A biciklista szemszögéből....;) 

  Nem, szerencsére nem a sötéttől félek, hanem a kutyáktól. Na jó, egy kicsit a sötétség is félelmetes. Hogy változatossá tegyem az edzéseimet elhatároztam, hogy ma bicajozni fogok. Méghozzá nem akármilyen bringa edzés lesz a mai. Most végre fogom magam és szembenézek az oroszlánnal, pontosabban a félelmeimmel, a kutyákkal.

  Meglehet, hogy kicsit túl merész az ötlet, de ismerek egy  kietlen részt, régi ipartelepi vágányok mellett halad az út, a világítás sem valami fényes. Na persze azért biztos, ami biztos. Vittem magammal egy ultrahangos kutyariasztót amit a kormányra erősítettem, hogy kéznél legyen.

  A bicikliút eleje egészen jó környéken vezet, rendezett, kivilágított út. Mivel későn indultam ezért embert sem nagyon láttam. Fülemben a füllhallgató, éppen ma frissítettem a zenéket. Begyorsítok. Nagyon élvezem a sebességet, a pulzusom szinte egybeolvad a fülembe zúgó ritmusokkal…..felhangosítom…..a Flashdance, Maniac-ja  ordít a fülemben……igen, igen!!...most váltam eggyé a mindennel, a bringámmal, az úttal, a levegővel….én a vagyok a sebesség !....:D…vigyorgok magamban, fülig ér a szám….ez az igazi MOST-ban lenni érzés!!!....:D:D

  A kietlen rész a soron következő aluljárótól balra van. Az aluljáró mellett büszkén világít az utolsó villanyoszlop, aztán már csak a sötétség van. Az aluljárónál két lány áll, futóknak nézem, biztos megpihentek, nem túl biztonságos ez a környék ilyenkor futóknak – gondolom magamban.

  Vészesen közelít felém a kietlen rész. Mintha nem is én száguldoznék felé, hanem ő rohanna felém, kitárva sötét karjait, hogy belém ölelje fekete titkait. Minden egyes pillantásom a közeledő sötétségbe, egy-egy leheletnyi félelem a lelkembe, szinte az arcomon érzem rejtélyekkel teli sóhajtását. Nem akarom érezni a félelmet, felgyorsítok, hogy átszáguldjak lidérces bejáratán. A futó lányok az utolsó tanúim – fut végig az agyamon – ahogy elhagyom őket. Ahogy belefutok a sötétségbe, szinte láthatatlan hálóként lassít le, erőlködik, hogy idomuljak mozdulatlanságához, de én egyre jobban tekerek. Képzeletemben pirosan villódzó tekintetű, vérszomjas óriás kutyák vesznek körül, szinte várom mikor ugrik elő az egyik a néma sötétségből. Először arra gondolok, hogy felhangosítom a zenét, de aztán meggondolom magam, mert akkor nem fogom hallani a rám támadó fenevadakat. Kikapcsolom a zenét. A füleim szinte megnőnek a félelemtől, minden nesz mögött fenyegetést érzek. A sebesség pulzusa átvált a félelem pulzusává.

  Ez egy nagyon hosszú szakasz, érzem, hogy fáradok….hiába várom a vérszomjas kutyákat…a környék kihalt és békés. Egyre jobban megnyugszom, egyenletes sebességre váltok. Mostmár élvezem ezt a vattaszerű, meleg sötétséget, amiben már szinte biztonságban érzem magam…hát, ettől kellett annyira félni???....mosolyogok magamban. Egy gyengén világító lámpánál megállok, papírzsebkendő után kutatok a zsebemben.     

   Ekkor az éjszaka csöndjét egy kiáltás töri meg:….Álljatok már meg az ég szerelmére!!! Hééé!!!!

Egy férfi rohan felém, látom már alig bírja szusszal……hirtelen megáll, majdnem megbotlik a saját lábában. Tekintetünk  összevillan a félhomályban. Kérdőn nézek rá, arcán látom végigfutni a felismerést, nem rám számított. A kimerítő futástól még zihálva, csak annyit hebegett:..Bocs…bocsánat….aztán visszafordult.

  Bevallom, hogy kutyára számítottam az oroszlán barlangjában, de ezúttal egy  ismeretlen férfitól vert hevesebben a szívem. :D

(El ne hidd, csak "edzésre" indult a fantáziám...:-))))))

Vasárnap a legjobb a hajnali séta-futi. Az egész környék alszik, az autók, a boltok, az emberek, még a kutyák is. Enyhe az idő, nincs hideg, de lehet, hogy csak azért, mert nemrég keltem ki az ágyból és még őrzöm a melegét.

  Elindulok a szokásos útvonalamon. Most elhatároztam, hogy befelé figyelek, mert kíváncsi vagyok, hogy ha egy bizonyos helyre érkezem mit érzek. Odaérek a koriközpont mögé, itt már kezdődik a feszültség. Az épület oldalán még oké, de a túloldalon, a kiserdő mentén nincs jó érzésem. Itt jött nekem majdnem a kutya. A környék pedig új, rendezett és esztétikus. Közeledek az új építésű társasházakhoz, és itt már egész komoly feszültséget érzek. Van itt valami nyomasztó, negatív energia.

  Nem is olyan rég, egy bozótos terület volt itt. Szaporábban veszem a lépteimet, hogy hamar túlhaladjak erről a helyről. Sehol senki, a fittness teremben égnek a lámpák, bekukkantok az ablakon, egy takarítónő hadakozik a porszívóval, hogy elválassza egymástól a zsinórt és a csövet. Megkerülöm a háztömböt és most az autóút felőli oldalon megyek. Érdekes, ezen az oldalon elmúlik a feszültségérzet és ahogy a koriközpont bejárati frontjához érek, ott már semmit nem érzek ebből a negatív energiából.

