Csináltam egy rahedli bundáskenyeret, hozzá elkövettem életem legrosszabb teáját (kevés volt benne a tea és elfogyott a citromlé, cserébe kevés cukrot tettem bele), s lehuppantam a TV elé, amit szökőévben egyszer szoktam csinálni... Idén szökőév van, szóval ez is megvolt. Épp nem a késelő kisfiúról volt szó benne, nem is az egészségügyi reformról, hanem Mirr Murr, a kandúr rázta le Oriza Triznyákot a villanypóznáról, majd elámulva nézték a mosolygó holdat, ami macskaképpel vigyorgott rájuk. Ennyi fért bele a 20 másodpercbe, ami még hátra volt a meséből.

A TV Maci, igen, az eredeti, kedves Mackó kikapcsolta a tévét és lefeküdt aludni. Nekem meg valami nagyon békés hangulatom támadt a régen hallott zeneszó és egyáltalán: az esti mese miatt. Egy cseppet még üldögéltem, s a fene tudja, jól, éreztem magam. Ma az egész napom ilyen volt egyébként, de ez volt a korona.

Reggel ugyan nehezen indult, aludtam minden járművön, amin lehetett, de délelőttől vigyorogva gondoltam mindenre, vagyis konkrétan három dologra, sorrendben Manóra, aztán a hétvégi nagy futásra, ami most jönni fog, végül a Balaton körre. Persze mindenhez hozzágondoltam egy jó adag napsütést is, hogy igazán jó legyen. Nyuszival elbeszélgettünk a Balcsi körről, mondta, hogy Yoyooval akarnak menni éjszaka futni párszor, hogy szokják. Mondtam neki, hogy te mehetsz, gyagyás nyúl, én alszom inkább. Téliszonyom, sötét és hidegiszonyom van idén. (Félek a hétvégi futástól s, de majd túlteszem magam rajta.)

Mindenesetre a munkahelyen fennálló állapotok miatt úgy döntöttem, hogy még világosban elindulok haza - futva. De a hangulatom egyre jobban felpörgött a nap során, s amint nézegettem a lassan egy éve a falamon vigyorgó Balcsi térképet (váltópontokkal, útvonallal, mindennel), belém hasított a mondat: el kell kezdeni a felkészülést - MOST! Így történt, hogy (kitörlendő a péntek éjjeli, munkahelyről való gyalázatos hangulatú hazavánszorgásom emlékét) a mai laza 24 kilométert átírtam magamban fartlecre. Mert azt kívántam, na! És jólesett, végre, a BéPoBu óta először megint tökéletesen jólesett a futás, ami látszik az időn is: 1:59:59... Végtére is 2 órán belül akartam, nem?

Szóval az alapozásnak vége, mostantól edzés van, persze moderáltan.

"Annyi más dolog van..."

No és ahogy kellemesen elfáradva a fent említett rituálékat vélgeztem, majd elmélkedő hangulatban elgondolkodtam az életen, futáson meg miegymáson (persze nem túl mélyen, mert fél perc erre kevés!),egy pillanatra eszembe ötlött a Nagy Hold még, amit Mirr Murr és barátja néztek. A Mosolygó Hold. És röhögni kezdtem magamban... Nagyjából egy éve nem ültem bringán (ugye a második elcsapatásom óta), s a minap a bringa, ami a ház mellett van, a Holdhoz hasonlatosan vigyorgott a képembe, hogy "na mi van, vazzeg, fosol még? Pattanj már fel, tekerj, ne nyámnyiláskodj!"... És én pedig elgondolkodtam akkor, hogy vennem kell egy pedáltengelyt és egy külső gumit, s akkor mehetünk. Hát negyogy már...!

Nekem ne szóóóóójjon be egy rohadt bringa!
A fene ezekbe a vigyorgó dolgokba, az ember egészen meghülyül tőlük!
HA HOLNAP BEMEGYEK ÉS A BALCSI TÉRKÉPET RÖHÖGNI HALLOM, ÉN NEM TUDOM MIT CSINÁLOK!

;-)