Beneveztem, nem bírtam ki. El is kezdtem múlt héten a felkészülést, kb az alapokról, annyira szánalmasan alakult edig az idei év, ami a futást illeti. Más szempontból is, de ez most nem lényeges. Helyesebben igenis lényeges, de nem fárasztanék vele senkit.

Szóval, nekifogtam, elhatároztam, ráadásul csak négy órán belül szeretném, de nagyon. Óvatosan fogtam hozzá, kell két hét kb, mire teljesen visszarázódom. Abban bízom, hogy a rosszul sikerült alapozás ellenére (vicces, hogy idén több a túra kilométer a naplómban, mint a futás...) van bennem annyi tartalék, hogy gyorsan visszatornázom magam a heti 50-60km közelébe, beleértve a vasárnapi 20-25-30kilis hosszú futásokat.

El is kezdtem szépen múlt héten, erre pénteken, a pihenőnapomon fogom magam és leesek a lakásban a létráról. Nooormális? A porszívó levágta a biztosítékot, sietősen akartam visszanyomni, a létra egyik lába véletlenül egy cipőre került, megbillent, bal lában letettem, teljesen súllyal aláfordult a bokám, reccsenés, hányinger, ordítás. "Szerencsére" már régen rossz a bal bokám, rengetegszer aláfordult, talán ennyire durván csak párszor, úgyhogy eléggé meg vannak ott nyúlva a szalagok, szóval gyorsan gyógyul, szerintem ma már egy óvatos kis kocogás bele fog férni.

A felkészülést már fejben elég jól megterveztem, lesz majd augusztusban öt napom a Bükkben, amit teljes egészében erre fogok szánni. Lesz akkor Magas Tátra túra, lesz barlangásztábor, de ezeket most be fogom áldozni és inkább csinálok magamnak edzőtábort. Azt tervezem, hogy mostantól minden évben lefutok egy maratont az elkövetkező tíz-húsz évben. A legnagyobb gondom persze most is a helyes táplálkozással van, még mindig van rajtam minimum hat kiló fölösleg. Frusztrál, nagyon szeretnék megszabadulni tőle. Sajnos fegyelmezetlen vagyok, ezen a téren még nagyon sokat kell fejlődni...

Azon gondolkodom, hogy vajon hányan követik még a blogom, de tulajdonképpen lényegtelen, ha csak páran elolvassák, nekem már megérte. Tudom, hogy sokan berágtak rám és elpártoltak tőlem valamelyik évben, amikor egy sérülés miatt hisztiztem egy sort. Mára ezeket is megtanultam nyugodtan kezelni, legalább fejlődőképes vagyok, az is valami.

Jaj, majdnem elfelejtettem! Lett egy kutyám, négy hónapos beagle csajszi. Tündér aranyos, nagyon rossz, tele energiával, Még nagyon kicsi, de azért egy-két kilit esténkét lekocogunk együtt. Edzés után levezetésnek tökéletes. Aztán majd ha megnő és megedződik, hatalmasakat fogunk együtt futni, már nagyon várom...

Jó sportolást Mindenkinek!