  Ímhol egy buszmegálló, csak mára már kitört üvegekkel, a szilánkok beborítják a járdát. A megállóban lévő szemetesláda a tartóoszlop mellett fekszik. Micsoda vandalizmus, fordul meg a fejemben, de ez még nem volt elég az őrjöngőnek. A soron következő szemetesek mind a földön hevernek, már kíváncsian várom a következőt. Nocsak, itt már fogyott az ereje, mert csak a tartóoszlop állt ferdén. De úgy látszik csak pihent az illető, mert a következő megállóban egy 45 fokos szögben meghajolt sárga szemetes farkasszemet nézett a földön fekvő sörös dobozzal. De hiába szuggerálta, nem akart bemenni, pedig még meg is hajolt, írta át fantáziám az elém tárulkozó képet. Volt eszemben, hogy felvegyem, de aztán bevillant valami és mégsem. Tudtam, ha megérintem belém mászik a vandál  itt hagyott őrjöngő hangulata és ezt nem akartam.

  Végre olyan béke volt bennem és nyugalom.

Sziasztok!

Bocsi, tudom, hogy a kakukktojás blogja a leguncsibb,  no de ilyen a kezdők élete.:) Szóval, még mindíg megyek hajnalonként séta-futizni. Igaz az utóbbi időben, számomra megmagyarázhatatlan okokból energiahiányos lettem. Ezért most csak minden másnap megyek és fél órát egyenletes tempóban gyalogolok. Ma nagy volt a kísértés, hogy a fejemre húzzam a takarót 4.40-kor, de győzött a vágy egy kis friss hajnali levegőre. És persze nem bántam meg, ilyenkor sokkal jobb kedvűen indul és telik a napom.:) Tegnap takarítottunk a barátnőmmel, na nem porcicákat kergettünk, hanem szellemket,  potom 32-őt számoltunk össze a lakásban. :)

Azért mert mostanában nem írtam még nem jelenti azt, hogy feladtam volna. Azóta is folyamatosan, mindennap megyek és megmozgatom magam. Eddig két pihenőnapom volt összesen. A kutyatámadás gyanús helyzet után egy nappal megint rámvicsorgott egy idősödő dán dog. Akkor megálltam egy kicsit és megpróbáltam rájönni, mit üzennek ezek az esetek. Hamar megjött a válasz, aznap hajnalban megébredtem és nem tudtam visszaaludni. Kinéztem az ablakon és látom, hogy két magamfajta gurulós nőszemély fut a kihalt, ködös hajnalban. Szóval azóta én is hajnalban megyek gyalogolni és örömmel jelentem, hogy már futok is kicsit.

Mindenkinek sikeres edzést!

Nos, sikerült megtartani a mindennapi sétákat. Eddig egy napot sem hagytam ki. A tegnapit sem, pedig azt nem ártott volna. A megérzéseim azt súgták, hogy hagyjam ki, de nem hallgattam rájuk és azt történt, hogy majdnem nekem jött egy huskyszerű nagy kutya. A gazdájával jött velem szemben és már messziről rám fókuszált a kutya. Mivel már tamadt meg kutya régebben, ezért lassan átmentem a szemközti járdára. A kutya begyorsított felém és már jött át az én oldalamra, a gazdája lemaradva háromszor rászólt a kutyára: ...meg ne merd tenni!!.....Hát elképzelhetitek,  hogy a torkomban dobogott a szívem. Úgy mentem el a kutya mellet, hogy nem néztem rá, tudom, hogy az kihívás egy "verekedésre" náluk. Lassan mentem tovább és amikor már nem láttam a kutyát azon imádkoztam, hogy nehogy hátba támadjon. Nagyon meleg helyzet volt. Szeretem a kutyákat, nekem is volt, de az ilyenért nagyon tudok haragúdni.

Mindenkinek eredményes edzést kívánok!:-)

Tegnap 40 perc egyenletes gyors séta volt a mozgás. Nagyon jól esett és jól érzem magam. Ma ugyan esik az eső, de mára is ki fogok találni valami mozgást. Végre érzem, hogy élek! Most meló, de szerencsére ma korán végzek és irány a szabad levegő!

Pocsék hangulatban vagyok....evésroham pusztított ma nálam. Ma csak két emeletet tudtam felmenni a lépcsőn. De a két megállót lesétáltam azért. Csak ma is bekajáltam utána. :( Nem, ez így nem jó. A szerelmi bánat tönkreteszi az embert. Döntésre kéne jussak, erre az évre elég volt a csalódásokból. Holnap visszafogom megint az evést és csakazértis felmászok azon a lépcsőn!!!!

Hétfő óta tovább megyek a villamossal és a végállomáson szállok le, azért, hogy hosszabb legyen a séta hazafelé. Először nagyon fájtak a lábaim, de ahogy telnek a napok, egyre kevésbé. Ez örömmel tölt el. :)

Az étkezést is sikerült visszafognom, bár ma sajnos bevacsiztam. Holnaptól újult erővel folytatom az életmódváltásomat. Minden rendben halad, türelmes, kitartó és következetes vagyok magammal. Ez év végére, már egy igazi, sportos nő lesz belőlem! csáó:)

Hát szia drága testecském! Végre eljutottál idáig, nagyon drukkolok neked, hiszen az edzés számodra életmentő. Fel a fejjel!!!! Direkt kapóra jött, hogy a liftet szerelték a munkahelyeden, így már azt is mondhatnánk, hogy az előedzés már elkezdődött az új életedhez!!!!!!

Sok sikert!!!!!!