Valami külső erők folyton keresztbetesznek, azt akarják ez a blog ne íródjon meg.

Már másdoszor száll el a rögzítés után valahová az éterbe.

A verseny megér pár sort. Nagyon jó szervezés, a nevezési egy mosoly, amiért a világ legklasszabb PIROS ujjatlan technikai pólóját kapták a végén pedig terített asztal mellett egy tál gulyást.

Rohadt hideg volt,   halálra izgultam magam, és nem kaptam kedvet jövőre, de aranyember egy rakás pozitív élményt szerzett, biztos vagyok benne, hogy legközelebb hosszabb távon is kipróbálja magát.

Képek videók Csabi edzésnaplójában fent vannak.

Ismét egy ikerblog. Csabipontkom zöld, a saját véleményem fekete maradt.

Túra Tündüssel a Sokoró dombjai között. Apáczai 27-nek indult, de nem úgy végződött. 

Nem rettentünk meg még attól sem, hogy az indulás-érkezés nem egy ponton volt. Ide a szomszédba ugrunk csak ki. Kocsival kimentünk Nyúlra, a cél Győr-Ménfőcsanakon volt, onnét busszal vissza Győrbe, Csabi pedig kibringázott volna még délután a kocsiért, mert vasárnap Anyumékhoz megyünk.A két vélemény  a TT hivatalos oldalon egyszerúen szánalmas, kizárólag az eltévedésekről szól, de úgy tűnik ezen nem kívántak idén sem változtatni a szervezők.

A netes tájékoztató semmi infót nem tartalmazott, a rajtnál gyülekezők reklamáltak is  a tavalyi eltévedések, nagy kerülések, rossz, hiányos tájékoztatás miatt.

A szervezés hagy némi kívánni valót maga után. Indításnál A4-re fénymásolt térkép, természetesen fekete-fehér. Bár inkább szürke-fekete  jó sötét tónusban, rajta az EP-k és nyitvatartási idejük. Az utak és a jelzések szinte kivehetetlenek, beleértve az útvonalunkat is. Írásos magyarázat, leírás nincs. ( ITINER NUKU) Pusztán csak a hazai pálya előnye végett nem tévedtünk el. Szerencsére elég sokat bringáztam arra a dombok között, újabban pedig Tündüssel is ott futkozunk néha. Ez egy beszélgetős, piknikezős, keresd az utat túra jó kondiban lévő nyugdíjasoknak és kiscserkészeknek. Jövőre a kihagyandó katagóriába kerül.

(hmm, igen tudod a  spár 30 miatt szerintem végleg kimarad)

Indításkor az óvoda lépcsőjére lerakott zacsiba kerültek a 100 Ft-sok, mi kaptunk csapatonként egy fénymásolt térképet. Hááát rá sem néztem, ennél jobb minőségen is eltévedek, de ezen azt sem lehetet megmutatni éppen hol járunk. A poénja pedig az „ÉCS FELÉ NEM „ felírat volt, amiből a NEM le volt kopva…

Az első kiliken végighaladtunk a nyúli Sárkánylik szurdikon, ide már rég kívánkoztam, de belátom a futóútvonalon lévő (enyém ) sokkal szebb! Ez viszont szélesebb és a rajt átvezető út miatt alig látszik  a lényeg,  ha erre jársz egy sétát megér, de állj fel az útpadkára és nézz le a vízmosásba!!

 Az 1. EP-nál cirka tíz percet kellett várni a pontőrre, aki utánunk ért oda.

Nem  tudtam  eldönteni, mi voltunk ilyen gyorsak vagy  a cserkészek ilyen megbízhatatlanok. De a második ep megadta a választ. Itt néhány nyögdíjasnál előkerült  a sör, pálinka, mi diót törtünk, és vízzel öblítettünk. Szerettem volna ezt  a 27-t egyben, jó tempóban lenyomni, a szint is barátságos volt, visszatérésnek a túrás edzésekhez pont jó.

Még szerencse, hogy aranyember olyan remekül ismeri az utakat, teljesen ok nála melyik jel meddig meg, honnét hova csatlakozik remekül képben volt, sokszor használtuk  a tudását itiner helyett. Ekkor már kb 6 fős kiscsapatban menetelünk.

Egyszer csak rámutat a felfestésre, hogy megismerem-e, persze, hogy nem mert vak vagyok, de hisz ez az én futóútvonalam aranyjele!!!

