Ha futás szempontjából nézem, az elmúlt hét volt az eddigi legsportosabb hetem. Márpedig ez a blog a futásról szól. Előző héten szombaton a verseny után nem sokat kellett pihennem, nem fáradtam el igazán.
Éppen ezért a Mester által kiadott hétfői pihenőt nem értékeltem, ezért engedélyezett egy óra laza futást a szigeten, amibe én komótosan két kört tettem bele. Nagyon jó pihentető, kikapcsoló volt.
Kedden azonban már kemény feladatom volt. Fél óra lassú futás, fél óra három lépcsős tempófutás, aztán megint fél óra nyugis futás. Hát, a távot jól számoltam előre, pont három és fél kör fért bele a szigeten. Elég sportos volt! Este Bogárkámmal, enyhe fáradtsággal, és azzal a tudattal feküdtem le, hogy másnap terep.
Szántóról indulva felkocogtam a nyeregbe, onnan pedig nekivágtam a Pilis-tetőre vezető szerpentinnek. Nagyon-nagyon régen jártam erre, semmire sem emlékeztem, de nem baj, majd elkolbászolok a vidéken, ha kicsit vak is vagyok, sebaj, nagy baj nem történhet. Elég sokat futkorásztam, völgyekben le, aztán völgyekben fel, gerinceken, susnyásban, dagonyában, szóval öt óra múlva érkeztem meg Szentkeresztre, ahol feltöltöttem frissítő tartalékaimat, aztán mivel itt sokat kellett volna várni a buszra, így inkább átfutottam Szántóra, ahol nem sokkal később jött is a busz. Na, ma este már valóban éreztem fáradtságot, de jól esett, nagyon jól. Egyébként nem volt vészes, úgy érzem, kezdem bírni a hegyet, a távot, és az időbeni terhelést is.
Csütörtökön meglepve vettem észre, hogy a vádlimon megjelent egy új izomköteg, amiről eddig nem is tudtam, hogy van, hogy pont ott, és minek. De már van, és kész. Este pihenő, ez volt előírva, és a tegnapi nap miatt nem mertem erőltetni, mert nem akarok lesérülni, mint a LAM előtt.
Pénteken megint sziget, fél óra nyugodt futás, fél óra több lépcsős tempófutás. Kemény volt, gyorsulást éreztem, az utolsó adagban kicsit meglepett, mekkora távot tettem meg adott idő alatt.
Szombaton a régi bevált(mármint a régi az elmúlt pár hetet jelenti) Szántó, nyereg, Hosszú-hegy gerince útvonal, aztán a Redlingeren fel Nagy-Kevélyre. Most alacsony pulzussal kellett futnom, azonban most is a magas pulzusú legutóbbi időmet futottam, illetve kicsit rosszabbat csak, 13,5 percet. Másfél óra, elég kellemes terepezés.
Vasárnap telt a legjobban. Bogárkával összekötöttük az edzésemet és a közös kirándulást. Szántóra kibuszoztunk, Ő ment túrázni, én futni, és megbeszéltük a találkát Pilis-tetőn. Aztán felkocogtam a nyeregbe, nekivágtam Hosszú-hegynek, és elfutottam a kék jelzés utáni sorompóig. Ott hátra arc, vissza, aztán nekivágtam a szerpentinnek, a hegynek, hogy találkozzak Bogárkámmal. Mértem az időt, hogy a későbbiekben legyen viszonyítási alapom. A nyeregtől a tetőig 23,5 perc lett, aminek roppant módon tudtam örülni. Aztán tovább kirándultunk, Két-bükkfa, meg Szentkereszt határa, azátn Szántó, ahol kellemeset fröccsöztünk, söröztünk a kocsmában, mire jött a busz.
Most pedig roppant módon várom a jövö hetet, hogy kezdjem előlről az egészet, illetve továbbléphessek, fejlődjek, erősödjek, hogy egyszer jó terepfutóvá legyek!