Piroson futott a Kedvesem



Nem egészen hat hónap.
Ennyi idő telt el 2009. május 8. óta, azóta, hogy a Kedvesem, aki nagy barlangász, átvitt értelemben véve, kijött a barlangból, gumicsizmáját futócipőre, overallját technikai ruházatra cserélte, és a futás, azon belül a terepfutás rögös útjára lépett.

20 hét, pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy Kabóca Olipapa szakértő irányításával edz.

12 hét, ennyi idő telt el a Piros 85 terepfutó versenyre történő felkészüléssel.

Mi minden történt ez alatt az idő alatt? Gyökeresen megváltozott az életünk.

Kezdjük az előzményekkel.

Ez év februárban, amikor még a jelenleginél sportosabb életet éltem, drága párom kijött megnézni a "befutómat" (erős túlzás, gyalog történt) a Téli Margita Terepmaratonon. Megtetszett neki a közeg. Május elején mondtam neki, szeretnék menn a Csanya-féle félmaratonra. Ekkor úgy döntött, velem tart. A beszámolók akkor megszülettek erről, a lényeg, hogy Kabóca súlyosan, gyógyíthatatlanul megfertőződött a terepfutás szeretetével, amiben persze nem kicsi az érdeme a Csanya-féle rendezésnek.

Ezután, abban reménykedve, hogy nem csupán az elfogultság mondatja azt velem, hogy Kabócának van keresnivalója a műfajban, és érdemes lenne szakértő edző irányításával készülnie, összehoztunk egy találkozót Olipapával, azóta a Mester tanítványainak dicső sorát egy látássérült futó is színesíti.

Ez az együttműködés számomra óriási megkönnyebbülést jelentett, többé nem tartottam attól, hogy Kabóca a kontrollálatlan szigeti futások miatt sérülést sérülésre halmozva küszködik.

Az én Kedvesem pedig óriási lendülettel vetette magát az edzésekbe, élvezte a futást, és az elvégzett munka jótékony hatása szó szerint hétről hétre látható volt rajta. Megérezte a siker ízét, nem csupán egy-egy jól sikerült verseny (pl. 8 Bucka) alkalmával, hanem a mindennapi edzésmunka teljesítése által is. Magára szedett némi súlyt, ami az ő esetében kisebb csodának számít, a vádliján szép új izomkötegek fejlődtek, farkasétvággyal evett, jókat aludt, egyszóval határozottan az egészsége javárá vált a fordulat.

Kabóca pedig mert nagyot álmodni, és a 8 Bucka teljesítése után, augusztus elején közösen nekiláttunk az általa kiszemelt Piros 85 felkészülésének.

Kétségtelenül, nem kicsi merészségnek számít ennyire rövid alatt, ennyire kevés futással a háta mögött egy ilyen célkitűzésbe belevágni, de mi mégis megtettük.

Láttuk értelmét, mert megéreztük, hogy Kabócánál megvan az a bizonyos sokat emlegetett "genetika", és jók az évtizedes sportmúltból hozott alapok, amiből már lehet építkezni.

Kabóca látása miatt csak úgy van értelme a terepi edzéseknek, ha az útvonalat ismeri.

Kihasználva a szokásosnál több szabadidőmet (munkanélküli voltam szeptember végéig), és azt az előnyt, hogy tavaly már végigvonszoltam csoffadt testemet a Piros 65-ön, belefogtunk a módszeres pályabejárásokba.

Itinert írtunk, nem azért, mert a MVTE weboldalon található útvonal leírás nem pontos, hanem azért, mert Kabóca egészen máshogy látja az őt körülvevő világot, mint a jól látó futó-túrázók, így számára nem azok a tereptárgyak szolgáltatnak támpontot a tájékozódáshoz, mint másoknak.

A legnagyobb nyári hőségben, különböző logisztikai megoldásokkal, kutyával vagy kutya nélkül jártuk a Pilis és a Budai-hegység útjait, Kabóca gyakran futással kombinálta, előbb túra, majd futás, vagy fordítva. Vittem neki a frissítőt, váltóruhát, vártam rá Normafán (ilyen alkalmakkor Makkosmáriág ment a piroson), Budaörsön, a kunyhónál. Csoffadoztunk együtt a dögletes melegben Nagykovácsiban és Dömösön. Ünnepeltük a születésnapját a dobogókői turistaház éttermében ebédelve, koccintgatva, miután, stílusosan 38 km-et futott évei számának megfelelően.

Ezalatt én nyitott szemmel próbáltam levadászni számára a legmegfelelőbb kiegészítőket, jártam beszerzőkörútra a Spuriba és a Nyúlcipőboltba, a polcon sorakoztak a táplálékkiegészítők - porcerősítő, izoitalok, Green Magma, Amino BCAA, energiaszeletek, magnéziumos készítmények, továbbá krémek - bemelegítő krém, masszázs krém, fekete nadálytő, árnika a kisebb húzódásokra, stb.

