Nagyon akartam az idei UB-t. minden porcikámmal, gondolatommal napról-napra jobban vágytam rá, hogy ott álljunk június 1-én reggel, lássam a sok várakozó, feszült, boldog  embert, és várjuk a rajtpisztolyt, vagy kürtöt, vagy akármit. hogy mehessünk. vágytam rá, hogy újra találkozzak nem normális futóbarátaimmal, hogy a csapatindulásunk előtt ott állhassak az egyéni rajtnál a kordonon kívül, vigyorogjak mindenkire, és mély tisztelettel kiáltott hajrával megtapsolhassam őket, ahogy elindulnak körbe, az önszivatás önkéntesen vállalt útján.

immár 2 éve elkapott a betegség, amit jellemzően „fusdkörbeakárhogyhüjjjegyerek” kórságnak is nevezhetnénk, vannak akik magányos öröm- és fájdalomszerzést üldözve egyénileg nekivágnak, vannak a minél jobb időre és helyezésre rohanó csodálatos páros-csapatos fanatikusok, és vannak nagyon sokan a magamfajta, ott lenni-együtt lenni-közösen körbemenni-minden pillanatát élvező ultrabalaton-imádó-csapatban-gondolkodók. azt gondolom, egyre többen vagyunk, egyre többen éljük át ezt a csodát évről évre, egyre jobban visszavágyva.

2 éve egy EO-s csapat tagjaként nonstop karcoltuk körbe (eftomi, zorin, ötvi, levicopter, zsóti, sepi, én), tavaly szintén EO színekben, már szétszedtük kétnaposra (eftomi, kardosdr, zorin, ötvi, én), illetve a 0. nappal együtt háromnaposra, futással, túrával, sörrel, totális vidámsággal.

idénre is ilyen volt a terv előzetesen, már a csapatnév is sokatmondón indult daniloo és zsóti vezetésével: Gyakorló Hedonisták :)

aztán az élet, és a halál átírta ezirányú elképzelésemet, édesanyám novemberi halála (futás közben összeesett, és nem lehetett mit tenni) után decemberben magától értetődően jött a gondolat egy családi beszélgetéskor, hogy együtt (néhány futó családtag, esetleg 1-2 baráttal kiegészítve) ott legyünk a 7. UB rajtjánál, és végigmenjünk a körön. Hogy együtt legyünk. az Ő emlékéért is.

gyorsan össze is állt a társaság: fater, sógor, egy unokatesó… itt ki is merült az aktívan futó-sportoló közeli családtagok listája, voltunk 4-en, január 1-én gyors nevezés 6 fős kétnapos váltóra, és 2 név merült fel elsőre a barátaim közül: Füci, és Posztizoli. mindketten örömmel jöttek, és boldog voltam, hogy így hatan összeállunk.  (na jó, Öcsike, ha tudom, hogy szabad vagy, 7 fősre nevezek, és Téged is hívlak ám:)).

sok szervezés nem kellett, péntek-szombati szállások rendben, sör megvéve, Posztizoli getörédügyileg csekkolva, néhány email elröppent hangulatot fokozni, váltáslistát körülbelül megtervezni, aztán csak menni kellett.

 

május 31, péntek, 0. nap,  18 óra Aliga rendezvénysátor, sok ember, mindenki vár valamire, valakire, eszik-iszik, nyüzsgés. Megérkezünk, belépünk, az első ember, akit meglátok: Márkusöcsi. Lehet, hogy jobban is kezdődhetett volna, mindenesetre én őszintén örültem neki, olyannyira, hogy miután elintéztük az elintéznivalókat, tésztával és sörrel a kezünkben Öcsike az asztalukhoz invitált minket, és elindult egy tésztaevős-Erdingeres-fuldoklós-röhögős őrület, nincs mese, elkezdődött. itt vagyunk, erre vártunk.

miután jól kiröhögtük magunkat, irány Zamárdi, unokatesómék háza, getöréd tölt, sörök kipattannak, újabb evés, majd újabb ivás, hangolódás, lesétálás partra sörrel, visszafelé zamárdi vasútállomáson resti, ott csocsó sörrel, aztán lassan vissza, alvás :)

