Na, megint eltűntem, egyszerűen nem bírok blogbejegyzés elé kerülni:) meg olvasni sem a többi bejegyzést:( De futok!:) Csak annyi minden van mostanában: kurzusokra járok, "házi feladatot" csinálok, a pici 1 évesemnek el volt törve a lába, gipszben volt, a 3 évesem kruppos lett, jövő héttől dologzgatok is, stb, stb, stb. Panasznapot félretéve ott hagytam abba, h :

21.hét:

25,5 km

8,5 km

8, 5 km

22.hét:

8,5 km

32 km-3'16 (1 energiaszelet 0,5 l energialötty 8avalami izotóniás citromos izé)

13 km

8,5km

8,5km

23. hét (most):

8,5km

8,5km

17km

Szóval a léyneg, h megvolt aaz első 32 km-em. Na mit mondjak: nehéz volt. Minden kör után ettem egy kicsit az energiaszeletből és pár száz méterrel később ittam rá az izotóniás lötyiből. Egész jól ment, nem fájat a gyomrom és aze mséztőrendeszerem sem panaszkodott. Az innivalót egy fa tövében rejtettem el és ráírtam gondosan a kedves , gondos svédek számára, h nem dobják ki, mert olyan jól neveltek, h ha bármit találnak eldobva az erdőben, kidobják a kukába szépen. szóval ezt megúsztam, senkinek nem kellett a lötyim. ! kört jelentett ez a 32 km, vagyis kb annyi. z első 3 8,5es, az utolsó 7 km, de az utolsó 500 m előtt megálltam, Pontosan tényleg nem tudom, h megvolt-e a táv, de nagyjából biztos megvolt. 3 óra 16 lett így az idő. Lelkileg azért nem volt könnyű. ja és sikerülte gy gyönyörű napos napot választanom, olyan +5-6 fokkal, az egy hoba amit elkövettem, h a szelet nem néztem meg előre, és sajnos 5-6 m/s-os szél fújt az erdőn kívüli egyenesekben, naná, h szemben...hú, volt h hangosan megmondtam a véleményem:) Szerencsére nem sok svéd tud magyarul:) Egyébként az első kör elég nehéz volt, lassan melegedtem be, meg gondolom a elki súly, h most bizony 4 kört kell lenyomni.. A második könnyen ment, a 3-ban elkezdtem szenvedni, a 4-ben bekapcsoltam a zenét motiváció gyanánt:) Az utolsó körben elkezdett fájni a bal nagylábújjam, valahogy alágyűrődhetett a zokni, nem tudom, mert egy helyen ha megnyomódott, akkor nagyon szúrt, fájt, így egy kicsit igyekeztem tehermentesíteni, kicsit bicegősre vettem a figurát. De célba értem:) Mondjuk belegondoltam, h még ezek után 10 km....háááát, nem tudom hogy leszek rá képes...

De mindenképpen hatalmas élmény volt, csak úgy kimenni és azt modnani, h na most lefutok 32 km-t aztán hazajönni, ebédet adni a gyerekeknek, folytatni az életet ahogy eddig:)

Most a héten kevesebbet futok, nagyon fáj a jobb vádlim, megnyomogatva nagyon csomós, lehet, h kicsit túlerőltettem ezzel a sok km-rel az elmúlt 2 hétben, nem tudom. de most megyek és veszek egy kis voltaren kenőcsöt rá:)

Mindenkinek jó futást, remélem gyakrabban tudok jönni én is és olvasni mások bejegyzéseit, nagyon motiváló tud lenni sokszor!