Komolyan nem akartam magam felhúzni, de sikerült. :)

Történt pedig, hogy bevonultam a munkahelyem kis fülkéjébe, kezemben kis papírkákkal, hogy mint a múltkor a szavazóhelyiségben, kiadjam magamból, ami a bensőmet nyomja, s a megfelelő módon használjam a célra legyártott kis papírlapokat. És akkor sokadszorra is azt tapasztaltam, hogy - pasik és csajok mind tudják, miről beszélek - azt a bizonyos ülőkét az egyik fajta, kisdolognak nevezett művelet végzése közben megint nem hajtották fel, ami által az egész helyiség inkább nézett ki egy alul sikerült tojásfestés utáni vidéki konyhának, ahol a kiszemelt tojásokból mindenki nagy megrökönyödésére struccfiókák keltek ki és pacsáltak bele a tojásfestékbe, mint gondosan kitakarított mellékhelyiségnek.

Mindezt csak azért tartottam fontosnak leírni mintegy felvezetőnek vagy gondolatébresztőnek, mert ugyanaz jutott eszembe, ami ma reggel, mikor is megpróbáltam szabályosan használni a Cinkotai útra tavaly gyártott kerékpárutat - majdnem sikertelenül. Nevezetesen azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon melyik az az alpári stílus, amit megért az a barom autós, aki a bringaúton parkol vagy pedig keresztben azon áll, semmibe véve a táblát, ami stopot mond neki még annak előtte, hogy az útra rágurulna személyi esernyőjével... Vajon hogyan kellene megmondani nekik, hogy a kerékpárút nem egy plusz lehetőség a félreállásra, illetve, hogy ha véletlenül nem adja meg az elsőbbséget, s nincs szerencséje, akkor a bringás úgy átesik az autóján, hogy a nyakát szegi? Ha meg nagyon nincs szerencséje, akkor nem szegi a nyakát, de tuti, hogy berúgja a szélvédőjét. Mert a csúnya nézés kevés, kétszer próbálkoztam meg ma vele, kétszer néztek vissza még csúnyábban. Harmadiknak elküldtem valahova a delikvenst, de erre sem volt reakció... a parkoló autót meg csak meg kellett volna karistolni talán, nem tudom. a gazdija nem volt benne sajnos, tettem volna fel neki kérdéseket. Sajnos agresszív vagyok, mikor ilyent látok, emlékezetes eset volt, mikor a zebrán álló suzukiba belecsaptam egyet ököllel... Talán már kiszedték a horpadást.

Eszembe jutott egy régi eset, akkor talán még nem voltak ilyen, bringásokat védő, de a gyakorlatban azóta sem tisztelt táblák. Cinkota felé jött a bicajos a kerékpárúton, a kis utcából meg kifelé az autó, a főútnál aztán persze nem tudott kimenni, így satufékezett. A kerékpáros is, de már késő volt. Úgy tudom, meghalt, az autós pedig csúf büntetést kapott. De hiába az eljárás, ettől még visszacsinálni a dolgot nem lehet. Mindig bennem van ez a történet, s így kénytelen vagyok elsőbbségem ellenére minden kereszteződésnél lassítani... Vagy az úton menni, hiszen ott legalább megadják az elsőbbséget... Kétszer elütöttek, most már óvatos vagyok - de azt a rohadt sisakot még mindig nem vettem meg. Szélvédő ellen talán megvédene.

Na jó, azért nincs gond semmivel, a világ szép, a bringa meg gyors, feltéve, ha odalépek neki. Azért az egy picit bosszant, hogy ma is elfáradtam, mire letekertem azt a 24 kilométert… De hát edzeni kell, jó lesz ez! Mindenesetre nem a bringa egyelőre a fő sport… Hanem… A hétvégén futunk egy jó kis 66-ost a Getétől a Gerecsén át a Somlyó túlfeléig. Lehet találgatni, aki nem tudja, honnan hova futunk! ;-)