Szia, nem tudom, hogy más országokban mi a helyzet, de az megállapítható, hogy Mo-on nincs se kultúrája, se igazán hagyománya a  mozgásnak... talán most mintha javulna a tendencia... egy szűk rétegtől eltekintve, aki esetleg fiatal korától versenyszerűen sportol és ehhez kapcsolódóan esetleg fut stb.... A fiatalok egyre kevésbé szeretnek mozogni, évek óta elég sok kamaszgyerek megfordult már körülöttem, utálják a tesiórát, a futást meg kifejezetten gyűlölik... a kivétel mint a fehér holló... nem tudom, mi a magyarázat.... magam részéről pont így voltam vele, de én egyébként is béna voltam, és inkább meghúztam magam, nem ment a sport, tán egyedül a röplabdát szerettem és azt elég jól tudtam is... de ezzel kifújt... szóval én nem vagyok mérvadó... az viszont elgondolkodtató, hogy atlétikus alkatú fiatalok sincsenek motiválva a mozgásra... ott kezdődik, hogy nincs követendő példa, mert a szülőknek általában kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy rendszeresen sportoljanak... nincs se idő, se energia, és sokszor pénz sem, ami így vagy úgy, mégiscsak szükségeltetik, ha az ember komolyan gondolja a dolgot... a tesiórák unalmasak, a tanárok fásultak (természetesen mindig tisztelet a kivételeknek, akik mindig vannak, csak kevesen), azt mondják, akkor kezdésnek 10 kör, bírod, nem bírod, kit érdekel... fiatal vagy, bírni kell... ezt már többször leírtam, hogy itt valami nem stimmel, a gyerekek egy életre megutálják a futást, én is ha nem bírtam a 400 m-t, mert nem bírtam, csak nógatott a tanár anno, hogy gyerünk, gyerünk, nem sétálunk... és én nem bírtam, nem kaptam levegőt, nem érdekelte... a végén volt, hogy be se mentem az órára... nem vagyok rá büszke, de nemcsak az én kudarcom volt ez... ma ugyanígy van... a lányom is sokat panaszkodik, már előre fél, hogy ma 800 m... próbálom rábeszélni az 5 km-es edzéstervre, már néha hajlik rá, mondtam, végigcsinálom vele... nem adom fel... :) ... mert nincs meg suliban a fokozatosság, amivel a futáshoz szoktatnák a gyerekeket, csak durr bele a közepébe... persze lehet, hogy hülyeséget beszélek, de én így tapasztalom/tam... egyébként meg az lehet még, hogy idővel, 30 fölött általában az ember elkezd szembesülni változásokkal, amik benne lezajlanak, és amik nem feltétlenül pozitívak... ilyenkor sokan választanak valamilyen mozgást mégiscsak, először talán kényszerűségből... a futás népszerű a mozgások között, mert nem igényel nagy beruházást, ha már van egy futásra alkalmas cipőd, elindulhatsz, és csak az akaratodon, szorgalmadon, belefektetett energián múlik, hogy mire leszel képes... persze biztos vmilyen adottság is kell hozzá, akiknek annyira jól megy, de talán még az sem minden esetben... szóval ez lehet talán egy magyarázata, hogy több az érett korú futó, mint a huszonéves... jó bő lére eresztettem a mondanivalómat, sorry, ezekkel lehet persze vitatkozni, csak azt írtam le, ami nagy hirtelen eszembe jutott ezzel kapcsolatban... 

Na azért ennyire nem fekete a helyzet,mert szerintem pont itt és pont az illusztrálja, hogy még nagyon sok a negyven-ötven feletti ki mozog, hogy nagyon van hagyománya a sportnak!

Családilag-környezetileg..igaz én vagyok az egyetlen aki fut, de szerintem más sportágak is bele játszanak a dologba...Tény a családban rajtam kívül mindenki vagy kosárlabdázott vagy még most is kosárlabdázik..És ha azt nézem,hogy az utolsó tíz évben hány nagyon véresre menő komoly kosármeccset nézet végig és szurkoltam hol a lányomnak,hol a fiamnak akkor azt mondhatom, hogy a lehetőségek szerint van valami..

És ki is voltam tiltva fél évre minden Budapesti rendezvényről bíró inzultálás miatt pl..

Jelenlegi munkahelyemen is sokan kerékpároznak, páran futunk,és van kispályás foci csapat is!

Mindenki azt csinálja ami neki tetszik és ne akarjunk másokat a saját kaptafánkba bekényszeríteni!

Tenisz-úszás van még ezer más dolog...

