7 hozzászólás Ma nagyon nehezen keltem ki a meleg ágyikóból...de aztán csak kidugtam az orrom...
Hát mit ne mondjak, köd előttem, köd utánam, köd mindenhol.
Ma egy kicsit később indultam 5:30-kor, ezért mikor visszafele jöttem a házak között, már szállingóztak a munkába igyekvők. Tudom, nem szép dolog, de ilyenkor mindíg olyan mázlista érzés fog el, hogy én meg itt séta-futikázom, szabad vagyok és hamarosan hazaérek, veszek egy meleg fürdőt és még vissza is bújhatok az ágyikóba kicsit.
Na, de visszatérve milyen alakokat is láttam ma a ködből kibújni. Először is egy teljes bőrszerkóban, bőr western kalapos, csízmás vagány-vágány pasit és mindezt a ködből titokzatosan előbújva, de ez így még nem teljes, ugyanis napszemüveg volt rajta. Hozzáteszem, hogy köd és még sötét volt mindenhol....még fel sem "dolgoztam" az élményt, amikor egy újabb alak bukkant ki a ködből. Hófehér nadrág, hófehér baseball sapka, hófehér cipő és egy egészen világoskék pulcsi ami alól kilátszott a hófehér ing gallérja...már csak egy krikett ütő hiányzott a kezéből. Na, itt ráztam meg a fejem, hogy most ébren vagyok vagy kik ezek a furi alakok. :-) De hamar felocsudtam, mert a következő sarok fényárban úszott, közelebb érve látom, hogy egy pici sarki zöldséges boltocska. Bent szöszmötöl a tulaj egyedül, készül az újabb napra. Mivel tudva levő, hogy a zöldségesek hajnali kelők, amit azt hiszem senki nem irigyel el tőlük, ezért fanyar humorként hatott a kivilágított boltocska ajtaján a közismert reklám felirat:.."Az élet habos oldala.." Nem tudtam nem elmosolyodni rajta, micsoda fricska. Közben meg csak szedem a lépteimet, már a lépcsőházunk előtt vagyok. Megkémlelem az órám 6:11. Oké! Finish!
Már öt perce azon töröm a fejem, hogy hogyan tudnám eldönteni: vajon ez egy szürreális álom volt-e, vagy egy álmos szürrealista? ;-) Mondd futrinka, megcsípted magadat a lépcsőházban? ;-))