni, de ők öregek és kevesek voltak ehhez.

Mindenesetre kalandos egy futás volt, legalábbis az eddigiekhez képest:)

Hát nincs más hátra mint előre! A vissza számlálás megkezdődött az óra ketyeg: FUSS SPORTMANO, FUSS!

HAJRÁ MINDENKI!