Kirándulás volt a tervben a hosszú hétvégére, el is könyveltem jóelőre, hogy pihihetet tartok. Oszt' mi lett belőle?! Szombat: nyújtás, vasárnap: erősítés, hétfő: tüdőkiköpés :-).

Vagyishogy szombaton a fél napot a cseresznyefa alatt töltöttem, a létráról nyújtózkodva az ágak felé.

Vasárnap egy rég tervezett kirándulást tettünk a Bärenschützklamm-ba (Medveölő-szurdok). Ez ugyebár teljesen off volna, ha nem teljesítettünk volna mindeközben 700 méter szintet, melyből úgy 450 méter jutott a szurdokra, a maga 2900 lépcsőjével. El is könyveltem lépcsőedzésnek a napot :-). Aki még nem járt arra, annak -- nem csak a vádlierősítés okán -- feltétlenül látnia kell ezt a helyet, mert gyönyörű! Nem mellesleg számos outissal és futóval találkoztunk. Nem csoda, az utak jók és nem túl forgalmasak, a táj pedig csodálatos.

Hétfőn pedig, ha már levittem a bringát, tettem egy kört az Őrségben. Merészen nekiindultam a szentgotthárdi útvonalnak, amelyben a szokásos hullámzáson túl van irányonként négy rövid, de velős emelkedő. Odafele vígan szaladt a bringa. Visszafele aztán észrevettem a szembeszelet :-). A csörötneki emelkedőn olyat mutatott a sebességmérő, hogy nem is gondoltam volna, tudok olyan lassan tekerni :-). Igyekeztem fartlekesre venni az edzést, az emelkedőket -- meg itt-ott a lejtőket :-) -- megnyomni amennyire csak lehet. Jó volt, sajnos haza kellett indulni, ezért 90 km-rel befejeztem a napot.

Levezetésként kedden reggel rápróbáltam egy bizonyos úszótávra. Melegnek éreztem a 24 fokos vizet. Kábé a várt tempóban sikerült, lazán és egyenletesen, de a végén fáradtabbnak éreztem magam, mint előre gondoltam (merthogy azt gondoltam, egyáltalán nem fogok elfáradni.) Azért jó lesz ez, az úszással (még) nem lesz baj.

Reggel akkora dugó volt, hogy mire a Szigethez értem, már egy körre is alig lett volna időm. Kihagytam hát a reggeli futást, és elhalasztottam estére. Azzal a tudattal, hogy nem biztos hogy összejön. Végül fél 8-kor sikerült kikapcsolni a gépet, és irány a Sziget. Meleg volt, de érdekes módon jóleső 5 percesre álltam rá a bemelegítés után. Ahogy ezt észrevettem, vissza is fogtam magam. Jól tettem, mert a végére így is jól beálltak a combjaim, ahogy mostanában szoktak. Hiába, nincsenek szokva a futáshoz az utóbbi időben.

A hétvégén kimarad a hosszú edzés, helyette túrázás lesz. Betudom pihihétnek :-).

Nincs idő. Semmire sincs idő. Nem jó ez így.

Viszont elhatároztam, hogy írok a blogba. Többször, keveset.

Tegnap tettem meg először, amit már rég terveztem, de tartottam tőle: reggel feltekertem Dobogókőre meg vissza. Közdelmes volt, de jól esett :-). Úgyhogy ma megismételtem. Kár, hogy nem fér bele minden nap... Amitől féltem, nevezetesen a forgalom meg a lefele fékezéses száguldás, nem is volt olyan rossz, mint ami élt bennem korábbról (eddigi -- lekopogom -- egyetlen komoly bukásomat is vagy húsz éve itt szenvedtem el). A pálya viszont tetszik: az elején van egy kis bemelegítő hullámvasút, aztán fokozatosan keményedik és fogynak a pihis szakaszok. Visszafele meg a fékezős rész után meg lehet tolni nagytányéron rendesen, hogy legyen egy kis sebességélmény is :-).

Hát így.

Boston utánra nem készítettem semmilyen tervet, és látám, hogy ez jó . Kell egy kis pihenés. Az elmúlt két hétben a Vivin kívül kétszer futottam, és az elég is volt. Már kezd hiányozni, ezért várok még egy kicsit . És közben apránként, de határozottan fordulok s következő cél felé .

A hétvégén az Őrségben voltunk, nem hagyhattam itthon a bringát. Össze is gyűjtöttem idei első bringa-kilométereimet, első nap mindjárt éppen 111-et. Gyönyörű tavaszi idő volt, csak az a fránya szél ne fújt volna... mindig szembe . No és persze az alattomos kis emelkedők... Azért kiváló tekerés sikeredett, 50-nél jött meg a kedvem, úgyhogy a tervezett menet végén a hazatekerés helyett rátettem még egy 35-ös kört; persze a szint  java részét itt sikerült begyűjtenem. Forgalom alig volt, igaz, bringás se nagyon. Az út minősége többnyire jó, bár egyes részeken nem esett jól a virsliguminak az 50-es kőzúzalékból gyártott aszfalt, no meg 80 után minden zöttyenőnek visszaköszönt az ülepem . Meg is fogadtam, hogy legközelebb nem nyomok 7,5-et a gumiba ha arrafele indulok. Első tekeréshez képest csak a fenekemet éreztem utána, másnap mindjárt el is mentem egy rövidebb útra gyógyírként, akkor éreztem hogy azért az izmaim is edzésre szorulnak. A két nap alatt a 150 indulásnak jó lesz, jöhet a folytatás.

A hétvégébe belefért még egy kis úszás is Bük-fürdőn. Igaz, nem sikerült a vártnak megfelelően, az úszómedence még nincs feltültve, csak a kicsiben úszhattunk, amelyben a méretéhez képest elég sok úszó volt, a jelzetlen sávokban egyfolytában mindenfele figyelni kellett, így fél óra múltán inkább átmásztam a melegvízbe regenerálódni. Viszont ma reggel megnéztem Csillaghegyen a kicsomagolt medencét. Szép. És 18,6 fok . Nem mertem 2x1000-nél többet ázni benne, de a végére nagyon jól esett ez így, a szaunázásokkal együtt. Ja, és szinte végig egyedül csobogtattam a vizet a medencében... Megyek még, mert jó volt. Azért lehet, hogy viszek neoprene-t...