Úgy hozta az élet, hogy ma reggel munkahelyre kocogás lett a program. Nemrég a bringástábor apropóján vettünk a feleségemnek egy Rockrider hátitatyót, a kétliteres változatot (amelyet persze egyből lenyúlt a lányom...). Gondoltam, ma meg én nyúlom le, és kipróbálom, milyen azzal futni. A teszt eredménye: tökéletes. Kb. 1,5 liter izot tettem a zacsiba, plusz még max. 1 kilónyi egyéb cuccot. Az első lépések után jutott eszembe, hogy nem krémeztem alá a vállpántnak, biztosan fel fog törni, de nem fordultam vissza. Kicsit ugrált a hátamon, ezért szorosabbra húztam a pántokat, ettől fogva viszont végig úgy ült a hátamon, mintha odanőtt volna. Nem is szorított, el is feledkeztem róla, hogy ott van. Néha kicsit ugrált benne a zacsi, aztán elmúlt. Sehol nem tört fel. Remélem, mindig ilyen jól fog viselkedni :-). A kulacsövvel szemben hátránya, hogy melegíti a hátat, és hogy le kell venni, ha ki akarok venni belőle valamit (az övet elég körbefordítani). Előnye, hogy az ivás egyszerűbb, nem lötyög a kulacsban a folyadék, és nem kell a pocakomnál szorosra húzni. Viszont nem érzem egyelőre, hogy mennyit iszom; az első alkalommal sikerült az adag több mint a felét a tartályban hagyni, pedig mindnek illett volna elfogynia.

A másik tapasztalatom az volt, hogy egészen a Margit-hídig el tudtam jutni úgy, hogy nem éreztem autóbűzt. Onnan viszont a rakpart lényegesen lecsökkent forgalma mellett is büdös volt, igaz, nem nagyon, csak kicsit.

Harmadrészt pedig egyúttal bejártam a Gömbfutás útvonalából úgy egy tízest, ahol már régebben jártam. Ez jól is jött, egyrészt mert tök jó volt az ismert, de rég látott részeken futni, másrészt pedig mert kiderült, hol kell kényszerből módosítani az útvonalon.