3 hozzászólásMottó:
Sz**á áztunk Pogreggel.
Lehet ennél jobb reggel?
Hajnal fél négykör csörgött a vekker, Gergő lenyomta, én is felébredtem, majd abban a pillanatban, mint akit felbevertek, már aludtunk is... A 4:40-es vonatról tehát lecsúsztunk, de ez nem is baj, mert így 5-kor keltünk, amikor persze még mindig szakadt az eső, de szerencsére fél nyolcra, mire Dorogra értünk, kezdett alábbhagyni. Onnantól csendes eső váltakozott havasesővel, hóval, jó ötórán keresztül.
A terep természetesen sáros. Néha jobb, néha rosszabb volt annál, amit a Nyuszival tapasztaltunk a múltkor, mindenesetre jókat röhögtünk néha a Getére felfele menet, vagy onnan le - bár ez utóbbi most nagyon veszélyes volt, ugyanis a csúszós agyagot a szél nem tudta kiszárítani, mivel szél nem is volt, eső viszont annál inkább. Így hát kínunkban énekeltünk vagy viccet meséltünk. Hogy valami más is legyen, ne csak a "kettőt előre - egyet hátra" tánc. Gete-Hegyeskő, Tokodi pincék - Mogyorósbánya... jöttek sorban, mi meg hősiesen csúszkáltunk tovább, a Gerecse tetején szűzhóban futottunk, nagyon jó volt. Utána hosszú pihenő jött a Gerecse oldalában, Bányahegynél kínosan kerültem azt a témát, hogy itt kiszállhatunk.
A továbbiakban három esemény történt, nem sorrendben a következők: Megállapítottuk, hogy a hétórás időterv az ördögé már, aztán Gergő kezdett meghalni a megfelelő táplálékbevitel hiánya miatt, később én is kezdtem meghalni "lábilag" legalábbis, a megfelelő hegyi edzésmunka hiánya miatt. Valahol 40 kilométer után mondta Gergő, hogy kezdi érezni a combját. Én néztem csak... Én már három órája éreztem a magamét. Így gyakorlatilag egál volt, s az a vicces dolog állt elő, hogy Gergő gyalogolt felfelé a hegyekre olyan tempóban, ahogy én futottam.
Ja, s közben kisütött a nap.
Aztán, ahogy lassultunk mert a sok sár erősen kivette az erőnket, úgy vált köddé a nyolcórás idő reménye is, de nem volt baj, mert kitisztult az idő, s igazából majdnem jól is esett a futás - Gergő majd nyilatkozik a maga részéről, mindenesetre vigyorgott ő is, szóval nem volt gond. És aztán beértünk Szárligetre, ahol Gergő egy barátja várt minket, ami vicces volt, mert addig-addig nézegettük egymást a sráccal, míg kiderült, hogy tankörtársak voltunk, míg a Műegyetemre jártam. Csak ez már rég volt, a memóriám meg ugye nem a régi, de új se.
Szóval jó volt, jól elfáradtunk, lehetett volna sokkal kevesebb sár, de már mindegy, megvan. És végül is nem voltunk annyira lassúak... Ilyen terepen teljesen jó ez is, azt gondolom.
Hát akkor megtörtént a csoda! :) Nem nagyon irigylem a csúszkálós-cipőmarasztalós terepet... elvileg én is odamentem volna ma, de kérem, nem tehetek róla, el vagyok tiltva ;)
na, de ügyesek voltatok, látod, mondtam én, hogy csak megfelelő foltot kell találnia a zsáknak! Gergőt az Ubés filmen szoktam marhára irigyelni, olyan haláli lazán tud tök gyorsan futni! De mit beszélek össze-vissza, megcsináltátok és ez a lényeg, nagyon nagy gratulaaaaa!!!!