Ha megkérdezed tőlem mi jut eszembe Gútáról elsőként a hajómalmot említem, ami miatt már évek óta készültünk ide, másodjára  a Vág folyó madárvilága, amiről a fotóbarátok csodaszép képeket készítettek anno. (Gúta kisváros Szlovákiában Komárom fölött)
 Na de félmaraton??

A karácsonyi rohanáson láttam az ajtóra ragasztva  a plakátot, mivel nem találtam mást, maradt az ősi módszer egy fotó róla és otthon a neten rákeresve.

Január 6? Én még szabin, ember aznap éjjelt kezd, sima ügy , ha nem lesz jeges út és egyéb januári kellemetlenség. Másnap Csabi rajtakap, hogy  gps-ben az útvonalakat tervezgetem, de letagadtam.

Január 6-án fél 6-kor csörög az órám, nagyokat pillázva indulok a konyhába, de ez is  épp olyan reggel, mint  a többi, Liu cica most is kimerte a konyhakőre az összes vízét, gondoskodva arról, hogy ha akarok seggen csúszhassak az asztal alá.

Kávé és a futás előtti megszokott mézes vajas kenyér megadja  a kezdő lökést. Vajon miért nem hízok el, mikor Micimackónak már komoly vetélytársa vagyok mézfogyasztásban???



Végül Komáromnál lépjük át a határt, amit ma már csak a telefonok jeleznek..
Szeretem a hidakat, jó lenne itt is futni és azt hiszem van is ilyen hídfutás.
Ma megtudtam, hogy nagyapám heteken át volt kiküldetésben mert AZT  a hidat hegesztette.
Mikor is lesz az a  futás?? Akarom!!!

A gútai városházát olyan simán megtaláljuk, mintha hazaértünk volna, a szervező srác Csabival kezez, nekem lenyom két puszit, én rögtön kétségbeesem, mert nem emlékszem, hogy találkoztunk valahol, de nálam nem megy ritkaságszámba ha valakit nem ismerek meg, iszonyú kellemetlen perceim vannak emiatt.

Nevezéskor megkapom a 3-s számot SZERENCSESZÁMOM!
+ egy papírcsíkot amin fel van sorolva:
Hal----kolbász-----palacsinta.

Én tök komolyan megkérdezem, hogy ebből lehet-e választani.
A hölgy tök komolyan elmondja, hogy a halat és a kolbászt együtt, a palacsintát külön papírtálcán kapjuk, mert az édes lesz.
Nem vagyok észnél, még soha nem kaptunk kaját futóverseny után….


Öltözök, bejön egy csaj, dumálunk, bejön egy másik dumálunk, kijövök.
Ember megkérdi: - Találkoztál Mirával??
Itt döntöttem el, hogy megalapítom a Csallóközi régészeti társaságot és elásom magam.
Visszamegyek, bocs, nem ismertelek meg, (mert már megint hüjjjjje vagy Tündüs).
Közben még többen érkeznek, nagy családi üdvözlések stb

Élményfutó vagyok, a legjobban az motivál, ha megfuthatok egy olyan helyet, utcát, hidat ahol még sosem jártam, de legalábbis nem futottam.
Itt panaszom nem lehet, élmények dögivel, ágyúszóra indulunk, a stratpisztoly:

Lovas kísérttel haladunk és nem jött végig, de viccesen záróbusznak neveztem a menetet kísérő hintót.

A célom az volt, hogy kipróbáljam a 165 körüli  pulzuson futást max 170-ig engedve de annál egy ütéssel sem több!!, mennyire kényelmes versenyen ez a tempó, tartható-e ez a maratonon.
Az elején volt némi túllépés, míg megtaláltam a ritmust, a fordítóig 95 %-ban remekül csináltam, párszor kellett csak a féket húznom.

Igen, a fordítóig, addig vitt bennünket  a szél, nem is akárhogy:
5 km 27 perc
10 km 55:12

Már látszott  a srácokon akik vissafelé jöttek, hogy  a fele sem lesz tréfa.
Megkaptuk  a második részre  a barom, buta szelet.

A fordító után az új ismerősöknek még odaszólok, hogy kössék fel a gatyájukat  (a szél miatt), rápillantok a pulzusra, na öregem POFA BE, mert bajok lesznek.