Nyilván más sportágaknak is van elszívó hatása, de mivel azokban is jórészt (a kosárlabda az egyik legjobb példa rá) a lesajnált kategóriába tartozunk élsport szinten, nehéz lenne ráfogni, hogy megfelelő a tömegbázisuk...Pedig ha tömegével szívnák el a húszonéves tehetségeseket az állóképességi sportágaktól, csak lenne már valami eredménye. Viszont éppen az ellenkező tendenciát látjuk: kevés tehetség, sok idegenlégiós, gyenge bajnokság fél éves szünettel...

sultan albertovics: Próbáltam hangsúlyozni, hogy van sok kivétel azalól, amit leírtam... a korpaZASZ által feltett kérdésre keresgéltem csak válaszokat... azért is elsősorban a futást említettem, mert a blog is arra volt kihegyezve... Sok a negyven-ötven feletti, aki mozog, de még nem elég... nekem a régi munkahelyemen és az új munkahelyemen sincs senki, akiről tudnám, hogy rendszeresen mozogna, mindegy mit ... szomorú, de ez van... pedig nem egy-két emberről beszélünk... inkább pirulákat kapkodnak, meg csodabogyó után kutakodnak, ami lefogyasztja őket anélkül, hogy egy tapodtat is kéne mozdulni... Szerencsére vannak sportoló fiatalok, legtöbben közülük versenyszerűen sportolnak, de a hobbiszinten sportoló fiatalok száma, akik csak úgy a mozgás öröméért teszik ezt, elenyésző... pedig nekem az lenne a szimpatikusabb, a versenysporttal mindig voltak fenntartásaim, mert a fiatalkori versenysport előfordul, hogy a későbbiekben problémákat okozhat... lehet, hogy húsz év múlva, de akkor is ... ez persze nem törvényszerű...  egyébként nem akartam túl sötéten vázolni a helyzetet, amúgy is örök optimista vagyok, szóval bízom benne, hogy ez a mérleg át fog egyszer még billenni a másik oldalra... 'Gondolkodásmód-változásra' lenne szükség, és az nem megy sajnos egyik pillanatról a másikra...  

Annak örülök, hogy egyre több 40 év feletti futó tud komoly helyezéseket felmutatni a versenyeken, de nagyon-nagyon szomorúnak tartom, hogy az utánpótlás akadozik.

Tagadhatatlan tény, hogy Magyarország lakossága öregszik, hiszen ha összehasonlítod a 40 évvel ezelőtt 20 évesek arányát, vagy létszámát, és a napjainkra jellemző arányszámot, ill létszámot, akkor azt tapasztalod, hogy ez a 20 éves generáció jóval alacsonyabb létszámú!

A másik, az hogy főleg az általános iskolai testnevelés messze nem elég motiváló, sokan csak nyűgnek gondolják, az hogy most bevezették a mindennapos tesiórát jó gondolat, habár a megvalósításával lehet vitatkozni....

A másik probléma, hogy nagyon sok az elhízott ember, akiket semmi, és senki nem motivál egy kis mozgásra....ha esetleg megszólal a vészcsengő a fejük felett akkor is mindenfajta csodadiétát kipróbálnak, a helyett, hogy mozognának...

A másik probléma, hogy a magyar emberek szinte oda vannak tapadva a tv elé, ha jól emlékszem egy átlagember naponta 4 órát nézi a tv-t (és napi 7 percet foglalkozik a gyerekével...) Tisztelet a kivételnek!!!

A másik, az hogy a fiatalok körében, mint az már régen leírtam egy blognál nincs tisztelete a teljesítménynek, legyen az tanulmányi, sport stb...

Ezen problémákhoz az is hozzácsapódik még, hogy körükben nagyon népszerű a testépítés, és ha megjelenik valaki szépen kidolgozott izmokkal a körükben szépen elcsodálkoznak rajta, kérdezgetik, stb....viszont ha azt mondja, hogy lefutott tegnap este 5 km-et csak legyintenek.....

Maradjunk annyiban, hogy ez a fiatalok baja!

Ha nekik így jó akkor legyen! Utánam az özönvíz!

Feri, az lehet, hogy az 5 km-re legyintenek, de arra is, ha valaki kinyomja a 80 kilót... az emberek a sportban is az eredményt értékelik, ami a testépítésben szó szerint szembetűnő. Naná, ez a célja! A futás már más tészta, de ha valakiről megtudják, hogy maratont fut, akkor azt biztosan elismerik - egy ilyen eredmény az átlagembernek is mond valamit, még ha csak annyit is, hogy "az valami rohadt hosszú és az ókorban bele is haltak."

Egyébként meg itt az EO-n éppen a futás dominál, ami egy dolog, de ne ekézzük már a kondit, mert éppúgy sport az is, csak más jellegű. (Igen, védem a mundér becsületét és nem, nem vagyok kigyúrt. :))

Bocsánat az offért.