Jó egyharmad részt jártunk meg belőle. Fotóztam, aztán egy nagyon mély kerékcsapásban ahol a vaddisznók isznak szerettem volna képet  magamról, gép elő, aksi lemerül, pótaksi berak, pótaksi lemerül, pót-pótaksi berak, pót-pótaksi lemerül. Képek nincsenek…

A 2. EP-nál (Rába-ring, Écs) már több mint 30 (!) percet kellett várakoznunk, mert ennyivel értünk oda nyitás előtt. Hatan voltunk elöl, de a várakozásunk alatt senki nem ért be bennünket. Pedig a szervező szerint több mint 60-an indultunk. Ráadásul nem rohantunk mi sem, és az indítási idő is nagyon szűk volt. (8:00 és 8:30 között)

Rába ring. Ez volt megadva ep pontnévnek, bassz egy idegen, mint akár én is, szeretném látni, mert sem egy jel, sem más nem utalt arra, hogy ott van!!!

Közben kaptunk némi oktatást növényismeretből.

Ami abból állt, hogy kirakott  a pasi  az útra 13 gyógynövényt, nekünk ki kellett találni mik azok, szégyen, de négynek tudtam   a nevét, bár többet is használtam már közülük. Egész pontosan 38 percet szobroztunk ezen a ponton, elgondolkodtam ha ez így megy, akkor estére sem érünk haza. Ezt azért illenék jelezni, hogy az ellenőrző pontokon játékos feladatok várnak a túrázókra.

Indulás után kicsit előrementem, Csabi utánam, mondom neki,hogy nem feladom, de én kiszállok, vesszen el a kitűző, nem érdekel, én Tényőig megyek ott felszállok az első győri buszra, és még mindig marad annyi erőm, hogy este fussak egy laza 19-t.

Vagy lenyomjuk úgy ahogy szoktuk, de nem várunk ep nyitásra.

VAGY, Tényőnél fordulunk és visszamegyünk Nyúlra…éééés addigra elfogy  a vizünk tudunk bort venni a flakonokba. Ez volt  a tuti ötlet, így  a kocsiért sem kell újra visszamenni.

A tényői út megegyezett a múltkori Peppe kupa útvonalával, most már  a túlsó részen is jártam, sok-sok bringás volt kint. De itt volt  a nap csúcspontja. Csendben gyalogolunk egyszer csak az erdőből hatalmas rohanás hangja, 4 szarvast láttunk futni, az utolsó bika volt, egész jól láttuk őket  a bokrok közt, de az útra nem jöttek ki, szerencsére, mert nem szeretnék velük szemtől-szembe találkozni.

 Innét Tényő felé vezetett az utunk. Kissé kiléptünk, hátrahagyva mindenkit meg sem álltunk az Árpád-kútig. Itt kényelmesen ettünk ittunk, ekkor ért be bennünket az a pár ember akikkel Écsnél várakoztunk. Pár száz méterrel arrébb volt a 3.EP ahol kaptunk pecsétet, holott az írás szerint még nem szabadott volna nyitva lennie. De mi már előtte eldöntöttük hogy kiszállunk. A következő elágnál letértünk a P+ ról a Z+ ra ami visszavezetett bennünket Nyúlra. Nyúlon a Sárkánylik-szurdikban levő egyik pincészetben megtöltettük az üres ásványvizes flakonunkat minőségi "hegylevével".

Nem gondoltam, hogy  a futóútvonalunk ilyen sarkasan érinti ezeket  a kis falukat, csak egy picit kell távolabb menni és akár minden futás borvásárlás is lehetne. Őrült ötletem: üres flakonokkal indulok, borossal jövök, főleg december 8. után, arra ígérte a hölgy az idei traminit és cserszegit (és megsúgta, hogy nagyon fincsi lesz!) Aranyember verziója: a bicajos víztartályos hátizsákos futás, aminek a tartályában hazafelé 2 liter borocska lapul.

.

Mindezek ellenére jól éreztük magunkat. Az időjárás nagyszerű volt, a Sokoró pedig továbbra is gyönyörű. Sétáltunk egy jót a friss levegőn!

Kíváncsi lennék elgondolkodott-e  a szervező, hogy hova lettünk. Mert sem ő nem tudott telefonszámunkat sem mi  az övét, hogy bejelenthessük másképp döntöttünk.

Jó volt, de csak azért mert feltaláltuk magunkat. Este megettük a túrára vásárol füstölt korbács sajtot, és elfogyott pár pohárka borocska is.