FINISHER, ez áll a pólón!
Tehát Finiser vagyok, IronMan vagyok, illetve I’m, ha már Ironman.
Vagy, ha jobban tetszik: Vasember vagyok! Tök mindegy!
De az érzés, na az, ami nem mindegy!
Sikerült! 12:30 alatt! Ez volt a terv!
Mondjuk a pontos idő:12:10! Szenzációs!

Most akkora az arcom, mint Zsótinak meg Jocinak együtt!

Aki most egy részletes beszámolót vár: Gyékényesről Nagyatádra kerékpáron és futva,
… lehet, csalódni fog, és elnézést kérek érte.
Írok a gondolataimról, amelyek még kavarognak, az élményekről és az érzésekről, amelyek megmaradtak és mély nyomott hagytak bennem.
(és nem lesznek képek sem).
Keresem a megfelelő szavakat, és talán hosszú is lesz, de nagyon nehéz leírni, hogy mi történt ott velem.

Szóval, eljött végre! Igen, ma van a Nap!
Itt most eldől: Ki a F@sza gyerek?!

….már sokan vagyunk a parton.

A bemelegítésnek számomra vége…
....ismerős arcok, …feszültség!
És már most rendesen kerülget a sírás.
Az öröm könnyei ezek, itt vagyok, erre készültem sok-sok hónapon keresztül, testben, s lélekben, és már most, itt az elején bőgni fogok?!
(A lelki szemeim előtt meg is jelentek a képek a facebookon, meg az Edzés Onlájnon, mire este beérek a célba az első kommentek is meglesznek!).
Egy vasember?!
Nem egy vasember nem bőg!

Szívesen úsztam volna neoprén nélkül, féltem ettől, nem edzettem benne.
Bár sikerült egy jó minőségű, megfelelő méretűt kölcsönkérni (hálás köszönet érte), de nem úgy mozogtam benne, mint ahogy szoktam.
A strandon kipróbáltam, nehezebb volt benne úszni, a vállaim sem úgy forogtak. Nem baj! Menni fog!
Úgy gondoltam, mivel balról veszem a levegőt, beállok a jobb szélre.
Benéztem a bóját, a partot, próbáltam az irányt elmenteni a merevlemezre, s közben hallgattam a Final Countdown-t.
…és jöttek a ’vörös sipkások’, és szép lassan kitoltak, a balszélre. Nem hadakoztam, Nekik ez verseny….Amúgy is udvariasan tették.
Imádom Vangelistől a Tűzszekereket, mindig libabőrözik tőle a hátam, és tudtam, hogy ez most miért szól!
Vigyorogtam, forgolódtam, élveztem a helyzetet, néztem az átszellemült, mindenre elszánt tekinteteket.
Jó itt lenni, de milyen JÓ!...de valamiért fázom?!
Nem is láttam, amikor a pap bement a vízbe, pedig ott álltam az elsők között, csak amikor, már fenn volt a keze, és szólt a taps.
És jön kifele a vízből, (rövid ujjú neoprénben)
Pánik indul, totyogok, mint az a galamb…
Majdnem lekéstem a rajtot, löktek rajtam egy nagyot, futás! Még jó hogy üres előttem a pálya.
A fejes sikerül, szemüveg a helyén, könyöklés, egy-két átúszás, tempó!
… És tempó!
Gyerünk!
Sűrűn voltunk, pedig azt hittem, ha elmegyek az elejével, akkor ritkábban leszünk, lesz helyem.
Van ám csapkodás, koki kézzel-lábbal.
Még mindig sokan vagyunk, folyamatosan nyelem a vizet, talán túl korán kezdem el a frissítést!
(Nem baj, ÁNTSZ szerint a minősítés: Ivóvíz!)
Úszunk! Nincs ezzel gond! Megy simán! Néha keresztben, néha lábvízen, vagy valaki mellett!
Az volt a jó, amikor végre rátaláltam az utazó sebességre.
Nyíltvízen, kötelek nélkül, nem olyan egyszerű!
Érzem, hogy jön valaki mögöttem, néha megsimogatja a talpam, mintha azt mondaná: ’TOLJAD V@ZZEG!’

De a legjobb az volt, amikor ott jöttek mellettem, és úsztunk együtt, egy ritmusra, egy tempót, majdnem 15 percen keresztül.
… már hallom Attila hangját!
Vége az első körnek! Futás! Egy kicsit tántorgok, hátranézek, és akivel együtt jöttem, már régóta:
Dr. Zakariás Géza.
De jól úszik!
A második kör nyugodtabb volt…
Úsztam, szépen és gyorsan, tartva a ritmust, nem elfáradva, ésszel!
Haladok, itt egy padka: sokan sétálnak! Mi lesz így a futáson, fiúk!?
…Bója.. és vége,..a lábam leér,
...futás,.. ehhez  Joci jobban ért!!!
Hallom, ahogy Attila mondja:
Dr. Zakariás Géza, Janota Zoli, Plesz Botond.......
Micsoda illusztris társaság! De jó itt lenni közöttük!

