ÚJJÉ!! ÚJJÉ! ÚJÉVI
Hídfutás!

Mikor megláttam a kiírást, azonnal ráharaptam, mert egy „ezeréves”
Budapesti aszfaltbetyárnak ott a helye. Annyi minden és annyi sok szép emlék
köt zen város szinte minden kis szegletéhez, hogy mikor benne vagyunk csak az
emlékek jönnek elő..

Induljunk is neki cikázva az időben és az emlékekben át
Budapesten a hidak apropóján.

Rajt valahol Békásmegyeren, megérkezem és mindjárt egy olyan
két utcával előre nézek, mert valamikor ott lakott egy asszony kivel valamikor
olyan sok évvel ezelőtt komoly kapcsolatom volt..na jó 1978-ban kezdődött és
olyan még ebben az évezredben is tartott. Ő volt az első igazi komoly
kapcsolatom, én még független, ő már kétgyermekes, és olyan hat évvel idősebb
nálam. Min bukott el, a fordított szituáción, én megnősültem, ő elvált és itt
vége lett a dalnak..

De az első szép emlék, ami a másodikban is jelen lesz, mert
lassan átérek Pestre és jön a Megyeri Csárda ami nem olyan lényeges, de szemben
vele, egy olyan épület ahol sokat dolgoztam, igaz akkor még más cég volt, de sajna
változnak az idők..És ez az emlék az előzővel szervesen kapcsolódik, mert Ő is
itt dolgozott, így ha naponta nem is, de sokat láttuk egymást.. olyan cég volt,
hogy néha be is jártunk, de a munkánk mindig elszólított más helyekre, főleg
vidékre, így hetente egyszer ha talán bent is voltunk, de menjünk tovább, túl a
Tungsramon (GE ma) jön egy kisebb utca ahol talán ma is megvan az a
könyvnagyker ahonnan olyan 12 évig hordtam a könyveket, mellékutca nem láttam
be, de ismereteim szerint még léteznek. Igaz a nevük míg rendszeres üzleti
kapcsolatban voltunk azalatt is párszor megváltozott, de milyen jó volt
délelőttönként ott elbeszélgetni a kollégákkal míg meghoztuk a döntést mi az
mire lesz vevő és mennyire.

Északi vasúti..igazi közeli élmény nem fűz hozzá, de
hányszor mentem át rajta az esztergomi vonattal, mikor Gyuri barátommal jöttünk
haza a Párkányi sörözéseinkből..Sajnos Gyuri barátom már lassan tíz éve fent
sörözik, de emléked ott elkapott..

És átérünk Óbudára ahol a fiatalságom szintén jelentős
részét töltöttem, sajna ezek az akkor még textilgyárak sem léteznek ma már, de
így kívülről az épületek még látszanak, meg valamikor sokkal később volt egy
Visegrád-Budapest maraton is ahol háromszor futottam és egy olyan PB-t mentem
mire akkor nem hittem, hogy még fog menni. A nosztalgia másik pontja ami később
jön majd az Csepel ahol nagyon régen mentem egy alap PB maratonon..erről majd
később, ezt sikerült olyan 25 évvel később megdöntenem..Innen datálódik az
ultrapályám..ez volt az egész alapja, sajna ez a verseny sem létezik ma már, de
ami elmúlt, elmúlt van helyette sok más és hasonlóan szép.

Árpád híd..Elektromos pálya: öcsém szinte egész sportéletét
itt élte le a tromosban védett, mint focikapus egész fiatal korától szinte 41
éves koráig, hányszor voltunk ott családilag nézni a meccseit.. És azért
nézzünk át ha már ott járunk a Margitszigetre is, emlékek ezrei kötnek
hozzá..még 1966-ból mikor az Úttörő Stadion SE focistájaként elkezdetm a
sportot, vagy olyan három évvel később mikor az első atléta élményem volt, itt
nyertem meg a kerületi diákolimpiát 600 méteren..

Margithíd budai oldal a Lánchídig, szinte az egész ifjúságom
helyszíne, itt ezen a szakaszon éltem olyan 20 éves koromig, itt jártam
iskolába, általános majd közép..ha valami bajom volt leültem a rakparton néztem
a Dunát sokszor órákon át és hányszor ott találtam meg az utat az adott
problémára.

Dunakorzó.. ez inkább a feleségemre emlékeztet, mert mikor
megismerkedtünk sokat jártunk ide, inkább ő szerette, de  kapcsolatunk bimbója itt virágzott ki.

Gellért hegy-Gellért tér..Ez szintén már valahol a
házasságom része emlékileg köt ide is sok szép dolog de máshol kicsit szebbek
az emlékek.

Boráros tér-Petőfi híd-Lágymányosi híd..Ezek már
valamennyire a modernebb korom emlékei, mert nem is olyan régen még ezen
útvonal különböző kombinációival jutottam haza.

Igaz ennek is lassan négy éve, de jó volt újra itt lenni.

Csepel!

Érdekes és régi emlékek szintén, elsős középiskolásként
nyári munkán ott a Csepeli Papírgyárban kerestem egy hónap alatt annyit, hogy
tudtam venni egy magnót! (Lengyel gyártmányú Grundig Licenc volt, talán még
valaki emlékszik rá)Kinek köszönhetem ezt egy akkor Csepelen lakó
osztálytársamnak, kinek szülei dolgoztak ott általa sikerült bejutni a 15
évesen a vagonkirakodó csapatba. Ez a gyár ott volt a Gubacsi híd Csepeli
oldalán, valamennyire ma is megvan..Elfutottunk előtte.

Majd Csepel belterülete, életem első maratonja 1978-ból a
Csepeli maraton október végéről..Itt csak úgy elindultam és végigmentem, majd
ez az eredmény 25 évig egyéni csúcsom volt. 2004.-ben döntöttem meg azon a
bizonyos Visegrád-Budapest maratonon, igaz utána többször is, de az az első
maraton örök emlék.

De most itt Csepelen valahogy ez a nosztalgia út véget ért,
mert a további szakasz már kicsit ismeretlen volt.

Az emlékek eddig hoztak, új utak meg majd később jöhetnek.
Sok emlék, hozott el eddig, és itt valahogy az új utat túl hosszúnak és
ismeretlennek találtam, meg a társak is egyre gyorsabbak voltak, nem akartam a
kerékkötőjük lenni.

Most még január eleje van, sok kimaradt tavaly ősszel, így
ma itt véget ért egy szép kaland.

De innen indul egy újabb!