A témához: iskolás koromban az én kedvemet is elvették a mozgástól (pontosabban meg sem hozták), akkor kezdtem sportolni, amikor pár éve többen is közölték, hogy petyhüdten nézek ki. Lehet, hogy tömegesen jártak/járnak hasonló cipőben, akik pedig korábban atletizáltak, egyszerűen belefásultak, ki tudja. Én ilyesmit sejtek a háttérben.

Viszont a maratonfutás bizonyos értelemben 5 km lefutásával kezdődik. Ha csak legyintenek rá, akkor esetleg elveszik a kezdő futó kedvét a futástól! Nem ekézem, de sokszor lehet látni szép izmokkal rendelkező fiatalt akit csodálnak! Meg az a baj, hogy sok-sok ember természetesnek gondolja, hogy elhízik, és esze ágában sem tesz ellene,  akik viszont régebben aktívan sportoltak, azok tudják a megoldást, és sokszor újrakezdik.

Na kissé messze kalandoztam, tehát kérdés, hogyan lehetne rávenni a fiatalokat a sokkal nagyobb arányú aktív testmozgásra?

Jó cikk! Sokat gondolkodom én is ezen és sok összetevője lehet. Régen 16 éves koromban, mikor elkezdtem a futást az volt az álmom hogy országos bajnok legyek, és hogy kijussak az olimpiára. Talán ha 3év után nem hagyom abba akkor lett volna rá reális esélyem. Az edzőtársamnak Bacskai Zsoltinak sikerült! Volt motíváció előttem! Ezzel szemben a ma fiatal ha hosszútávfutó akar lenni, ami az egyik legkeményebb sport a világon/ hóban, fagyban, kánikulában nyomnia a kilik tömkelegét/ le kéne mondania mindenről /család,munkahely,tanulás,/ hogy valami eredményt feltudjon mutatni!! Mondjuk futna 2:12-es maratont és kijutna az olimpiára! 2:10-zel az ezredik lenne a kenyai és etióp had mögött, és mivel magyarországon csak az olimpiai bajnokokat ismerik el, így szégyenkezve kellene hazajönnije hogy csak a 168. lett egy olimpián, miközben az élete nagy részét ebbe fektette be! Pénzt versenyeken a feketék miatt nem keresne!!! Tehát 35 évesen ott lesz hogy nincs munka, pénz, család, és fizikailag teljesen kivan!!!! Szóval én megértem őket!! Hát ez nem egy nagy életcél!!! Ezzel szemben az "öreg" futók mint jómagam is aki 35 évesen kezdett el újra futni, mikor már meg volt teremtve az anyagi háttér, lakás, család munkahely, mind megvan! Kell valami új motíváció. És ez a régi szerelem a futás. Valaki csak hobbi szinten, valaki mint például én is aki maximalista nagyon keményen edz hogy az álmai idejét megfussa! Már nem az olimpia a cél, és nem a román versenyen nyert 200.000ft, mert az az életvitelemen nem sokat változtatna. Csak a saját magam által kitűzött cél elérése, és a futás csodálatos világa!!! / új barátok szerzése/. Mellesleg ha még valaki még 40 évesen eljut oda hogy a saját korosztályában kiemelkedő, akkor azzal még jól is járhat külföldön!!! Mert ott a 40 felettieket külön dijjazák, és elismerik! És ott már nincsenek fekete futók sem! Tehát olyan mintha újra 20 éves lennék! Én most például egy ilyen versenyre készülök, és ez nekem újjabb motíváció! Tehát 35 év után is van élet a futásban!!!!!!!!

Laca, az nem kérdés, hogy nem fizetődik ki hosszútávfutni európainak élsport szinten, viszont az, hogy az amatőr versenysportban elenyésző módon jelenjenek meg az élbolyban a húszonévesek, már nem magyarázható az afrikaiakkal.

Amúgy lehet, hogy ott lehet az igazság, amit írtál is, hogy nálunk harmincasoknál/negyveneseknél az általad felvázolt motívációs tényezők sokkal erősebben jelentkeznek. Én pl. nem futottam soha fiatal koromban, mégis szeretnék a szintemhez mérten kiemelkedőt nyújtani és egyáltalán nem zavar, ha azt 40/50 évesen teszem majd.

running Lacának igaza van, a futás keveseket motivál fiatal korban, ami szerintem érthető is. Sokkal inkább a csapatsportok. Ahol én futok, az ELTE-BEAC pályán, szinte nincs a napnak olyan időszaka, hogy ne fociznának és teniszeznének sokan. Egymást váltják a különböző társaságok a 4 műfüves pályán, mind fiatalok. Fociznak, mozognak és biztos vagyok benne, hogy legtöbbjüknek nem ez az egyetlen focija a héten. Minek fusson? Az nem annyira szórakoztató fiatal korban.

@Czeglédi Ferenc: szerintem a tv nézés nem csak magyar probléma. ez világszintű.

