Terv: összefogni a veszprémi, helyi kötődésű úszókat, csapatépítő jelleggel jót mókázni, úszni 100 km-t, pihenni, enni-inni. Bosszantott már, hogy semmi közösség nincs szinte az usziban, csak pár kitettfejű mellúszó szaunázik együtt néha... Aztán így 5-6 év után rájöttem, ha nem csinálok magamnak társaságot, nem lesz. Gondoltam, erre jó lesz majd a 24 órás váltózás. Elviekben össze is jött a csapat, mindenki lelkes volt, csupa csinos lány, kardhalakkal vetekedő csapattagok, stb...

Valóság: az utolsó napokban maroknyira fogyott a csapat. 20 nevezettből 11 mondta vissza, az influenza tarolt rendesen. A Homonnai pereputty mentett meg minket a totális katasztrófától, Péter jelentkezett úszni, plusz hozta a két gyerekét. 9 fővel elég csúnyán jártunk volna, bár tuti megoldom a dolgot, ha kell, leúszom a felét egyedül. Anyagilag így se jött ki jól a móka, pár kieső nevezési díját nekem kellett lenyelni, miután 16 főt fizettem be előre.

Indulás: totál káosz. 6 óra alvás után reggel olvastam Vica üzenetét, hogy a szülei mégsem engedik el. Az apjával 10 percet telefonáltam készülődés helyett, de nem sikerült meggyőzni. Mert hogy reménytelen vállalkozás, értelmetlen. Ha sokan vagyunk, az a baj, hogy kevés jut rá, annyiért kár elutazni, ha kevesen, az a baj, hogy sok, kikészíti magát... Korrekt húzás volt tőle így, az utolsó pillanatban, mondhatom.

Utána kis késéssel mentünk a vonatra, a Hungary Card alapján történő jegykiadással 5-6 percet szórakozó pénztáros (végül hárman oldották meg a feladatot a kasszában) miatt majdnem lekéstük a vonatot. :P Utazás remek hangulatban, bár kicsit több veszprémivel terveztem - végül csak öten voltunk. A vonatról Nórival egyesülve hatan szálltunk le.

Az usziba hamar odaértünk, de nem elég korán, a legjobb helyeket már beuralták más csapatok. Pálmaházi körülmények között táboroztunk le a büfé előtt. Gyors ügyezés a szervezővel, pacsi az ismerősökkel, közben befutott Matyiék pesti különítménye, illetve Petiék Nágocsról, a 12 fő legalább összejött, juhú!

Gyors sütizés, beosztás megbeszélése, bazi hosszú nyitóbeszéd végigásítozása. Végül pont a regattásokkal kerültünk egy sávba, a négyesre. Jó volt, csupa ismerős. :) Kicsit fájt a szívem, hogy nem velük úszok, mentem volna ott is örömmel.

Úszás terén a csapat remekül helytállt, 12 embertől nem is rossz minimális pihenő mellett a 110+ km, tehát kb 1:18-as 100-ak... Sok mindenre képesek ezek a srácok, ha kellő mennyiségű sütit pumpálnak magukba. ;) Mindenkinek jár az elismerés. Meg egy kis extra alvás a héten. :) Felföldi Vikinek extra köszönet jár, a velünk egy sávban úszó regattás csapatban vállalt adagok után még hozzánk is beugrott párszor kisegíteni. Illetve extra elismerés jár Peti gyerekeinek, 14-11 évesek, Botond pár napja még a betegség szélén táncolt, de az úszás lemondása helyett inkább meggyógyult...