 

június 1., reggel 5 óra. NYÁÁÁÁÁÁÁÁR!!! korai ébredés, csípős, kellemes hűvös, Fücivel és Posztizolival irány az egyéni rajt, hadd menjenek útjukra.

a mi startunk 7:45, addigra a maradék csapatunkat is a rajtba szállítom, és indulunk. erre vártunk :)

első futó: Füci, Almádiig 25 km, odáig előremegyünk kocsival, parkoló még üres, nekiállunk reggelizni: sült oldalas, paprika, szalámi, kolbász, kenyér. getöréd és sör. a parkoló lassan megtelik, minden elstartolt váltó jön a pontra. vittünk magunkkal 2 biciklit is, innentől mindig ment valaki az adott futónk előtt-mellett-mögött, hadd szívjon mindenki kicsit :)

Második futó a faterom, ide terveztünk neki egy 10 km-es szakaszt (eddig mindig max. 8-at futott), na itt bővítették ki a paloznaki kitérővel a pályát, jutott neki 11,6km... hadd szokjaJ

Füci nem várt sebességgel berobogott, fater elindult, sógorom követi biciklivel. megkapták a nyakukba az utolsó 6 km-ükön az első esőt, Csopakra már rommá ázva futottak be, volt is röhögés rendesen. Fater ugyanis 2 dolgot nem akart: esőt és dombot. a szakasz sík is lett volna, de elvitték Paloznak felé, ott meg kapott egy kis hullámvasutatJ így szép ez.

3. szakasz Zolié, Aszófőig 14 km, faszán bezúzta jó tempóval, innen jöttem én.

nagyon akartam ezt a szakaszt magamnak, még sosem futottam ezt: aszófő-pécsely-vászoly-dörgicse-akali-zánka-köveskál és egy kicsit még tovább. A csodálatos Káli-medence...

gondolván a nagy rémületre, miután átöltöztem futó-szerűnek, a váltás előtt még iszok egy sört. sör pattan, odasétálok a váltópontra, és hirtelen odaér Zoli a semmiből…

 - b.szki, a sörömet sem tudom meginni, mit keresel itt???

 - hhhh, hhuuu, nyugi, megiszom én, menj…

ennyit erről, indul a buli… fater mellém áll biciklivel…

-          mit csinálsz fater?

-          jövök veled biciklivel.

-          na ne hüjjjíts, te komolyan szopni akarsz velem itt a dombok között???

-          ahha, menjél, ne pofázz…

elindultunk, laza hullámvasút, aztán Vászoly előtt az „1000 m -  10%” tábla már kiverte a biztosítékot az öregnél, olyan cifra káromkodással szállt le a bicikliről, váltva biciklitolásba, hogy majd megfulladtam a röhögéstől :) (én hüjjjje barom…, óó, hogy az a …, ahelyett, hogy otthon nézném a Roland Garrost a fotelből…)   én mondtam, hogy nagy szopás leszJ

Vászolytól Füci döntött a biciklis önszivatás mellett, vele viszont az volt a baj, hogy az útmenti falvakon átbiciklizve, többször is megállt a helyi borospincéknél bort kóstolni, így jó 20 perc volt mindig, mire utolért, és szórakoztattuk egymást.

aztán jött az eső… de inkább felhőszakadásJ zánka GYIC-től, vagy ÚNK-tól, fene ezt a sok betűt… Mire felértem Zánkára, 20 perc alatt rommá áztam, az úton Zánkáról kifelé 5 centis magasságban hömpölygött lefelé a víz… én meg ott álltam az út közepén… és k.rvára élveztem, hogy ott vagyok, hogy futok, hogy esik, mert abban a pillanatban minden benne volt: az öröm, a bánat, csodálatos volt. Fücivel jókat röhögtünk, hogy milyen fasza idő van, biciklin sem volt leányálom :)

Köveskálig szakadt az eső, beérvén mellémállt Posztizoli, itt terveztünk váltani azzal a kiegészítéssel, hogy megyek vele még egy darabon. Ez itt a kedvenc északi-parti szakaszom, ahogy kijövünk Köveskálról, és kinyílik a Káli-medence. egy csoda. körülnéztem, és hálát adtam, hogy itt lehetek, hogy újra láthatom ezt itt, hogy újra itt futhatok.