Az utolsó 7 kilométeren teljesen egyedül voltam. Akik előttem futottak nyomukba sem értem, hiába pislogtam hátra, ott sem láttam senkit jönni.
Ilyen hosszú 7 km-em nem volt még, 30-nak éreztem.
Nem szégyenlem, mentálisan sz@rrá vágott.
A szél is olyan erővel fújt, voltak km-ek, ahol a pulzust nem is figyeltem, csak a levegővételt, hogy legyen a tüdőmben valami, mert még azt is kifújta a számból…
Kipróbáltam mindent, magamhoz szorítottam  a karjaimat, próbáltam összehúzni magam, derékba hajoltam előre……..na ez lett volna  a legjobb, ha nem könnyezek a széltől, mint állat és nem csöpög az orrom leve az új cipőmre.
Mikor jön már  a töltéses rész?
Mikor jön már a műút?
Mikor jön már  a híd?
Mikor jön már  a kanyar?
Hol van már a templomtorony??
Teljesen elveszítem az időérzékem, nem akarom felismerni az utat amin eddig jöttem. Agyalok,  lehet már rég  a töltésen kellene futnom……..felmegyek………BÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ. a rohadt életbe ekkora szelet a világon nem látni……..100 m után látom  az utolsó frissítő pontot a töltés oldalában, mi  a francnak jöttem fel??? Leszaladok, lent mégis elviselhetőbb, de legalább tudom mi vár rám fent.
A srácoknál van kóla, ez lesz most a legjobb.
Ittál már viharban papírpohárból kólát???  Hehehe
Hátatfordítok  a szélnek, lassan sétálok hátrafelé, iszom , megmászom a töltésoldalt, most már nem feleslegesen és  a műútig küzdök.

A hídnak úgy örülök, mintha az elveszett pénztárcámat találnám meg.
1 másodpercig tart az öröm….olyan oldalszél van, elképzelem, hogy benyom  a korlát közé………iszonyatos holtpontom volt……..fusson akinek két anyja van……
Marha szerencsém , hogy vizuális típus vagyok és élményfutó, mert az agyam jobbik része már beszélget velem. –nézd csak a kis szigetet a fával:




(köszönöm  a képet Csabinak aki közben sétálgatott és telefotózta  a memóriakártyát )

Bámulok és túl is vagyok az utolsó nehéz részen. Megérkezem a városba és baromira nem érdekel, hogy Kolárovó vagy Gúta van a táblán, itt vagyok újra és kész. Egy középkorú hölgy utánam kiabál, hogy már nincs sok hátra, gyerünk! Úgy kell nekem ez  a mondat, mint etióp éhezőnek  a zabkása.

A városháza előtt meglátom emberemet, az utolsó kérdésem:

-HOL A CÉL?

A küszöbnél!!!

02:05.33

Megtapsolnak (mindenkit megtapsoltunk aki befutott) és mondják, hogy az első női beérkező vagyok, valóban rémlik , hogy a fordító előtt nem jött szembe csaj,  de nem pazaroltam rá a gondolataimat.

Levezetek, nyújtok, másnapra mini izomláz, ha most ez két napos verseny lenne, úgy érzem simán menne a második nap is.

Kicsi verseny még, kevés indulóval, nincsenek külön kategóriák, nagyon családias a hangulat.
És vajon hol vannak a 1:45, 1:30 félmaratont futó csajok???
Otthon??
Onnét még  a gútai vízkereszt félmaratont sem lehet megnyerni.
Ezt nem kötekedésnek írtam, értem én, hogy akinek komoly tervei vannak az nem versenyez alapozás alatt stb, nekem meg MALACOM van.

Míg a maratonosok beérnek lesétálunk a hajómalomig, fogadalmat teszünk, hogy visszajövünk ide  melegebb időben:

Az eredményhirdetésen fülig ér  a szám, mint ahogy Mirának is, aki a maratont nyerte toronymagasan és megdöntötte a pályacsúcsot!



Ne tévesszen meg, nem volt dobogó és sorban álltunk fel 1. 2. 3.

A kolbászomat nekiadom Csabinak, a hal bőven elég, a 4!!! palacsintát már az autóban esszük meg.


Tanulságom: a szelet jobban bírom, mint  a meleget, viszont  a magányos versenyzés extrém időjárás mellett mentálisan földhöz vág. El sem tudom képzelni, hogy lehetne ezen javítani, mert én imádok egyedül edzeni, 20 kilométerekre elrohangálok a városból telefon nélkül, a lakcímkártyámmal a zsebemben, akkkkó most mi vóóóót a gond???

Jövőre? Sajnos nálunk nem ünnep a vízkereszt, jó lenne ha odafönt erről is döntenének…..mert különben feltehetem az idei malacomat arra, hogy  a jövő évi leltár az enyém lesz.


ui,: Két nappal a verseny után derült ki, hogy a barátságos vörös hajú csajszi, akit bíztattam és a második helyet szerezte meg, (ott áll mellettem a képen), (gratu itt is!) Kamukero!!
Milyen kicsi az edzésonline világa DDDD