Vége a hétnek, kicsit másképp alakult a tervezettnél, de nagyon jó volt ez így is. Szerdán beteljesült egy régi vágyam, vettem egy szuper bicajt, indultunk is délután a Bükkbe, pihenni egy pár napot. Aznapra így sajna nem jutott a sportból, de másnap már délelőtt nekivágtam.

Először szépen felfutottam Bélapátfalván a Gyári tótól az Apátságig, majd a falun keresztül vissza, ez 7km volt, nagyon jól esett és őszintén szólva nagyon büszke is voltam magamra, mert nem hittem, hogy ezt meg tudom csinálni. Délután már nem bírtam tovább, ki kellett próbálni a bicajt, bár még elég nagy sár volt, de nem érdekelt, áttekertem Szilvásváradra a Szalajka forrásig, aztán vissza Bélapátfalvára, majd még a környéken tekerésztem kicsit. Totál kidöglöttem, aznap éjjel úgy aludtam, mint akit agyoncsaptak :) Most néztem meg Garmin Map Source-szal, hogy kb 25km-t tekertem aznap. Nem gondoltam volna, hogy ennyi volt. Nem tudom kitalálni, hogy hol lehet megnézni ezen az útvonaltervezőn, hogy mennyi a megtervezett útvonalon a szintkülönbség, így azt sajna nem tudom beírni, de volt rendesen.

Péntek-szombat-vasárnap már nem is futottam, az önfeledt bringázásé volt a főszerep, a távok meg az idők csak ilyen kb értékek, a km nagyjából stimmel, az időtartam annyira nem, még sokszor meg kell állnom, hihetetlen helyeken tekertem föl, iszonyatosan fárasztó volt. Ma délelőtt föltekertem a Bélkőre, marha jó volt, három pihenővel megoldottam, aztán leszálguldottam, majdnem elütöttem egy vaddisznót, szemből fújt a szél, nem érezte a szagomat, aztán gondolom megijedt a drótszamáron vigyorgó bukósisakos idiótától és hirtelen kiugrott elém, rendesen rá kellett fékeznem.

Szóval a háromnapos pihenésből egy háromnapos edzőtábor lett, egyszerűen nem tudtam betelni az erdőben futás-bicajozás szépségével. Sehol egy ember, sehol egy autó, csak a gyönyörű kilátás, a csodásan friss levegő és a madárdal. A futást most hanyagoltam (köszönhetően egyébként a kevésbé szimpatikus környékbeli kutyatársadalomnak, valszeg ritkán látnak futó embert, nagyon nem tetszettem nekik) de azt hiszem sokkal keményebb volt ez, mint ha Szegeden futottam volna a szokásos nyolcakat. Egyszerűen más dimenzió. Borzalmasan fárasztó, de fantasztikus dolog, főleg ha sikerül teljesíteni a kitűzött célokat.

Ma pihi van, tegnap kicsit sok volt a sör meg a pacalpörkölt, de holnaptól újra indul a futóüzem :) Valahol sajnálom, hogy nem tudtam futással megtölteni a naplóm ezen a héten, nem szaporodtak a lefutott kilométerek, nem is lesz meg a 160 hónap végére, de azt hiszem, így is rendesen odatettem magam, és legfőképpen baromi jól éreztem magam. Biztos vagyok benne, hogy ha nem futnék ennyit hétköznapokon, akkor hiába a szuper bringa, csak szenvedés lett volna belőle. Azt hiszem elkezdődött az, amiről ez a blog szól: az elvesztett állóképesség kezd szépen lassan, de biztosan visszatérni.

Most nem szabad megállni!

Jó sportolást Mindenkinek!