Elmúlt egy év, mostanság nagyon sokan írnak, értékelnek az elmúlt évről. Úgy érzem, hogy nekem is meg kell tennem, bár senki nem áll machetaval a kezében mögöttem.

Négy éves ultratávokat futó múltam közül a 2013-as volt eddig a legsikeresebb, bár minden évben értek nagyon kellemes eredmények, csalódások, kudarcok. De ez a sport márcsak ilyen, hiszen ha becsülettel felkészülünk, ha odatesszük magunkat egy versenyen, meglepetések mindig érhetnek bennünket.

A beszámoló első része legyen a számoké és a statisztikáké:

Sőt.. Mivel lusta dög vagyok az edzesonline forrását másolom be:

Ez az alap stati, ebből a versenykilométer 1768 volt. Utólag úgy érzem, ez nagyon sok, minden hónapra jutott egy, vagy kettő. Nincs siránkozás, hiszen én vállaltam. Év végére kijött azért a fáradtság, szerencsére már akkor, amikor már nem volt lényeges. Az elszaggatott cipők számát nem írom le, volt jópár. A felkészülésem úgy érzem jó volt, az idén próbáltam több gyorsító edzést is végezni, majd a megszerzett “gyorsaságot” igyekeztem a lehető leghosszabb távra kitolni. A hétköznapokon 15-30 km között mozgott a táv, hétvégeken pedig mentek a nyugis, hosszú futások. A heti pihenőnap többnyire egy volt, de néha becsúszott kettő is a. A versenyeken úgy futottam, h az első félre szerezzek annyi előnyt, h a második felében már viszonylag nyugodtabban futhassak. Többnyire bejött, a versenyeimről írok pár sor, abban ki is elemzem majd. Sérülések. Nos volt pár, de vmennyire tudtam őket kezelni. Nem sérülés, de a nyártól erősen hátráltatott a versenyeken a kétoldali lágyéksérvem. Novemberben aztán sikerült megműttetni, így remélem 2014-ben ez már nem akadályoz.

A versenyekről:

Kettő fő versenyem volt, a 48 órás és a Spartathlon. Az Optivita Kupasorozaton nem titkoltam, h szeretném megnyerni. Ott inkább a taktika dominált, de azért igyekeztem jó eredményeket elérni, hiszen számomra minden verseny egy ünnep, ahol meg is kell felelni.

Az első verseny márciusban volt Fehérváron, az Optivita Kupa első állomásán. 12 órás örömfuti, és egy 138km-es teljesítés.

Áprilisban Kisbéren a 100km-es Ob-n indultam. Szerettem volna 8 órán belül kerülni, sajnos nem sikerült, a végére kipukkadt a lufi. 8:10, 2. helyezés.

Májusban a nagyon áhított a fő versenyem következett, Balatonfüreden a 48órás. Nagyon szerettem volna a 400km-ert, vagy legalább 380 fölé kerülni. A felkészülésem során ez töltötte ki minden gondolatomat, ezzel feküdtem, ezzel keltem. Szinte:) És jött a pofára esés, a számomra nagy kudarc. Fejben összeomlottam, a végén teljes megsemmisülés. Ha rágondolok, mind a mai napig belém hasít a fájdalom. Igyekszem leszűrni a tanulságokat, remélem tanultam belőle. 344km, 1. hely.

Június elején jött az UB, sajnos a rajt előtti héten sikerült egy combhúzódást beszerezni és bár Pali barátom mindent elkövetett, h rendbe rakjon, az idő kevés volt a kiheveréshez. Buta fejjel rajthoz álltam sérülten, a végén márcsak gyalogolni tudtam. Azért egy PB-t sikerült összeszedni, ami az 5. helyhez volt elég.

Ugyanebben a hónapban 22-én Kecskeméten Optivita Kupa 2. állomás. Itt jött az optivitás taktika: az első 6 órában min. 70 kilit összeszedni, utána már nyugodt és vidám futás következett. 130 km, 1. hely.

Július 13-a Pécs, Optivita Kupa 3. forduló. Nem volt könnyű a pálya, de vmi szuper örömfutás volt. 132 km, 1. hely.

Ugyanebben a hónapban jött a jótékonysági futás “Ne előlük, értük fuss elnevezéssel” az állatmenhelyekért. Ami 540 lefutott km-t jelentett. De nem a kilik száma, hanem a nagy szeretet ahol fogadtak minnket, a becsatlakozók és a lelkes és segíteni szándékozó futók volt a lényeg.

A jótékonysági futás után nem maradt sok idő a pihenésre, a következő hétvégén Szombathelyen várt az Optivita Kupa következő állomása. Kissé fáradtan, de sikerült a 12 óra alatt 131 kilit összeszedni, ami az első helyhez elég volt.

Egy kicsit hosszabb szünet, majd szeptember elején Velencén, az ötödik állomáson álltam rajthoz, ezúttal 24 órát kőröztem. Pontosabban 23-at, mert Spárta közelsége miatt nemigen mertem magam szétfutni. Így óvatos futással, de örömködve 207 km, és első hely. jujj de jó volt!!!

A hónap utolsó hétvégéjén jött a második fő versenyem, asszem az ultrafutók egyik nagy álma: Spartathlon. Féltem, és tudom, h sokan féltettek tőle, féltünk, h a sorozatterhelés hatása itt fog visszaköszönni. Szerencsére nem így alakult, a bakik ellenére (esés, eltévedés, fejlámpa, boka) élveztem a futás minden lépését. Legyőztem végre a spártai főutat, legyőztem a hegyeket, legyőztem önmagam, a fájdalmat, a fáradtságot.  Nem volt időtervem, nem volt semmi előretervezve. A teljesítés volt a lényeg, a célba érkezés. Örömfutás volt a javából! 28:39, 15. hely.

Októberben a Spar maratonon indultam, iramfutóként, a záróbusz szerepét betöltve. Nagyon jó volt segíteni a mezőny végének, számomra ez is nagy élmény volt.

Novemberben újra Velencén ezúttal 6órás OB, egyben az Optivita Kupa utolsó állomása. Az első fele a versenynek igen jó volt, de a fájdalom miatt sokszor elgondolkoztam azon, h kiszállok. De végül vhogy a pályán maradtam, 72,45km, 4. hely. És ezzel véget is ért a versenyszezonom.

Még pár dolog, ami számomra hatalmas megtiszteltetés és amit úgy érzem még meg kell osztanom. Nem a pályán történt, de talán a pályán elért eredményekért:

2013-ban a MUSZ engem választott az Év Ultrafutójának, a 48 órás eredmény a világranglistán a második helyet jelentette abszolútban, korcsoportomban pedig az első helyet. A 12 órás eredmény az abszolútban a 11. helyet jelentette, korcsoportomban pedig az első helyet.

Összegezve ennyi történt velem 2013-ban a sport területén. A 2014-es tervek már nagyjából összeálltak, a fő csapás újra a 48 órás és a Spartathlon. Optivita Kupa újra lesz, ott a helyem, igyekszem ott is helytállni. A jótékonysági futás sem maradhat ki természetesen.

És végül nagyon köszönöm a támogatást, a segítséget:

Dr. Cser-Palkovics András Polgármester úrnak,

Östör Annamária egészségügyi és sporttanácsnoknak

a MadeiInRun Webáruháznak

a Nutrendnek

Egyesületeimnek:

Ironteam SE

EMU SE

és nem utolsósorban Barátaimnak, az értem szurkolóknak, mindenkinek aki csak egy picit is gondolt rám az év során!