Mindennek a Pátyalsó az oka………bogarat tett a fülembe még decemberben.

Hmmm , ez így nem jó, a bogarat ki lehet rázni, piszkálni……..kezdjük újra.

Mindennek a Pátyalsó az oka, szöget ütött  a fejembe, még decemberben, hogy le tudnám futni a Budapest maratont, persze fogót nem hagyott itt, és eddig még minden jóslata bejött velem kapcsolatban. Csak ülök vele szembe és hallgatom a „jóslatait”, bólogatójános, magamban persze visszaszólok neki, honnét veszel ilyen marhaságokat, nem is ismer ez az ürge, csupa maszlag ez a duma…..

DE

MI

LENNE

HA

HA

MÉGIS

ESETLEG

Számot vetek.

42 km.

PONT

9 hónap felkészülés.

Elég lesz?

Edzéstervet lapozok.

Ha esetleg beindul a harmadik műszak hogyan lesznek kilométereim?

Ismerem magam, tudom, hogy mosott sz@r vagyok ilyenkor, rosszul alszom még altatóval is, nem fogok futni indulni sem reggel, sem délután. Egy megoldás létezik, hétfőn még tudok futni, bicajjal beviszem az összes pólót, zoknit és futva jövök-megyek a többi napon. Így összejön napi 8 kili, vagy kétnaponta 8, a semminél mégis több.

VÁLLALOD?

VÁLLALOM!

Ezzel el is dőlt  a legfontosabb kérdés, a sors keze,hogy nem volt rá szükség, végig 2 műszakban jártam, a túlórák pedig nem veszélyeztették  a futásokat….megoldottam.

A szilveszteri pezsgőbontásnál ünnepélyes fogadalmat teszek, hogy legjobb tudásom szerint felkészülök és teljesítem azt a 42,195 km-t.

Hmm valamit mégis elcsesztem……….nézd végig ha van időd az edzésnaplóm, ha találsz valamit üzenj, mert én nem tudom mit…..

A második 30 feletti futáson, annyira fájt  a csípőm, hogy abba kellett hagyjam.

ITB gyulladás a szalag csipő tapadási helyén mindkét oldalon.

1 héttel a nike előtt………nem írom le itt is, pocsékul esett, főleg utána.

Házi kezelésekkel, kevés sikerrel, napról napra lehangoltabb voltam, kevés hiányzott, hogy lefújjam  a  maratont.

Lépnem kellett, telefonszámot kértem, bejelentkeztem……..

Nem kívánok vitát indítani erről, az első kezelés után  újjászületek, a panaszok enyhülnek, de sajnos későn mentem, nem tudjuk már  a versenyig megejteni a 3 alkalmat, de bízok, nagyon bízok.

Őszintén…..félek  a hagyományos orvosoktól, 2x kaptam olyan kezelést, ami az alapbetegséget meggyógyította ugyan, de súlyosabbat, óriási töréseket okozott az életembe, aki ismer úgyis tudja mire célzok. 100x meggondolom bevegyek-e gyógyszert.

Amíg csak tudom „szeliden” kezelem magam, de ez még nekem is sok volt.

Ha valaki megmutatja nekem ezt az oldalt én tuti kiröhögöm, hogy lapozzunk, én erre nem érek rá. Szerencsémre csak referenciáim voltak, azt gondoltam, ha X-nek, Y-nak Z-nek segített rajtam is fog. Bowen-terápia., végszükség esetén mindenki ahhoz menekül , akiben hisz, még ha nincs is tisztában azzal, mi történik vele.

A másik nagyon jó dolog, a kineziós tapasz, két sárga pitypang kerül a két csípőmre.

Hmm, ilyen gyors 9 hónapom nem volt az 7szentség…..

Az 56-sok terén E-be botlunk

…és máris azon kapom magam, hogy a tészatpartin ücsörgök Snecikével, Kálmánnal.

Majd Lidérch birizgálja a hajam, amitől kissé rosszul vagyok, de ez a maraton  a körmökről is szól (kiderül Snecikének hány lábujján van , de nem mondom meeeeeeeeeeeeeg).

Erika rábeszélt, hogy cseréljem le  a matricámat, fene sem emlékszik, milyen időt adtam meg januárban, de így az utolsó zóna jutna, nem tudunk együtt indulni és futni.

3 másodperc alatt elintézem, mert Era megnyugtat, nem fut gyorsan, mehetek vele (DDD), egy hét múlva Rodit kíséri az első maratonján.

Nincs visszaút, reggel a homokóránál találkozunk, Rodrigueznek leadom a mentőfelszerelést, babonásan igyekszem minden ismerős első maratonistával összefutni, Bibe2 érkezik tesójával elsőnek.