Masszírozgattam a fájós izmait, operáltam a leeső körmöt, és állítgattam a Polar órát, majd együtt nézegettük az adatokat. Sebesség adatokat számoltam a résztávokra, gépeltem, írtam, osztottam-szoroztam. Izo lötyit, Green Magmát kevertem-kavartam, kaját pakoltam, próbáltam Kabóca kényelmét elősegíteni, mert tudtam, nagyon magas a léc, amit önmaga számára tett, az idő pedig rövid, és akkor sikerülhet a legjobban a felkészülése, ha minél inkább a futásra tud koncentrálni.

Egyszóval, legjobb képességeim szerint próbáltam segíteni a Párom törekvéseit.

Ezalatt Kabóca rengeteg új, kedves sporttárssal ismerkedett meg, rengeteg biztatást, pozitív visszajelzést, sőt az elismerés, tisztelet kifejezéseit kapta más futóktól. Részt vettünk szuper jó kevélyeki közösségi futásokon, aminek, reméljük, még lesz folytatása.

Nem mondhatom azt, hazugság lenne, hogy ez a 12 hetes felkészülés, és még az azt megelőző hetek is végig tökéletesen gördülékenyen teltek el. Voltak általam generált veszekedések, voltak kisebb sérülései a Kabócának, ami miatt én kivertem a balhét, és volt sok lemondás.
Elmaradtak a barlangtúrák, ez alatt az idő alatt összesen csak 1-szer jutottunk el barlangászni, elmaradtak az általam oly kedvelt teljesítménytúrázások, elmaradtak saját kis kocogásaim, elmaradtak a jó kis haveri kocsmázások, anyagi téren is meg kellett húzni a nadrágszíjat.

Egyszóval, nem volt könnyű időszak, de megérte, minden nehézségért.

Megérte, mert október  30-án pénteken a munkahelyemen ezt a levelet kaptam tőle (elütések bennehagyva):

"Mivel szóban a szavak szétesnek, feledésbe merülnek, és nem biztos, hogy végig tudom mondani mindazt, amit gondolok, és érzek, ezért inkább leírom. Ez a levél a hála és köszönet kinyilvánítása, azért, amit tettél, és most a futópályámra gondolok, amiért Te mindent elkövettél, azóta a bizonyos május 8-a óta. A rengeteg segítségre, hogy utánajártál, hogy bejártál, hogy írtál, hogy olvastál, hogy pénzt, időt, fáradtságot nem kímáltél, hogy segts és támogass. Biztattál, idegeskedtél, aggódtál, örültél, támogattál, segítettél, szerettél, szurkoltál, és nem is tudom még mi mindent tettél-éreztél, hogy idáig eljuthassak. Te küzdöttél a legtöbbbet, én csak futottam, és csak futottam, Te pedig a legtöbbet küzdöttél, mert nem Te futottál, de Te voltál az, aki lélekben velem futottál így is, és szorítottál, biztattál, legyűrted a kétségeimet, a fájdalmaimat, teljesítetted és kielégítetted a vágyaimat és igényeimet. kordában tartottál, de noszogattál és lükdöstél, ha erőt vett rajtam a lustaság, fáradtság, néha a bizonytalanság. Hálás vagyok mindezért, és a holnapi futásom, mint ahogy az összes eddigi is, ugyanúgy, talán még jobban is, a Te érdemed, mint az enyém. Hiszen én csak futok, de minden mást Te teremtettél meg, még az én futásomat is.
Bármilyen eredmény szülessék holnap, mindenképp nyersz, mert végigfutom, mert vakon is kaptam anyit Tőled, hogy ezen segyítségek nélkül egy métert sem tudtam volna megtenni, és esélyem sem lenne még Dö9mösig sem elérni. De hála Neked, nem ez a cél, és hidd el, elhiheted, hogy mindent, de mindent elkövetek, hogy biztonságban, épségben, és mindent beleadva a lehető legjobb eredményt érjem el, a lehetőségeimhez, és a befektetett sok-sok munkához képest. Nem tarthat semmi vissza, és nem engedek semmilyen lelki mélypontnak, mert a lelkemben ott van, és a gondolataimban ott lesz, hogy vársz, hogy számítasz rám, és hogy érted, a Te dicsőségedre futok, a Te munkádat, gondoskodásodat, lelkesedésedet, szeretetedet fejezem ki ezzel."

Hát önmagában ezért, nem megéri? Már megéri!!!

És megéri azért, mert a tegnapi napon az én Kedvesem

11:34

alatt teljesítette a Piros 85 terepfutó versenyt.

Köszönet mindenkinek, aki jó szóval, biztatással elősegítette a Párom előmenetelét, köszönet a rengeteg pozitív visszajelzésért - nagyon sokat jelentett mindkettőnknek!

Most néhány hétig pihenünk, gyilkos volt a tempó az elmúlt hónapokban.

Majd kezdődik a téli alapozás, és a sokkal tervezettebb felkészülés a 2010-es szezonra, mert májusban Terep Százas, és Piros 85 is lesz még, szóval lesz futnivalója a Kedvesemnek!

Mindenkit szeretettel üdvözöl

Vidács Kriszti/Rhiannon21/Ezüsthegyi Szarvasbogárka :)