Nehéz, lassan vánszorgó hónapok után, ujra visszatérek a szokott utvonalakra.
Bár amennyire lehetett, próbáltam a kondit tartani, de természetesen a sérült achilles ujra és ujra bejelzett, és  a többszöri türelmetlen próbálkozásomat ujabb és ujabb elvesztegetett hetekkel megnyújtotta. Ezt nem javaslom senkinek, én is bánom.
Most, elég nehéz a visszatérés, de nagyon jó. Mindig figyelnem kell a lábam jelzéseire, mert az intenzivebb szakaszok után érzékennyé válik.
Sok-sok tanácsot megfogadva, magam is rájöttem néhány lapvető dologra. Igaz, hogy a vádlit erősiteni kell, de ezt sohasem szabad addig elkezdeni, amig a láb nem gyógyult meg teljesen. Mindenki tudja, de nem teszi, az edzés előtti bemelegitést, ez fontos, hasonló a helyzet a nyujtásokkal is.
 Szerencsére a hosszú kényszerpihenő alatt kissé vigasztalódást nyertem az úszásban. Itt a fordulóknál próbáltam a kiméletes vádli erősitést, valamint a vizben kitünően lehet lazitani és nyújtani, erre kiváló a meleg termálviz és a szauna. Az hiszem, hogy sokat segitett.
Kevesebb mozgás, szaporodó testsúly és ez visszafelé már nehezebb. Azt hiszem, hogy május elsejére elérem a karácsony előtti veresenysúlyomat. Addig is úgy veszem, hogy az edzésterhelés növelése miatt futok többlet kilókkal. Van aki szerencsésebb és lábsulyokat tesz fel. Minden tisztelet az övé,  de nekem még ez a kényszermazochizmus is nehéz, ezt önként vállalni még nehezebb.
Ma uszó nap, de hétvégén próbálok egy hosszú futást, mert , ha már a vivicittáról lemaradtam, a félmaratonon ott a helyem.