Amúgy nekem két volt kollégám is azután kezdett el futni, miután eljöttem a volt cégemtől, pedig több mint 5 évig együtt dolgoztunk :). Az új helyen még senkit nem tudtam rávenni, igaz nem is törekszem. Én régen letettem arról, hogy másokat untassak a futással.

Csak pár apró megjegyzés: ha nekem anno legyintettek az 5 km-emre, az még inkább motivált, hogy többet, jobban dolgozzak. Az én kedvemet ugyan nem az veszi el, ha legyintenek a teljesítményemre, annál inkább elvette a mozgáshoz való kedvemet, mikor a testnevelők teljesíthetetlen követelményeket támasztottak. Elvárták, hogy kapásból meg tudj csinálni x fekvőtámaszt, ha nem ment azonnal, jöttek a különböző megjegyzések. Totál szakszerűtlen úszásoktatás, tornához nem értő tornaedző.

Az ismerőseim közül csak a hozzám legközelebbi emberek tudják, hogy futok, nem szoktam beszélni róla. (konkrét távokat, maratont sosem említettem) Ezáltal senki nem magasztal és nem is fitymál le. Ez nem frusztrál, így jobban lehet a saját tempódban haladni.

Hát a fiatalokat valami más érdekli ebben a dologban, azt hiszem, Hihetelenül sok fiatal fut a Szigeten. Egy tavaszi napon elképesztő mennyiségű fiatal van ott. Érdemes megfigyelni, hogy mi történik? Általában mindegyik valamilyen elektromos cuccal érkezik, Néhány perc mire beállítja. Aztán belövi a ruhát, és keményen beindul. Néhány száz méter után visszalassul, de ha utoléred újra begyorsul. Ezt kb. 3-4 alkalommal eljátsza, majd zavartan kifullad. Valami másra használják ezt a dolgot. De azért ott vannak, és sokan. Ez jó, csak más lett a "fogyasztói szokás".

Hát ez tetszett, "belövi a ruhát" :))

Amúgy meg a futás szerintem éppen manapság éli reneszánszát, úgyhogy nem reménytelen a jövő. Sokan a tinik(meg a fiatal menedzserek) közül éppen a trendi ruhák, kütyük és hangulat miatt kezdenek kijárni a Szigetre, meg a városi futórendezvényekre, aztán persze nagy része majd lemorzsolódik, de mindig lesznek, akik megtalálják a buliban a futás szeretetét is. Más lett a világ, mások lettek a preferenciák, de nem biztos, hogy ez rossz. Csak más.

Elolvasgatva a többiek hozzászólásait, igen, valóban az lehet még, hogy a csapatsportok, ha már mozgás, vonzóbbak a fiatalabbak számára, a futás valahol sokakban úgy él, hogy egy 'magányos' sport... persze nem kell, hogy az legyen, de mégis más, mint mondjuk egy kosáredzésre menni vagy egy táncpróbára, vagy bármilyen más mozgásra... szóval sztem emiatt sem vonzó a fiatalabbaknak... azt jó olvasni, hogy Pesten azért van némi élet ilyen szinten, itt vidéken viszont nulla. A suliban történő 'futásoktatásról' meg még csak annyit, hogy gyerekem múltkor egyest hozott a 800 m-re, kérdeztem, nem voltál hajlandó lefutni, vagy miért egyes? De kiderült, hogy lefutotta becsülettel, csak időn túl, vagyis nem fért bele a tanár által felállított időintervallumba... hát így nehéz megszerettetni a futást, és sokan itt véreznek el, vagyis itt vesztik kedvüket... ami majd valamikor visszajön, de sok esetben csak 15-20 év múlva... persze ez csak egy lehetséges ok, de sztem elég sokat nyom a latba... mert érdekes módon amikor gyerekkoromban a nagyanyámnál futkároztam egész nap a mezőn, akkor imádtam, de amikor ősszel a suliban sípszóra kellett egy bizonyos tempóban futni, mert különben ejnyebejnye, ha lemaradtál, egyből nem szerettem... 

Csak valahogy nagyon nehezen tudom felfogni, sőt valahol nagyon nekem szégyenteljes dolog az, hogy a futás fogyasztói szokás lett!

Másban nőttem fel, másként érzek, nagyon zavar mikor valaki olyan agymosott stílusban próbálja elhitetni velem,hogy x vitamin gagyi nélkük kizárt dolog,hogy egy lépést is meg tudok tenni, meg ha nem ebben a cipőben futok akkor már rég tolószékben kellene lennem,mert a többi szétbarmolta az izületeimet...Na most az egyéb életmód prófétákat meg hagyjuk..