A depóból kifele jövet szurkoltak nekem a barátaim, ami nagyon jól esett, mert tudtam, hogy nem vagyok egyedül, és rám fért, nagyon….
A kerékpár, az elején még jól ment, de éreztem, hogy ebben nagyon gyenge vagyok!
Mivel 18-dik idővel jöttem ki a vízből számos remek ismerős spori már korán elszáguldozott mellettem: Ftoma, Zolee, a csajok….
...és egyfolytában húztak el mellettem a gyengébb úszók! Csodaszép bringákkal!
Szörnyű volt, még 50 kilinél is folyamatosan előztek!
Egyszer megelőzött Maga az ördög is! Rajtszáma: 666 volt.
Ez elég elkeserítő volt, de eszembe jutott, hogy a második kiskör előtt betolom a hideg sörömet, és ez jelentősen lendített a hangulatomon.
A SÖR után jött az a kimerítő szembeszél! Nem tetszett! Sőt….
Szóval a szembeszél, nekem pofaszél, mint az köztudott, a Szabi haverja!
Én nem tudom, egyes emberek miért nem tudják megválogatni a barátaikat?!

És eszembe jutott a vicc az amerikai motoros rendőrről, aki így jelentkezett be a rádión:
- hello, itt Sam beszél
és jött a válasz azonnal:
- köszi, itt meg hátulról fúj.

De lehet, hogy inkább oldalszél volt, minden esetre elég fárasztó volt.
És lassan vége lett a bringának, fárasztó volt.
Még dobtam egy Mars szeletet a ’szúrkolóknak’ Ötvöskónyi határán, és jött a futás.

Az látszik, és tudjuk, hogy a bringa a leghosszabb táv és idő az IM alatt.
De a legtöbb élmény és esemény mégis a futás alatt történt velem!
Rengeteg szurkoló volt, ismerős és ismeretlen, akik elfutottak mellettem és odaszóltak, vagy nem futottak, de ’beszóltak’, vagy futottak és lassítottak és jöttek velem egy darabig, és bátorítottak. Köszönöm Nekik! Sokat jelentett akkor, és ott, sokat merítettem abból, amit mondtak és, ahogy mondták!
Köszönöm!
És nagyon köszönöm!
Az első 2 óra nekem felért egy örömfutással. Jó volt, nem fájt semmi!
…És együtt futhattam Major Józsival, Kiss Gyulával, Bozsóval meg a többi hatalmas emberrel, az igazán kemény csajokkal, mint Halász Annamari, Harsányi Zsuzsa, Prokopp Erzsébet, Mátyási Zsófi!
…és ez nem sorrend, csak úgy eszembe jutott….
Persze vannak Akik, ott voltak, és szívemhez közelebb állnak, és nincsenek ezen a listán, de Ők tudják, és tudnak mindent! Köszönöm Nekik! KÖSZÖNÖM!

..És jött a 6. kör! Ez már fájt, komolyan fájt!
Valahol olvastam:’A FÁJDALOM IDEIGLENES, A KUDARC ÖRÖK!’
..ezen gondolkodtam egy picit...
..egy körön keresztül...
Az, hogy feladjam, még véletlenül sem fordult meg a fejemben,
de így 24 km tájékán rá kellett döbbenem, hogy nagy szenvedés vár mostantól rám.
Na, itt, és most megmérettetik, hogy ki a f@szagyerek?!
Elhatároztam, hogy nem sétálok, azt nem. Én futni jöttem, hiszen ez a harmadik szám.
Nem akarom, hogy az IM maratoni futás része gyaloglással teljen el!
Még akkor sem, ha az így összegyalogolt és-futott táv is dicséretes teljesítmény.
…és fáj a bokám, nagyon fáj! Korai ez még! 27 kili fölött szokott jelezni, hogy fárad.
Nyavalyás saroktörés! Azt szívesen kihagytam volna.
Vicces!!! Lehet, hogy most nem is lennék itt! Hiszen azért kezdtem el kerékpározni, mert nem tudtam futni és a vizet meg látni sem akartam.
Eszembe jut a doki, a sebész, miután lekerült a gipsz a lábamról és nézegette a röntgen képet, vészterhesen csóválva a fejét, majd kibökte végül:
Ez tropa!
Kész, végem! Ott ültem 97 kilósan, 2 emelettel magam alatt.
És tudok-e majd futni?
Előbb tanuljon meg járni! Ember! Nem érti, hogy ez tropa!?
Egyébként a mai világban, már láb nélkül is lehet maratont futni, ne izguljon!
.. És ez megnyugtatott! (Egy FRÁÁÁÁSZT!)