Tudod mi a jó a BSI rendezvényeiben? Ennyi temérdek ember közti is folyton ismerősökbe botlok. Kijövök a toi-toi-ból, ott áll Krysta és TZH (még nincs a kezében sör, az majd pár órával később).

Leadom a cuccom a pecsában, Zoles73 üdvözöl (2. első maratonosom J))))

Közben már a telim a karomra erősítem, kell az endomondóba ez a köröcske, viszem magammal, de elég nehéz belőle kiszedni a kütyüt, Briel hív, de sajnos nem sikerül a rajt előtt taliznunk.

Pittyre áll  a szám, mikor Forgi közli, hogy Winning volt itt , épp elkerültük egymást, aztán visszatér(3. első maratonosom), hogy a babonám átlagán javítson….jó fej!

Szorít az idő, nincs visszaút, indulni kell a rajtba.

Néha egy kézfogás többet ér minden kimondott szónál……….

Négyen csajok : Sneci-ke, Picikata (szintén első maratonos ), Csandy együtt indulunk, hogy aztán jól elveszítsük egymást…..

Run-ka azt ígérte a rajt után minden el fog csendesülni bennem. ÁÁ dehogy, üvöltenek a szurkolók, üvölt  a szpíker, a dobosok a  szívemet ütik, táncra perdülök.

Elindultunk.

Ha mégis csend lenne??? Magamról gondolkodnék, ki is vagyok én.

Én vagyok, aki nem áll meg az első frissítőnél, mert elfelejti, hogy ez nem a feles, aztán rémülten kérdezi Snecikét szomjas-e. Pedig Flexi is a számba rágta, mindenhol igyak!

Én vagyok, aki az első fordítóknál kinézi  a szemeit, mégis FrediKacsa (4. első maratonosom, meg van mindenki, ihajj-csuhajjj) ismer meg és integet.

Én vagyok, aki folyton egyedül eddz, de most néha beszélgetve,nevetgélve futásról, ismerősökről, jelmezes futókról maratont fut. Persze csak óvatosan, mert az első kilik még 6 perces környékén vannak, ne szálljon el a pulzus, hogy pofázok…KUSSS!

A húgom ki volt akadva, hogy lehet maratont futni, miközben fotóznak, pózolnak, recepteket cserélnek DDDD??????

Nem írok le minden km-t, szeretettel és örömmel futottam, családnak integetés jutott, Rodinak és Kálmánnak a kérdésekre ment  a minden OK!!!

A budai rakparton kisütött a nap, itt beszéltük meg Kálmánnal, hogy visszafelé odaadja  a sapiját, a simlit a tarkómra tudjam fordítani, sokat segít ez nekem.

Ééééés itt találkoztunk először Briellel és Forgival, (meg valahol Eperszemmel) aki a kezembe nyomott egy kólát, egy kortyot ittam csak, dobozból nem tudok, de éreztem, hogy előbb lesz szükségem a sajátomra, mint 30 kilinél.

A 31. kilit Snecike kezét fogva lépem át , MERT ez az érzelgős pics is  én vagyok (láttátok volna Rodi szemeit ekkor!!DDD). Nem futottam ennél többet sosem, ez már szűz térkép, bármi megtörténhet.

A 33. km-nél még nagy  a pofám odaszólni a családnak, hogy siessenek a célhoz mert mindjárt ott vagyok.

HARMINCNEGYEDIK KM, idáig jöttem azért mert szeretek futni, ezután már csak az akarat visz előre, ez már az igazi maraton.

Vándorló fájás kezdődik, jobb térdből pár perc után bal achillesbe, jobb kisujjba, stb…könnyedén tarthatnék anatómia órát a láb izmaiból, izületeiből.

De holtpont, maratoni fal nincs. (nem foglalkoztam sokat a szénhidrát feltöltéssel, a verseny előtt tartalmas, zöldséges leveseket, rizottót, makarónit ettem, egy zacsi mézespuszi fogyott el és annyi banán amit  a szemem megkívánt), azt viszont tudtam, eleget futottam lassan és hosszan, hogy saját zsírral is működjek.

38. km Kálmán rámszól, hogy mosolyogjak! (ha nem futott volna maratont lecsapom , mint  a villanyórát, jahh ha lett volna felesleges erőm hozzá.)

39. km, előhalászom  a veszprémi barátnőm előző napi futását, mert azt értem csinálta, hogy jusson eszembe és menjek tovább!!!! Köszönöm!!!!

„Én vagyok a zöld uborka,

nem félek  a kis patakba,

nem félek  a hegytetőőőőőőőőn,

de remegek ha egér jön….”