Tényleg lassan a nagy versenyekről kezdek leszokni, mert olyan gépiesen reklám gagyik és inkább egy kicsit távolabb a családiasabb vidéki rendezvényeket preferálom,igaz ott a kevesebb résztvevő miatt, na itt megint az a bizonyos helyzet jobb az esélyem helyezésre.

De néha azt is meg kellene nézni, hogy az óra mit mutat!  És itt inkább a gubanc...de ez már ezeréves dolog...régen is voltak tíz-húsz-harminc éves rekordok...kis hazánkban...de tényleg ritka az ki kimagaslóra képes,erre születni kell és megtalálni azt az embert ki ki is fogja belőled hozni...

Valamikor nagyon régen mikor még képes voltam jobb teljesítményekre akkor volt, hogy egyéni csúccsal, hála a mezőnynek majdnem utolsó lettem,de volt mikor elég volt egy közepes eredmény is a győzelemhez!

@ sultan albertovics: Nem csak a futásból, hanem mindenből, ha ez vígasztal, bár szerintem nem igazán vígasztaló... Kár keseregni rajta, mert úgysem tudunk változtatni, ezek annál markánsabb társadalmi folyamatok. Benne van ezekben a folyamatokban annak a lehetősége, hogy a jelen és jövő fiataljai (ahova pár éve még én is tartoztam) elvesztenek majd valami fontosat, de könnyen lehet, hogy amíg nem veszítik el, nem tudják, hogy az értékes volt. Az ő életük és az ő tapasztalatuk lesz, nekik kell majd megszenvedni a visszautat is (ha lesz olyan). Szerintem ez az élet rendje és senkitől sem szabad elvenni azt a lehetőséget, hogy saját hibái árán fejlődhessen. Bakiznak? Majd belátják. Elbarmolják? Majd kijavítják. Sok mindennel így tett az én korosztályom és az idősebbek is, ráadásul sok mindenről kiderült, hogy attól, hogy némiképp megváltozott, nem lett rosszabb, csak másabb.

Így lesz és így van ez a futással is, szerintem a mostani fogyasztói trend mellett is lesznek még nagy futók és nagy eredmények, mert aki tehetség, vagy aki elhivatott, az úgyis megmutatja magát. Az meg, hogy a népesség egy jelentős része hobbifutóként többé vagy éppen kevésbé komolyan húz futócipőt, nem jelent feltétlen azonosulási kényszert annak, aki ezt máshogy akarja, úgy, ahogy eredetileg megszerette, ahogy évtizedekig csinálta. El lehet férni egymás mellett, nem? 

Szerintem nem szabad úgy járnunk, mint amikor nagyszüleink korabeli emberekkel kellett tinédzserként megvívni a vitát, hogy mi is az a ricsaj, amit mi zenének csúfolunk és mi az a vonaglás, amit táncnak... :) Mindenki csinálja úgy, ahogy jól esik, amíg ezzel nem sérti más ember szabadságát. A dolgok igazi értéke nem abban van, amit valakik annak nyilvánítanak, hanem attól, amit magában hordoz. Vagy nem? :)

Én inkább abban látom a problémát, hogy minél inkább trendibb lesz futni, vagyis mutatni magad, mondani magadról, hogy futsz (iPoddal, Adidas Boostban, chippel a talpad alatt persze, stb.), annál inkább veszti el a sportértékét, magyarul kerül ki tehetség, aki eredményt tud hozni.

...és ez alatt nem azt értem, hogy mindenkinek ez a cél kellene, hogy lebegjen a szeme előtt, sőt, de egy igazi tömegbázis "magától" is kinevel jókat, értékeseket sportszakmai oldalról is.

Nos, én ezt hiányolom jelenleg a 20-as korosztálynál.

@korpaZASZ: de ha nem tudod elvonzani őket a trendi cucokkal a többi alternatív időtöltési lehetőség elől, akkor miből lesz a tömegbázis??? :) Nem akarok erőltetett vagy rossz példát mondani, de példaként ott a foci. Az abban igazán eredményes országokban a foci igazi tömegsport. Ahol valami tömegsport, ott van az adott sportnak tömegbázisa. Miért az amerikaiak az egyik legjobbak a kosárlabdában? Miért a japánok karatéban, vagy a koreaiak a taekwondo-ban? A kínaiak asztaliteniszben? Miért az afrikaiak a futásban....? (...hát mert ott még vannak oroszlánok.... :)...)

Szóval, ha van tömegbázis, a többi már csak a sportnevelés felelőssége, az meg független iPodtól, Adidas Bosst-tól.

