Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 930 275 km-t sportoltatok
Fussunk! -- mondta Mikkamakka
Pihi -- 4. hét
atom | 2007-11-21 09:28:19 | Nincs hozzászólás!

Ez azért már tényleg sok! :-)

Eddig szerencsém volt: a pihenőidőszak alatt olyan ronda idők jártak (na jó, a havat leszámítva), hogy nem támadott meg a futhatnék. Egészen a hét végéig. Akkor is csak a hó miatt. Aztán lebeszéltem magamat. Merthogy meg akartam konzultálni a dolgot a hajtogatós asszonnyal, és erre csak hétfőn kerülhetett sor. A konzultáció eredménye az lett, hogy engedélyt kaptam egy szigetkörre, amit kedden ab is szolváltam ;-). Vegyes eredménnyel. 1) Négy hét kihagyás, az pont négy hét kihagyás. Következésképpen a kilenc kilométerecske alatt pont fél perccel volt lassabb a kényelmes tempó, mint egy hónapja. Utána meg izomlázam lett (pedig lenyújtottam tisztességesen). 2) A nyavalya a lábamban erősen beszólt. Futás közben is éreztem, de még jobban utána. Tegnap húztam is a lábamat rendesen, de még ma is fáj. 3) Igaz, hogy a Szigeten már vagy másfél hónapja nem voltam, mégis fura volt, hogy minden milyen fura volt. Pont olyan, mintha először mennék oda, és keresgélném az utakat meg a módokat. Tompultak a régi reflexek, megkopott a megszokott protokoll.

Az úszásban jól éreztem magamat a héten. Mintha -- magamhoz képest -- több ponton lenne kisebb-nagyobb javulás. Már a lábtempó is visz egy kicsit előre, a levegő se fogy annyira hozzá. A kartempó, ha hagyják :-), egész jól működik -- persze alapszinten. A vízfekvés is tud elfogadható lenni, egészen addig, amíg nem akarok oldalt levegőt venni :-(. Itt még hiányzik a ráérzés. Meg amint András látja: a gyorsban még nincs meg az a nyugodt kisiklás, ami időt hagyna a többi feladat szép sorban való elvégzésére. Kipróbáltam a tenyérellenállást is, használhatónak találtam (persze csak addig, amíg nem ezreket kell vele folyamatosan tolni), meg az orrcsipeszt is, de azt még szokni kell. Vagy leszokni arról, hogy az orromba csurogjon a víz. A mellúszásban pedig még mindig javulnak az idők, és megvolt az első hosszú is belőle.

Navalyakezelés? Csak egyszer tudtam menni kezelésre, az jó volt. Sajnos a futás után úgy érzem, mintha pont az egész elején tartanánk :-(. Emiatt aztán nem tudom, hogyan tovább. Pedig úgy terveztem, hogy heti egy-két futásal megkezdeném a felkészülést az alapozásra. Majd meglátjuk. Merthogy kezdene körvonalazódni a jövő év...

Pihi -- 3. hét
atom | 2007-11-14 18:54:09 | Nincs hozzászólás!

Vegyesre sikeredett ez a hét.

Egészen belejöttem az úszkálásba, már ami a letolt killereket illeti: csaknem 15 jött össze. Ez ugyan messze van a három éve télen összehozott heti 20-28 kilométerektől, de most más a cél, és ez így kb. megfelel a tervezettnek. Aminek örülök, hogy a mellúszásaim tempója egész szépen javult, és az eheti három alkalom is szigorúan monoton növekvő sebességgrafikont mutat :-). A gyors-tanulás már vegyesebb tapasztalatokat hozott. A lábtempót csak nem találom, a már javulónak hitt vízfekvéssel és levegővétellel is voltak gondok. Szerencsére a héten Ala is csatlakozott hozzánk, és az ő nyugodt tempózása és mindig kis csalafinta mosolyra álló szája helyre-helyreteszi a felboruló világképemet :-).

A hajtogatós nénivel se volt szerencsém: csak egyszer tudtam elmenni, az az alkalom se sokat segített. Kaptam viszont kenőcsöt dunsztkötéshez, úgyhogy el is gondolkoztam, mit is jelenthet ez :-o. Na jó, csak viccelek, hehe. A valami a lábamban egész héten hepciáskodott: volt hogy eltűnt a nyoma is, volt hogy húzódott rendesen egész nap. A kenőcs átmenetileg használt. Tegnap este pedig, bár addig erősen húzódott, egyszercsak egy ártatlan lépésnél roppant egyet valami, és a fájdalmat egész reggelig mintha elfújták volna. Szóval nem látom a zalagút végét :-(.