Ha valaki megfejti mi ez a gyermekkori dalmaradvány örökké hálás leszek neki!!!!!

Imádtam a Bátor tábor hangos csapatát, a Nyugati téri felüljárónál legszívesebben végigpusziltam volna őket, meg Monspart Sacit  a szokott helyén, amikor azt kiabálja: _JÓK VAGYTOK!!!!, aztán lefelé Lencsés Éva nénit, mert ez is én vagyok…..nem fogom elfelejteni a parlament környéki frissítőállomás önkénteseit-végigröhögtük  a mondókáikat, ,  Bozót integetését a teljes taekwondos-hacuka mögül. Bibe folyton integetett, first lady….DD , őt már ki tudtam számolni, a 3. pink trikós volt a folyamban.

Nyugati-csont nélkül:

A 40. kilit nem látom pedig Kálmán szólt….

Vigyázó szemem egy nőre vetem, fehér póló, első maraton a hátán, vörös haj……nem tudok akkorát kiáltani, utolérni sem, a frissítőnél nyoma veszik…..

41. km, tegnap este hazafelé azt mondtam, ha idáig eljutok, már négykézláb is bekúszok, most még futok, igaz 20 óta jelentősen ég a csípőm, de érzem, hogy nem állíthat meg. Erika mondta, hogy folyton előzünk, de tudom mi is lassultunk, csak nem annyit mint mások.

Elanyátlanodva, s könnyekkel küzdve, mert ezt már soha, de soha nem fogom többet átélni

Az utolsó métereken mosoly indít, új erőre kapok, vajon honnét????

A szurkolók üvöltenek……….pár csepp könny…..én azt hittem zokogni fogok…….újjászületni………ölelem Erát, köszönöm neki……..érmet kapok, meg sem nézem………..álmodom…..Kocsis Árpi vállon vereget……..a húgom sikítva ugrik a nyakamba, Anyum szintén……..……..újra pityergés.

Nem változott semmi, én vagyok ÉN.

De mégis, amit eddig gondoltam  a maraton és ultrafutókról, tiszteltem és becsültem őket, arra most nincs a nyelvünkben szó.

Mert mindenkinek van mércéje mi az a 42 km, ha másképp nem két város távolsága, vagy letekerte bringán már, de amikor  a saját tested a mérce, az egész más. Minél többet futok, minél hosszabb távokat teszek meg, annál fantasztikusabb teljesítménynek látok egy UB-t , spártathlont.

Alig érünk ki Budapestről, óriási viharba kerülünk  a pályán, villámlik, iszonyat erős szél fúj, szakad az eső, 70-80-nal halad a kocsisor, de  a lelkemben végre CSEND van.

Mire ezt a pár sort leírtam, szombat hajnali fél 3 lett., az elmúlt pár napban Briel figyelmeztetett, hogy maratonista lettem, még ízlelgetem………rivok még rajt egy kicsit………azt hiszem még ne fogtam fel igazán mit is jelent ez.

Száraz tények kedvelőinek.

2 év futómúlt

2012-ben a maratonig összerohangált 1835 km

4:25:51 maratoni idő.

(az álomidő 4:15 lett volna és nem fogom a számomra melegre, hogy azért nem lett jobb, ha 10 fok van is ennyi ez az idő, jelenleg ennyit tudok ezen a távon, csak hűvösebb időben komfortosabban éreztem volna magam)

Bal talpélnél még most is van fájás, de csökken, kezelgetem, izomláz harmadnapra elmúlt, a trikóm zseb varrásánál csúnyán kidörzsölt, nem is értem miért ide teszik a cetliket, bár eddig nem volt gond, most túl hosszan futottam….a jobb lábam negyedik körme , ujjbegye lila…pihhhh. , a köröm volt már lila egy hosszabb túra után és szépen felszívódott, remélem most is, mert kiakadok!!!!

A jövő: elsőnek rendbe teszem a csípőmet.

Idén félmaraton feletti távot nem futok.

Siófokon biztos ott leszek és pár kisebb versenyen, mert kedvelem  a hűvös időt….

…és ha minderre aludtam egyet, eldöntöm, hogy nekifutok-e az álmomnak, a Maratonfürednek.

Jövőre pedig Veletek ugyanitt!!!!!

Snecikének, Rodrigueznek, Kálmánnak köszönöm a támogatást!!!!

Minden résztvevőnek gratulálok, örülök, hogy Veletek futhattam!!!

S köszönöm mindenkinek aki az edzéseimnél pár szóval igazgat, támogat!

Jahh és Titiii cica sem maradhat ki, aki a vasárnap éjjel minden másodpercében igényt tartott rám.