...folytatás (ha már szófosásom van): igazából a jelenség nem csak a futásra és nem csak a sportra igaz. Én a magam részéről azt tartom jónak, ha az idősebb korosztályok példát, követhető, helyes mintát mutatnak a fiatalabbaknak, de meghagyják a választás szabadságát. Ez nem jelent gyors eredményt, mert nagy az elszívó hatás - az élet minden területén. De előbb-utóbb a legátalkodottab fiatal is rájön arra, hogy amit csinál, az nem feltétlen jó és nekiáll felkutatni a saját életében a helyes mintákat, hogyan kellene mégis csinálni és itt jut pontszerző pozícióba az idősebb korosztály. Hát, szó se róla, ki kell várni... de addig pl. tök sokat lehet futni :)

Na most már abbahagyom az életfilozófiát, mert még dolgoznom is kell, meg este még futni is akartam....

Egyébként ez egy tényleg jó kis poszt volt, komolyan elgondolkodtatott.

... b..ssszus!!!...és az esti futáshoz nincs se fényvisszaverő karszalagom, se usb-ről tölthető ledes villogó lámpám se....lehet, hogy reggelre hagyom.... :)

MIndig lesznek, akik divatból fognak futni és lesznek, akik beleszeretnek a dologba... ha láttatok volna tél elején, amikor elkezdtem az 5 km-es edzéstervet, hogy milyen hacukában nyomtam végig a hat hetet, meg milyen cipőben, a világon semmi nem felelt meg az előírásoknak vagy a trendeknek... inkább hasonlítottam vkire, aki havat indul lapátolni... :) ... szóval sokan megmosolyogtak volna, az biztos, ha láttak volna, de szerencsére olyan helyen futottam, ahol télen szinte a madár se jár... Ennek ellenére végig csináltam így, közben pedig magába szippantott ez az egész... ezután elkezdtem picit lobbizni a futásért az ismerőseim körében stb... volt egy-két ember, akit nagyon fellelkesítettem, de az egészet azzal kezdte, hogy elrohant cipőt venni, aztán a második futónap után azt mondta, vesz egy kék topot, mert nem futhat mindig a rózsaszínben... :) Ma meg talán már nem is fut, mert inkább csak arról szólt neki, hogy milyen menő lesz futni a Margitszigeten teszem azt, és nem lehet akárhogy kinézni... ma már nem nagyon lobbizok érte, van, hogy meg sem említem, hogy futok, mert csodabogárnak tartanak miatta... vagy megemlítem, és akinek kedve van, majd elkezdi, ha úgy gondolja... de a nagy többségnél valóban a külsőségekről szól, a fiataloknál különösen... de ez ellen felesleges kézzel-lábbal ágálni, mert az egész mai világ erről szól... sajna...

Most van egy másik blog szintén itt amiben kedves barátom egy eléggé normális stílusban előadta a hozzáállását a táplálék kiegészítőkhöz. Az valahogy nagyon szimpatikus volt, mert csak a lényeget adta ki magából és nem azt éreztette,hogy csak az a követendő út!

Mondjuk ki név szerint köszi pecsenye ezt a normális leírásodat arról,hogy neked mi az mi követendő út! Nem akart semmire rábeszélni, sőt bizonyos fokig még azt is fel merte vállalni,hogy van mi feltehetően placebóként van jelen, de mert bizonytalan a hiányában, így inkább használja..

Igen ő megteheti,hogy őszintén írjon,mert nem ebből fog olyan támogatást kapni, mivel a versenyekre a költségei csökkennnek.

Tehetségek kinevelése? Borzalmasan összetett feladat, szinte értelmes dolgot nem is tudok mondani rá! Egy tehetséget elrontani sokkal könnyebb dolog, mint kihozni belőle mi benne van,ez sokszor nagyon emberiu tényező...Mewgint nézzünk kicsit más sportágak felé..de kezdjük a futással...valamikor nagyon régen volt Iglói Mihály kinek anno a Honvédban sikerült egy olyan csapatot összehoznia kikből és ez az érdekes nem is a legfiatalabbakból lettek világsikeres futók...Iharos Sanyi pl..előtte évekig sokkal gyengébb eredményekkel rendelkezett,hozzá kellet egy edző meg a társak kik kihozták az eredményt húzták, tolták maguk előtt! Szentgáli Lajos 800 méteres országos csúcsa is 25 évet ért meg...mire Paróczai Andris megjavította,a jelenlegit is olyan lassan 20 éve tartja Korányi Balázs...

De ha más sportágakat nézünk akkor is valahol nagyon benne van apakliban egy-egy nagynevű edző..pl..Széchy Tamás...nála még az is érdekes, hogy ő sosem volt úszó hanem atléta, így még érdekesebb,hogy az úszásban még ma is az ő elgondolásai alapjaiból tanítanak.

Vannak ma ilyen formátumú edzők valahol? Ismerek pár olyan embert kiben meg van a lelkesedés és sok mindent tudnak, de talán nincs is igazi esélyük megtalálni azt a bizonyos nagy tanítványt!

