Hát nem sokon múlt. 50 vagy 100 m-en. De végül becipeltek a célba - erre nem emlékszem, csak rajta vagyok az eredménylistán - és kaptam érmet is. :)
A rajtot majdnem lekéstem. Hosszú sorok álltak a mellékhelyiségek előtt. Végül valahol bemásztam a kerítésen, a 2:00-s iramfutó után sokkal. Az elején kicsit lassabb voltam a tervezettnél, mert nem láttam a tömegtől a km-jelzőket. De gyorsultam, annyira, hogy még kényelmes legyen, kielőztem a 2:00-s iramfutókat, túljutottam rajtuk, és a tervem szerint haladtam vagy 8 km-ig. Utána kicsit lassabb voltam, 12 km körül fáradni kezdtem, de ez még nem volt vészes, haladtam rendesen, egyenletesen. 15 km-nél újabb fáradtsághullám jött, de ezzel még el tudtam lenni, csak lassultam. Egyébként boldog, felszabadult, jókedvű voltam, zene, emberek, napsütés, futás, minden, szóval mosolyogtam folyamatosan. :D 18 km-nél viszont már nagyon rosszul voltam - mp3-at is kikapcsoltam, ekkorra kezdett idegesíteni - , szédelegtem, fáradt voltam, úgyhogy innentől kezdve felváltva futottam és gyalogoltam. Aztán ez kicsit mérséklődött. Sokan bíztattak, én is bíztattam másokat, ha tudtam. ;) Utolsó 300 m: azt hittem, az már a célkapu, de nem is gyorsítottam, csak mentem. Már nagyon szédültem, kettőt láttam, azt hittem, meghalok - költői túlzással élve. :P Kb. 100 vagy 50 m lehetett még, mikor elájultam.
Az orvosi sátorban ébredtem; hánytam, nem voltam teljesen magamnál, később meg nem bírtam elhinni, hogy ez a valóság - volt idő, mikor semmire nem emlékeztem(biztos bevertem a fejem), és nem emlékeztem az utolsó km-ekre. Elszállítottak az Uzsoki Kórházba, itt már eszembe jutott majdnem minden. Infúzió, oxigén az orromba, vérvételek, EKG-k, injekciók, szív és hasi ultrahang, mindenféle-fajta viszgálat.

Igaz, meg sem közelítette az elért időm a tervezettet, de elégedett vagyok. Végig küzdöttem, rendesen frissítettem, az összes állomásnál. És nem álltam meg az ájulásig: legfeljebb ha sétáltam - nincs megállás... ;) Végül is, ha nem lettem volna rosszul, meglehetett volna 1:56-1:58 körül is. De még ígysem rossz, első fémaratonnak, dögmelegben, úgy, hogy a végén már csak vittek valahogy. Ráadásul 4. lettem a korcsoportomban, a 9-ből. De ha a saját lábamon megyek be, lehettem volna akár 3., sőt, ha nem lettem volna rosszul, meg is nyerhettem volna. De beértem, megcsináltam, szóval ezzel is nagyon jól vagyok. :D

Jó volt a hangulat is, nem zavart, hogy sokan voltak, sőt, jópáran sokat segítettek: versenyzők és szurkolók is. Nem bántam meg, egyáltalán. :D
Új cél: pár hónap múlva egy másik félmaraton, időjavítással. Hosszútávú célom: maraton 18-19 évesen - ha az egészségügyi állapotom majd engedi. :)
Köszönettel tartozok mindazoknak, akik valamilyen módon segítették célbajutásomat. Sokat segített bíztatásuk, jótanácsuk, szurkolásuk, stb.
Külön köszönet Potthernak, alias Nagy Szabolcsnak a hónapokig tartó edzésért, edzéstervekért, tanácsokért, javaslatokért, bíztatásért, türelméért, a sok segítségért. Nélküle nem valószínű, hogy sikerül lefutnom a félmaratont, és biztos nem lettem volna 5. a megyei futóversenyen. :)
Javult a futóstílusom is, már nem erőlködve futom a lazákat, ugyanakkor nemhogy szinten maradtam, még gyorsultam is, rövid, közép és hosszútávon is.
Eddig még nem jutottam el ahhoz, hogy megfogalmazzam, mi mindent jelent nekem a futás. Most talán sikerül. Olyan mindennapi dolog, aminek már 1 napos hiánya is feltűnő és bosszantó. Sport, hobbi, kikapcsolódás, hangulat-javító, adrenalin-bomba, kihívás, verseny, életérzés. Nem felesleges egyetlen futással töltött perc se, nem vész kárba egyetlen lefutott km sem. Rengeteg élménnyel gazdagodok(persze ehhez a biciklizések is sokat hozzátesznek). Kérdezték tőlem, mit szeretek benne, nem tudtam válaszolni. Hogyhogy mit? Mindent. :D

Most még pihenő egy jó darabig - ha nem lettem volna rosszul, akkor is hasonló lenne; térdemnek nem árt... aztán amint lehet és full egészséges+pihent leszek, futááás. :)