36 km-nél a káptalantóti frissítőnél éreztem, hogy mára elég, felesleges magam tovább szivatni, zúzzad tovább Zoli! előre a következő váltópontra, györökre.

 Itt ezen a ponton marha nagy élet volt. amíg vártunk, fotóztunk, szövegeltünk, jöttek már a drága barátaim is: Edit, Kriszta, Levi, Joci, Blue, ÖcsiJ fasza csapat, nagyon örültem nekik, fussatok bolondok :)

itt jött Gilles is, az immár egyedüli 7-szeres UB-teljesítő, egy laza „Go Gilles, Go, Go”-ra fülig érő vigyorral nyomta, hogy „Merci, merci beaucoup”,  piszok jó figura :)

Posztizoli beesik, minden testnyílásán levegőt vesz, örül, Krisztián elindul Keszthelyig a nap zárásaképpen. Tescoba beugrás, gyors vásárlás, parkolóban kocsi kiganyézása, kezdünk amortizálódni…. minden cuccot, ahogy esik, úgy puffan alapon pakoltunk, a végére már semmit sem találtunk :)

Váltóponton itt is nagy élet, egyéni játékosok meleg kaját esznek, Editnek calippot vadászok, mindenkivel pár szó, ölelések, hajrá, menjetek!

Megérkezik Krisztián, vége az első napi hosszú pikniknek, 12 órán belül bezúztuk a 121 km-t, valahogy így is kalkuláltuk. Szállásra be, gyors pakolás, getöréd tölt, sörök pattannak, aztán irány a mólóhoz vacsorázni. szinte mozgásképtelenné kajáltuk magunkat, kellett az energiapótlás :)

lefekvés előtt még megjelenik a fészen, hogy az első nonstop csapat célbaért (Sashegyi Gepárdok) 12:30-as idővel… basszus…

 

június 2. reggel 5 óra. NYÁÁÁÁR második napja ... kómás ébredések, vigyorogva végignézek a bandán, hogy de csodás reggelünk van, majdnem megdobálnak papuccsal…

(kábé olyan lehetett a szitu, mint amikor az Amerikába jöttem című filmben Eddie Murphy kiáll Queens-ben az erkélyre reggel, és elkiáltja magát: Jó reggelt szomszédaim! (KABBBBE te barom!) Igen, kabbe te is te barom!!! )

6-kor újrastart Keszthelyről, az előző napi zsúfoltsághoz képest barátságos kiscsoportos foglalkozás veszi kezdetét a kb. 30 kétnapos váltó részvételével, irány Aliga!

Zoli kezd, óvatos menetet jósol Berényig, 13 km, belőjük 1:15-re. fater és Posztizoli biciklivel elindulnak a mezőny után záróbuszt imitálva, mi pedig előre Berényig, a Tekergő büfé padjáig, megterítünk, reggeli: kenyér, vaj, bacon, kolbász, szalámi, paprika, CG,  getöréd.

starttól számított 38 perc múlva (épphogy csak megterítettünk a reggelihez) berobog a két biciklisünk, végigelőzték a mezőnyt, az első futót 500 méterrel a váltópont előtt fogták be… aztak.rva, ezt meg ki kergeti????

nyugodt reggeli veszi kezdetét, bringásaink a nagy megpróbáltatást és ijedtséget getöréddel igyekeznek oldani, Füci készülődik lassan, várjuk Zolit… ismét ott van a semmiből, 64 perc alatt… hiába na, ha egyszer a gépszíj elkapja a népet…

innen jönnek a csodálatosan unalmas, kihalt déli-part menti hosszú utcák, mindig igyekszünk valami hülyeséget belevinni a történetbe, hogy legyen min röhögni .