Végig gyorsban mentem, két hosszt pillén. Kcs 16, a vége felé 17, igyekeztem a szokott mozgást tartani, csak gyorsítani rajta picit. A végére beállt a vállam, nem bírtam magas könyökkel húzni. Amikor 50-eket úsztunk, 41-43"-eket mentem vízből indulva, 25-ökön 20-22" körül. Az elején volt 2x45 perc 50-es bontásban, utána átálltunk a 4-5 fős váltózásra, 25 méterekkel. Így persze még annyi pihenő se jutoptt, mint egyébként lett volna. Éjszaka kidőltek a gyerekek is, az kicsit még húzósabb volt. Akkor nyomtam is éjfél előtt-után egy 2,5 órás blokkot, később egy bő 130 perceset. 400-anként mértem időt, kb 5 perceket mentünk, kicsit lassabban. A távok ötöde alapján kalkuláltam a saját távomat az edzésnaplóba.

A többiek ugye nyomták veszettül, szerintem én voltam a leglassabb csapattag. 111.250 m jött össze, 1:17,7-es 100-akat jelent. Legközelebb magasabbra teszem a lécet, ha tortát vetek be motivációnak. ;) Ez egyébként a negyedik helyre volt elég. Az első aktív versenyzőkből álló csapat, a második helyezett csupa nemrég leállt úszó gyerekből állt, a harmadikban is volt korosztályos válogatott leányka, meg aktív versenyző, úgyhogy szerintem jók voltunk, a hiányzó csapattagokat a medencében pótolta a lelkesedés.

Sajna medencén kívül nem: így nagy szívfájdalmamra a társaságépítés, beszélgetés részemről szinte teljesen kimaradt. Fényképezéssel együtt úgy 11 órát voltam vízben, 1 nyújtás-gimnasztika, kb 1 ment tortaszerzésre. Felet kómáztam, ettem is sokat, kis beszélgetés, stb. Sok kiesett, még keresem... :) Elég fáradtan mentem oda alapból is, csoda, hogy bírtam végig. Össze-vissza 4 kávéval! Ha 50 ft-tal olcsóbban adja a büfés, lehet veszek 8-at. :P

Hazaút MÁV-val: fáztam a fáradtságtól alapból is, nem örültem neki, hogy elfelejtették befűteni a kocsit. :P

Az uszodára semmi panaszom nem lehet, patent kis hely-. A szervező nagyon kitett magáért, végül fejenként 2000 ft volt a nevezési díj (nekem 8000, Matyi és Tamás rendesek voltak, adtak 3-at), ebben bőséges vacsora, némi péksütemény, reggeli, póló, cipőszsák foglaltatott.... Csak ajánlani tudom. Ja, mégse. Óóóóótvar szar zenék mentek. Mikor pár éve Keszthelyen hajnal 3-kor elkezdték nyomni a 15 éves Hip Hop Boyz slágereket, azt hittem, attól nincs lejjebb. Francokat nincs. Ha egy félmeztelen, 150 kilós bácsi kezdi el énekelni, hogy hajoljak a hajába, dugjam a kezem a farzsebébe... Jól jött a füldugó, na! Este betársult hozzá karaokézni a keszthelyi dj srác is. :P Ráadásul reggel olyan ótvar hangosra vették a cuccot, füldugóval is zavaró volt.

Az első, de remélem, nem utolsó csapatszervezésem volt, sok tanulsággal. Pl: hálózsákra nincs szükségem, úgyse tudok ilyen helyen aludni. Illetve: ha megígérem a csapatnak a 100 km után járó jutalomfalatot, akkor jó, ha előre megrendelem, különben a fél városon keresztül kell rohangásszak, mire találok cukrászdát, ahol egész tortát is árulnak. Plusz tényleg kell egy rendes fényképezőgép, ami van, az botrány. Szerencse, hogy Peti hozta a sajátját. A nevezési díjakat meg szigorúan behajtani előre.

Összességében nagyon jól éreztem magam, ezzel egy tavalyra ütemezett tervemet sikerült végre megcsinálni, illetve lezártam egy bő hatéves ciklust. Majd írok róla külön blogbejegyzést. Ide meg teszek még fel képeket is, csak most sűrű volt/lesz a nap.