Inkább egyre többen lesznek (arányaiban mindenképpen) azok, akik egyáltalán nem sportolnak, kevésnél kicsit többen olyanok, akik valamit kipróbálnak és rendszerszerűen, de csak hébe hóba (heti 2-3 szor, ami lényegében nagyon kevésre se elég) űzik (labdajátékok, gyúrás) , és a maradék oszlik meg az "unalmas" állóképességi sportok között, amelyekből egy bizonyos, nem elhanyagolható hányad sznobizmusból csinálja, majd lemorzsolódik.

Azaz a maradék maradékából kellene kihozni valamit, nos, nem könnyű...

Utolsó gondolatom ehhez a témához, hogy kicsit úgy érzem, a futáshoz, mint olyanhoz valamilyen szinten 'fel is kell nőni'... de ezt igazából nem tudom megmagyarázni, értse mindenki úgy, ahogy akarja... :) 

Sajnos az igaz,hogy egyre kevesebben vannak kik sportolnak!

Ha arra gondolok,hogy anno 19..talán 65-ben ötödikesként jelentkeztem a KSI toborzójáta akkor az osztályunkból majdnem a kétharmad jelentkezett más és más sportágakba..ötünket vették fek egyet focistának,kettőt úszónak, egyet vívónak és engem atlétának..Érdekes, de akkor sem volt atlétikában túljelentkezés,szinte mindenkit felvettek oda, míg pl..úszásban legalább a felét elküldték..nyolcadikra kb az osztályunk fele vesenyzett valamilyen sportágban...

Eltelt 35 év és most nézzük a gyermekeimnél mi volt a helyzet..igaz egy kicsit annyival másabb,hogy én még egy budai ha nem is elit, de jóhírú iskolába jártam,agyerekeim már Budaörsön egy átlagos iskolába..Itt a lányom osztályából hárman sportoltak, két karatés, meg a lányom,mint kosaras...a fiamnál hasonló az arány annyival eltérően, hogy volt három kosaras. És talán még két focista..Érdekes volt mikor nyolcadikban a srácok valami hatalmas energiával rábeszélték az igazgatót és a tornatanárt,hogy nevezze be őket a diákolimpiára! Hát igaz az én időmben igaz ez még úttörő olimpia volt és hatalmas presztizse volt, kötelezve voltunk az indulásra..Amúgymajdnem Országos döntősök lettek és nagyon ciki, volt, mert a fiam edzője meg is tilttta neki az indulást és falaznunk kellet, sőt,mert sikerült megsérülnie még egy hatalmas dajka mesét is beadni az edzőjének..

Még csak úgy adlékként szintén a régi időkből: általános iskolában a tornatanárom vívóedző volt,középiskolában a tornatanárság mellett atléta edző egyesületben.főiskolán volt két tornatanárom,egyik tornaedző, a másik röplabdaedző..akkor ez természetes volt,hogy délután irány a pálya és folytatni azt mit délelőtt csináltunk.  .Igen nekik könnyebb volt rábeszélni sok tanítványt,hogy délután jöjjenek le!

@sultan: köszi, hogy felhívtad a figyelmem pecsenye írására, bár így még bennmaradtam az irodában, de megérte... :) Amúgy döbbenet volt nálad olvasni, hogy mennyire benne volt a sport a közéletben '65-ben. Nálam két évtizeddel később, ugyanennyi idősen (igaz, hogy videken. Sz.fehérváron) azért már az volt a tapasztalat, hogy sport alatt már csak a foci létezett (mondjuk akkor menetelt a Videoton az UEFA döntőig), de azt legalább még csinálta minden fiatal. Ugyanakkor ahhoz képest, hogy szerintem Fehérváron nem volt rossz a sportélet, nemigen jutottak el a különböző sportágak a bemutatkozásig, ha valaki a focin kívül mást is csinált, akkor az rendszerint családi, baráti körből merített motivációt. Kész röhej, de én pl csak gimnáziumban hallottam arról, hogy a fehérvári öttusázók mennyire jók.

Pedig valahol Székesfehérvár elég különleges helyzetben van!

Ha a tavalyi évet nézzük akkor nagyon szurkoltam egyszerre a Videotonnak az Alba Volánnak és az Albacompnak,mert mindhárman a saját sportágukban bajnoki címre voltak esélyesek!

Nagy szólett volna három csapatsport bajnoki cím ott Fehérváron, sajnos nem jött össze,de szép az ezüst is!

És ha arra gondolok,hogy pl. Debrecenben ha jól ment a focicsapatnak attól a pillanattól fogva a többi sportágból jelentős összegek vonultak ki! Minden elismerésem Fehérváré,főleg, mert a kosárcsapat még az Albacomp csődje után is megmaradt! Ma már ez is nagy szó, és tényleg nagyon jók voltak, vannak az öttusázók!