A regenerálódás, az megvolt. Szerencsére rossz volt az idő, ezért nem hiányzott a futás. Nagyon... Pedig még mindig nem tudom, mikor akarom újrakezdeni. Nem lesz könnyű, már most látom. Alternatív terveim persze vannak, úgyhogy a tekerés valamilyen formáját lehet hogy előveszem valamikor a közeljövőben.

Pihi -- 2. hét
atom | 2007-11-07 09:31:07 | 6 hozzászólás

Még csak két hete?

Vegyesre sikerült ez a hét. Szerdán reggel szétesős úszás, délután másfél óra a dugóban, következményként a gyógytornász lekésése :-(. Ráadásul megfájdult a jobb combomban egy izom, pont úgy fájt, mint anno a kutyaharapás után. A hosszú hétvégén sok autózás, temető-látogatás...

Nem vittem le a bringát az Őrségbe, egyrészt mert rossz idővel fenyegettek, másrészt mert az egyetlen napon, amikorra kinézett hogy tudok sprotot mímelni, be akartam iktatni a gyógytornász által felírt dombfutást. Szombaton meg is ejtettem, egy bő óra keretében. Az első hiba az volt, hogy ugyan lazítgattam a betonra szilárdult lábaimat előtte, de nem eléggé. A második, hogy még az indulóponton mézédes (!) kökényt találtam, és jól belaktam belőle. Fölfele a dombon jól ment, persze volt is miben gyönyörködni menet közben. A másik oldalon lefele történt valószínűleg, hogy az izmaim megkötöttek. Vissza a dombon megint jó volt, de az utolsó 20-25 perc olyanra sikerült, mintha négyszer ennyit futottam volna. A bal lábamban a fájás előjött, és ott is maradt egész hétfő estig. Röviden: a teszt sikerült, mert kimutatta, hogy nincs javulás :-(.

Hétfő este viszont a hajtogatós néni megint úgy rendbe tette a lábamat, hogy utána szinte csak a helyét éreztem a fájásnak. Furcsa is volt, hogy azok a bizonyos mozdulatok, amelyekkel óvatoskodnom kellett, most rendesen is kivitelezhetőek voltak :-). Tegnap este aztán megint elkezdett fájogatni enyhén, és még ma is ezt érzem. Vajon mitől lesz a javulás maradandó?

Az úszás elég jóra sikerült (leszámítva a múlt szerdát). Gyorsban a vízfekvéssel most jóval kevesebb problémám van, a levegővétel is megy már néha. A lábtempó viszont továbbra sem hajt igazán előre, és a mozgássor összehapcsolása sem ad jó eredményt. Összességében a gyors technikázásban nem volt most súlyosan károsodott elem :-). Ami viszont meglepett: András csiszolt egy kicsit (vagy nem is olyan kicsit?) a mell stílusomon is. Eleinte úgy éreztem, hogy ettől felborul a mozgássor, de aztán beállt. Tegnap este elmentem Csillaghegyre, és kifejezetten a változtatásokra koncentrálva úsztam (korábbi levegővétel, hosszú kisiklás, meg saját érzésből a fej lejjebb fordítása), és kb. 2 perccel gyorsabb kilométerek sikerültek, mint pár hónapja. OK, ebben az is benne lehet, hogy a lábam javulásával erősebb lábtempókat engedtem meg magamnak, de akkor is jól esett a javulást látni. Jól jön néha egy kis motiváció :-).

Hát így. A futást egyelőre elnapolom, ahogy eredetileg terveztem, viszont ha szép idő lesz, jó lenne bringázni egy keveset. Hogy milyen hosszú lesz a pihenő, még nem döntöttem el.

2011-09 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (3 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)
2008-11 hó (1 bejegyzés)
2008-08 hó (14 bejegyzés)
2008-07 hó (4 bejegyzés)
2008-05 hó (1 bejegyzés)
2008-04 hó (4 bejegyzés)
2008-03 hó (1 bejegyzés)
2008-02 hó (1 bejegyzés)
2008-01 hó (3 bejegyzés)
2007-12 hó (2 bejegyzés)
2007-11 hó (3 bejegyzés)
2007-10 hó (11 bejegyzés)
2007-08 hó (2 bejegyzés)
2007-07 hó (3 bejegyzés)
2007-06 hó (3 bejegyzés)
2007-05 hó (4 bejegyzés)
2007-04 hó (1 bejegyzés)
2007-03 hó (1 bejegyzés)
2007-02 hó (2 bejegyzés)
2007-01 hó (4 bejegyzés)
2006-12 hó (4 bejegyzés)
2006-11 hó (12 bejegyzés)
2006-10 hó (2 bejegyzés)
2006-09 hó (6 bejegyzés)
2006-08 hó (2 bejegyzés)
2006-07 hó (6 bejegyzés)