… és most itt vagyok, ráfordulok az utolsó egyenesre,
… és szépen el kezdek bőgni!
Tudtam, hogy ez lesz! Hogy érhetek így a célba?
Erősen sántíthatnék, mintha annyira fájna és azért sírok!

… kéz a magasba….
…..IRONMAN vagyok!
…………..(12:10:26)

Székely Éva írta: ’’sírni csak a győzteseknek szabad!’’.
 ….és sörözni?
Haló?!! Jön valaki sörözni?

A teljesítés alatt tódultak az agyamba a gondolatok és most alig tudom újból megfogalmazni.
Még mindig felfokozott állapotban vagyok, tombol bennem az endorfin, meg az adrenalin, meg a mit tudom én mi(n)! Olyan vagyok, mint a hormonokkal túltelített kismama, aki elpityeredik minden apróságon.
Most már tudom, miért oly szépek, miért sugárzik belőlük annyira a boldogság!
Ez egy eufórikus érzés! Olyan, leírhatatlan boldogság, amit akkor éreztem, mint amikor a lányom megszületett!
Nem, nem azért mert a fiam születése kisebb élmény lett volna vagy Őt kevésbé vártam, vagy kevésbé szeretném, vagy bármi ilyesmi. Nem! Dehogy!
Egyszerűen a lányom volt az első gyermekem, Ő volt az ELSŐ teljesítés!
És ez is az! Az Első, az első!
Akkor úgy bőgtem, mint egy kisgyerek, és egy kicsit most is.

A rengeteg, befektetett munka nem volt hiába való.
A sok futás, bringázás egyedül, esőben, hóban, reggel, sötétben, a nyári melegben,…
… a lenéző kritikák, meg hogy nem vagyok normális,
.... meg hogy nézek ki, mert nekem máshogy jó!
Hosszú az út a célkapuig, úgy érzem nagyon hosszú, és nem a verseny, hanem az odáig vezető út. De élveztem minden percét!
Komolyan veszem a kihívásokat. Szívvel-lélekkel, hatalmas lelkesedéssel és teljes odaadással vetettem magam bele az edzésekbe.
Megtartani a motivációt, odatenni magad, ha fúj, ha esik, ha meleg van, és egyedül vagy nehéz. Ez nehéz! Kell hozzá fanatizmus, eltökéltség, lemondás, néha szenvedés, küszködés, meg fájdalom. De Ti tudjátok jól, miről beszélek.
Ez az ára az IronMan-nek is, ettől van értéke, mert nem adják ingyen.
Úgy gondolom, hogy ez főleg az első 10-15 embernek verseny. De nagy részének, így nekem is, egy KÜZDELEM. Küzdelem a környezettel és önmagammal.

És a legfontosabb, és ezt őszintén vallom: a felkészülés alatt remek embereket, sporttársakat ismertem meg, számtalan élményben volt részem.
Szeretetre és tiszteletre méltó EMBEREKKEL, őrült fazonokkal találkoztam!
Ez csodálatos dolog, és én hiszem, hogy ez jóval TÖBB, mint maga a verseny!
Akaratlanul is eszembe jutnak azok az emberek, akik segítettek, vagy tudtuk nélkül hozzá járultak ehhez a sikerhez. Megköszönni nehéz lenne úgy, hogy a felsorolásból ne hagyjak ki senkit, így erre félve vállalkoznék.
Egy edzésnaplót kerestem a Neten!
Még csak nem is online-t, csak valamilyen praktikus formátumot, amivel átláthatóbb lesz a naplózásom. Akkor keveredtem az Edzés Online oldalra.
Ott vett igazi fordulatot a történet, amikor bekerültem az Úszó Maraton Váltó Csapatba.
(csupán egy kis pálinkába kerültJ)
Örülök, hogy közéjük tartozom, hogy idetartozom. Örülök, hogy, elfogadtak, mert ez egy jó hely! Nem a felület, de a Felhasználók, akik megtöltik az oldalt.
Nem szeretnék megnevezni senkit, hiszen tudja mindenki, hogy kikről van szó!

A BKözépről!

…és én csak egy ’gyakorló’ felhasználó vagyok, csak 1,5 éve publikálom az edzéseimet itt, de szenzációs embereket ismertem meg az oldal által!

KÖSZÖNÖM NEKTEK!

Gratulálok minden teljesítőnek, célba érkezőnek, szép munka volt!
És vigyázzunk a földre, mert ez az egyetlen bolygó ahol SÖRT lehet kapni!!!!

És ha kérdezik
Szerinte semmiség.
Bárkinek sikerül.

Óriások harca ez,
A gyáva megremeg.
A vas fiának győzni kell.

                (EDDA MŰVEK: A vas fia)

… csak a fenekem ne fájna ennyire!