Maratonnak indult, de a hét a nátha jegyében telt, így hajnali 4 óra tájt eldöntöttem: félmaraton. "Jobb egy lefutott rövidebb táv, mint egy feladott hosszabb" alapon született meg az elhatározás, mert abban biztos voltam, hogy a félmaratoni távot le tudom futni. A biztonság kedvéért reggel is mértem lázat, de ismételten még csak hőemelkedést sem mutatott a lázmérő.
Az átnevezést egy pillanat alatt megoldották, 8-kor elindultunk. Nagyon érdekes volt, hogy idén a leghosszabb távon többen indultak nők (pontos számot még nem tudok), mint tavaly (3 női induló volt), míg 3 km-en idén csupán 1. Túl sokat nem vártam magamtól, de jól éreztem magam végig. A páros körökben frissítettem (most sem vittem túlzásba :( ) és jól ment. Néhány papírzsepit elhasználva 2:02:35 (saját mérés) alatt teljesítettem a távot.
Az eredményhirdetésnél történt egy kis malőr: az előttem befutót és engem valahogy kifelejtettek a felsorolásból (az első 3 helyezettet nem érintette a probléma). Szóvátettem, 10 perces papírkeresgélés, egyeztetés után helyrepofozták a hibát, elnézést kértek tőlünk és kezünkbe nyomták az oklevelet.
Ettől eltekintve jó a Sri Chinmoy versenye, "családias" hangulatú.
Kör-részidők: 17:00-17:18-17:10-17:17-17:35-18:17-17:55.

Furcsa érzés volt most a félmaratoni táv, olyan "rövidnek" éreztem a versenyt. Maratonra készültem, de győzött a józan (?) ész és nem bántam meg. 

...amikor különösen érdemes a futásért felkelni. A mai tipikusan ilyan volt. A Futóklub mai edzésére Zoli már beharangozta, hogy Kropkó Péter jön. Szerencsére a munkahelyemről ma kifejezetten időben sikerült eljönni (14 óra!!!), így semmi akadálya nem volt annak, hogy 5 órakor Malomvölgyben legyek. Péter késésben volt, Szegedről jött, így bőven belefért, hogy Andival fussunk egy kört. Ő úgysem akart többet, bemelegítésnek meg kifejezetten jó volt. Mire befejeztük, megérkezett Péter is. Ha jól számoltam, 6-an voltunk, a gyengébbik nemet szerény személyem képviselte csak. Amikor a na fussunk-ra terelődött a szó, érdeklődtem az iram felől, mert ugye mégiscsak kispályás vagyok én... Végül úgy indultunk el, hogy Péter és egy másik futó mellett én futottam azt első sorban. Aztán kis idő múlva azon kaptam magam, hogy inkább én vagyok elől, Péter és immár Zoli mögöttem egy hangyányit. Útközben még 4 futó csatlakozott hozzánk (szembefutván fordultak), így nem kevesebb, mint 10 férfi futott utánam. Tekintettel arra, hogy ez eddig még soha nem fordult elő velem (na jó, versenyen igen, de hát ott nem volt ennyire szűk kör), igencsak jó érzés volt. Azért természetesen megfordult a fejemben, vajon nem gondolják-e azt, hogy na, a liba hogy játsza a fejét, de gálánsak voltak és nem előztek meg. Ez azért is jó volt, hiszen így olyan tempóban futhattam, aminél nem csak a saját hörgő lélegzetvételem hallom, hanem a beszélgetést is, amit Zoli és Péter folytatott. A kör végeztével nyújtottunk egy kicsit a parkolóban, majd a férfiszakaszt otthagyva hazafutottam. Hm. Jó volt!

Közhírré tétetik... Ma megalakult a Nike Futóklub Pécsett. 15 órakor gyűltünk össze páran a Malomvölgyi tónál. Mucsi Zoli, aki az edzéseket tartani fogja elmondta a mondókáját, majd megejtettük első "edzésünket". Egy kört futottunk, 6 perces tempó volt a cél. Kicsit túlteljesítettük, hála az "iramfutóknak". Nem számoltam össze, hányan lehettünk, talán 15-en. Sajnos a munkám miatt biztos nem fogok tudni az összes edzésen részt venni, de Zolitól (és az edzőjétől) kaphatunk segítséget, ha külön akarunk edzeni. Úgy érzem, rámfér a segítség. Az utóbbi időben mintha kicsit visszafelé fejlődtem volna. Azzal tisztában vagyok, hogy ez az egysíkú edzéseknek köszönhető, hiszen minőségi edzést nem igazán végeztem. Örülök, hogy végre nálunk is alakulgat valami. Remélhetőleg fogunk majd versenyekre is együtt járni. Cél a jó hangulat.

2:35:06 - Így álltam, amikor táblát láttam: 3 km 17:46, 5 km 30:04, 7 km 40:35, 14 km 1:21:44, 25 km 2:35:06. Lehet, volt több is, de nekem az kimaradt. :)

Ezzel nagyjából mindent elmondtam, főleg ha hozzáteszem, hogy tavaly 2:26 volt. A szokásos elfutottam az elejét most többszörösen fennállt. Ennek oka valószínűleg az a versenyszellem volt, ami kiszabadult palackjából, és nehogy-már-előttem-fusson mantrát dörömbölve keringett a fejemben. Hiába, gyarló az ember. ;) Aztán szépen lassultam, lassultam, majd a végére nagyon lelassultam.

Még a célbaérkezés előtt áttekintettem az idei terveket és a Wink maratont kihúztam a sorból. Úgyis elég húzós lett a nevezési díj.

Találkoztam Akire1-gyel, Hauanitával, Caspival, Gabesz72-vel, és nagy örömömre egy pécsi kedves futó is szurkolt nekem. Hiába no, ezért megérte. :D