Ismét meg kell állapítanom, hogy az élet nem habostorta. És ez az év nagyon nem az én évem. Az Achilles-probléma okozta pihentetés után szeptember elején elkezdtem futni. Kétszer jutottam ki, második alkalommal a frissen vásárolt új cipedliben. Kedden még sikerült elmenni spinningre. Szerda reggel derült égből villámcsapás: mintha ki akarnák tépni a bal lábamból az ideget - csípőtől végig elfelé. És persze zsibbadás és amiatt kis gyengeségérzés. Meg táppénz. Gyógyszer, fekvés. Csütörtök estére már elég jó lett, nem fájt úgy és a zsibbadás helyett inkább úgy éreztem, hogy a bőr a combom, vádlim külső-hátsó szakaszán, valamint a talpon a bőr érzéketlenebb, mint a jobb lábamon. Péntek estére rosszabb lett, irány a neurológiai klinika. Nyalánk. Amíg vártam a taxira, ki kellett vennem a betétet a cipőmből, mert azt hittem, hogy megőrülök. A taxi sem volt nyalánk. Szegény taxis szabadkozott, hogy szerencsétlenségemre egy Opelt küldtek, ami igen kemény autó. Mondtam, rá se rántson, hol van ez már nekem. Amíg vártam, hogy behívjanak, jobb lett. Diagnózis: lumbago ischiassal. Jaj de jó. Kaptam egy infúziót, bár szerintem azt hitték, hogy hisztis ... vagyok és csak szimulálok. Majd utamra bocsátottak, hogy ha esik a lábfejem, vagy nem tudom tartani, amit tartani kéne, akkor vissza kell mennem. Nem tudom, mi történt, de szombatra elmúlt a fájdalom. Az érzéketlenebb érzés megmaradt. Szóval most nem vagyok boldog. Nagyon-nagyon nem. Pénteken már nagyon nehezen viseltem az itthonlétet. Nem jó, ha az ember lánya egyedül van ilyenkor, mert csak gondokodik. És olyan kérdések vetődnek fel, hogy ugye nem maradandó az érzéketlenség, ugye nem lesz semmi gond. És hogyan tovább? A tervek, amelyek szeptemberről tavaszra csúsztak, most még távolabb kerültek. Rengeteget kaptam a futástól, foggal-körömmel szeretnék ehhez ragaszkodni. Ma azzal nyugtattam magam, hogy az a gyógytornász, akinek a kezére fogom adni magam, állítólag nagyon jó és megéri az árát. Meg azzal, hogy lám, Matt Long sokkal, de sokkal mélyebbről kelt fel - hihetetlenül inspiráló(nak kellene lennie a történetének). Ugye most már jön jó is az elmúlt idők sok rossza után?