Elekék váltójával folyamatosan kerülgetjük egymást, igaz többnyire csak parkolókban találkozunk, futóik mindig kicsit előttünk, de legalább megy a szivatás.

Füci a saját 15 km-e után beszáll még Posztizoli mellé 7 km-t közösen futva, itt megyek utánuk biciklivel, nem volt túl szívderítő… sehol a lófarkas lányok, csak a csodás Balaton látványa…

Na sebaj, Poszti után fater is átmozgatja kicsit berozsdásodott végtagjait, mielőtt Szemesnél átvenném a chipet, és elinduljak a saját (mint utólag belátom) legszebb szakaszomon.

Siófokig kábé 30 km-t karcoltam. szép volt, mert ismét esett, mert áztam, fáztam, izzadtam, a gondolataim szanaszét jártak, végiggondoltam az elmúlt fél évemet, azt, hogy hogyan jutottunk el ideáig, hogy itt van ez a csapat, és együtt vagyunk. Felnéztem az égre, sok érzés, villanás, gondolat röppent elém édesanyámról, ott volt velünk. Aztán csodálatos gyermekeim és Kata jönnek gondolatban, nem tudok elég hálás lenni, hogy mellettem vannak, hogy vannak nekem. Jövőre már itt leszünk mindannyian, csak még nem tudnak róla (psszt :) )

Jahh, és amíg 3 napig távol voltam otthonról, kicsifiam elkezdett járni…  egyik napról a másikra az 1-2 lépésről nappalit átszelő break-tánc gyakorlatok sikeres bemutatásáig fajult a séta. reszkessetek székek, kanapé, tv-állvány, asztalok, jövök, és mindent lefejelek! :)

na de vissza az útra, Füci kábé 8 km után utolért biciklivel, röhögős 10 km vette kezdetét :) Széplaktól beszállt Krisztián is, és Siófokig együtt mentünk Füci felügyelete alatt, közeledtünk Aligára. az utolsó szakaszon Füci nem bírt magával, beszállt Krisztián mellé, mi kocsival előre, itt a vége.

 ClubAliga főkapu, várás, csapat összeáll, lejtőn le, itt vagyunk! Körbeértünk! 15 óra előtt vagyunk pár perccel, az eredményhirdetés már véget ért, néhány tucat ember van még a területen, ahogy megyünk le, kapunk tapsot, mosolyt,  (köszi VéZsé), a hideg kiráz a boldogságtól, hogy itt futunk be együtt.

 

 A Csete Bizalmi Kör csapata 20 óra 54 perc alatt körbefutotta, körbeszórakozta, körbevigyorogta a Balatont. Érem nyakban, csapat ölelkezik, fotózik, Erdinger kézben. Elsírom magam. Köszönöm!

nagyon akartam ezt a kört.

 

A futás-biciklizés, váltópontra előrehaladások közben végig figyeltük az ismerős-ismeretlen párosokat-csapatokat, Balatongyöröktől már az egyéniket is, igyekeztünk mindenkit egy jó szóval, poénnal, hüjjjítéssel biztatni, csodálatos volt így nagy körben együtt.

 

Kriszta, Levi, Joci, Szabó dr, első teljesítő barátaim, minden elismerésem a Tiétek, fantasztikusak vagytok. Vézsé, Pecsenye, ismét bezúztátok, szívből gratulálok! Edit, Blue! Öröm volt Veletek többször találkozni, sajnálom, hogy nem jött össze, tudom, hogy jövőre újra megcsináljátok!

Szeri angyalai, Faxau váltója, Bozót-Öcsi! piszok jól zúztátok, gratulálok. sok kedves ismerős csapat, még több ismeretlen, de mosolygós tapsoló-szurkoló sokszáz futó-kísérők, mindenkinek köszönöm!

 

Füci! megbeszéljük! ha a csillagok is úgy állnak majd, megtervezzük, és megcsináljuk!