Valamikor főiskoolás koromban a hetvenes években Dunaújváros volt ilyen, de érdekes módon az atléták ott akkor elég mostoha gyerekek voltak! Max az ifikor végéig számítottak, mi felnőttek már csak megtűrtek voltunk!

Vegyük azt is figyelembe, hogy az 50-60-as években honvédelmi szempontból is előnyben részesítették a sportot, volt MHSZ is, és volt honvédelmi nevelés is, hiszen ha az elvetemült kapitalisták támadnának akkor legyen elég edzett katonának való fiatalunk. A 80-as években elkezdett lassan csökkeni a sport állami preztizse is, ezzel párhuzamban csökkent a társadalmi elismertsége is. A manapság pár évig divatos "sportok" zumba stb....szintén nem javítanak a helyzeten.

Viszont ha az elitsport fel tud mutatni jelentős sikereket akkor javulni fog a helyzet, meg ha majd mindenki a zsebén is fogja érezni, hogy mit jelent, hogy évekig túlsúlyos volt, és ezért kialakult valamely betegsége, és a TB nem teljes mértékben finanszírozza a gyógyítást, miként voltak már ilyen hangok az elmúlt pár évben, hiszen saját magának köszönheti a betegséget.

 Na ezen el lehet vitatkozni, de az már egy másik történet!

Na az az MHSZ nem volt egy igazán komolyan vehető szervezet, lélekben annyira bennünk volt, hogy nehogy tegyünk ott valami hasznosat is! Néha-néha voltak ilyen napok, de az max annyira volt alkalmas, hogy aznap nem volt tanítás!

Kellemesen ellépecoltuk az adott napokat, vigyázva arra nehogy megdiicsérjenek, mert az már súlyos bűn volt és a barátaim biztos kiközösítettek volna!

Mondjuk az tény, hogy nagy vonzerőt jelentett, hogy a sportolók külföldi utazása az sokkal könnyebben ment, mint egy hétköznapi halandóé az tényleg vonzerőt jelentett, de ebben megint a csapatsportok jártak az élen, nekünk atlétáknak max Csehszlovákia, NDK, Szovjetunió jutott. De azért onnan is mindig sikerült valamit összeseftelnünk!

Túlsúlyosság? Hát ez egy olyan kérdés amiben megint más a véleményem, mert nem tartom annyira veszélyesnek, van pl. egy kollégám a 130 kilójával a legjobb szakemberek egyike, fizikailag fitten van és egy kedves vidám fickó, három gyereket nevel nem dohányzik, én hatszor annyi szeszt fogyasztok el, mint ő...nekem magas a vérnyomásom  neki nem...szóval nem egyértelmű a helyzet! És még ha az izületeinket is összehasonlítanánk, hát...ott sem valószínű, hogy neki elhasználtabb!

Mondjuk ez nem az a téma, ahol kampányolni kellene a 130 kilósok és a szeszfogyasztás mellett :))

Egyébként a 130kiló nem túlsúlyos, hanem elhízott, nyilván, ha kalapácsvető és 2m magas, akkor mindent visszaszívtam, de gyanítom, hogy nem így van.

Bocs, csak Ferivel kötözködöm kicsit úgy megszokásból!:)

Akkor Hadd (és itt akkor már sportelméleti fogalmat is beleszőttem a mondandómba:) ) szóljon!

Fiúk! Ti sok esetben az élsportról beszéltek, de itt az amatőr sportról van szó! Én azt mondom, hogy sok fiatal fiút az edzőtermek szipkáznak el a futástól ( az, hogy edzőteremben jár valaki az dícséretes dolog önmagában) sok lányt pedig a zumbaörület ragad magával....viszont a futás egy olyan sport ami eléggé átmozgatja az embert, és viszonylag komoly fizikai tevékenység is. Viszont az is igaz, hogy sok sportágnak az alapja pl foci, kézilabda stb...ha hiányoznak a futással kapcsolatos alapok akkor hogyan tudják játszani ezen sportágakat-sehogy...a focisták teljesítményén meg is látszik....

Azért ha egy verseny első tíz helyezettjében az életkori sajátosságokat vizsgáljuk az valamennyire élsport, még akkor is ha az illető nem ebből él meg.

Abban igazad van, hogy sok sportnak a futás az alapja, de nem mindegy milyen az a futás? Csapatsportoknál fontos a lüktető tempó ha kell sprint ha kell pozícióba bemozgás ilyenkor kicsit lassabban! Meg ha áll a játék akkor szuszi!

Igen szép dolog szidni mondjuk a focistákat, de azért ha maguk szintjén nincsenek is topon, azért soknál meglepődnél mire képes! Volt már olyan 14 kilis Tatai versenyem mikor igaz nem játékos, de focibíró úgy megalázott, hogy csak kapkodtam a fejem! És akkor még jó voltam!