Kétszáztizenkettő

2.

A tévé is közvetíti. Egy futó fut. Mögötte ugyanaz a futó. Mert szellemképes az adás. Tihanyban hét ágra süt a nap, a többi ág árnyékban van. Kis baleset, mikor beesek a kapun. Célszalagszakadás. A lábam megbicsaklik, kirándulóidő van. Lelépek társaim lábujjáról, most már megállok a saját lábamon is. Borzalmas vicc: két hal van a vízben, a jobb a ponty, a bal-a-ton.

1.

Tegnap. Még élve. Most életlenül. Korán reggel élesztő, indulni kell indulni. Kelés. Pattanás. Ki az ágyból. Sokáig fogok futni ugyanoda. Egyik lábam itt. A másik is. Rajt. Lenn, hol a tölgyek őrzik a völgyet. Frissítőpont. Frissíts! F5! F5! Jó az ellátás. Egészen Badacsonyig.  Ott egy homályos hely, ahol elfáradok. Hulladék, kiömlött gázolaj. Foltpont. Szemét. Szúrja neki. Elhullott állatok maradványa. Káli medence csont. Tovább.

A nap nagyon jól süt. Régen mindent odaégetett. A nap. Sugár. Jegenyefa van az udavarában. Néhány futó földre hajlik. Mer’ sugárba’. Orrán-száján. Szájánszfiksön. A vízben sok ufó. Mellufó, hátufó. Másik oldalt a földeken parasztok, a földek mellett a földönkívüliek. Fantasztikus! Keszthelyre állni a lelkem egyensúlya. Tovább!

Másfélnapos körút. Nagykörút. Nagyon nagy. A bicikliúton a lemenő nap fényében vékony árnyékok tekernek. Karika túra fárasz tónak nedves partján. Kuttykurutty. Békapok pár falatot. Elfáradtam. Mások sem futnak, csak pihegnek, ki mer’ fekve, ki mer’ ülve. Tartózkódik. Elmegyek egyikük mellett. Előzmény. A szemembe repül egy balatonbogár. Tovább!

Éjjeli bitumenút, mellettük a bokor, szurok, sötétben. De most épp futok. Előttem megy a hasam. Gyerünk, most kell nagyon nyomni! Gyerünk! Bokor. Mögötte. Aztán papírzsepi.  Felállok. Futás tovább. Sötétben minden tehén fekete. És minden marha szalad. Kieresztettek. Minden baromfut. Libasorban. Siófokos hőségben. Tovább!

Kel a nap. A fenének se. Csodás napfény. Kár, hogy a felhőktől nem látszik. Lóg az eső lába. Lápszagú nádas. Kikerülök. Belőle. Már nem sok van. Hátra. Nekem. Aranylábú gyerekek. Higanyos mozgással. Ólmos fáradtsággal. Nehézfémek. Egyre nehezebbek. Közelít acél. Az se könnyű. Fémtelen tekintettel. Tihany fele. Mindegy, melyik. Tih. Vagy any. Tovább!

Kenese. Almádi. Füred. Tovább!

Egyre megy. Egyre nem megy. Egyre megállnék. 212-ször áldom és átkozom. A zoknim teaszűrő, a lábam benne csak ázott, rothadó fű. Üde vagyok. Üdepocsékulérzemmagam! És egyre nagyobb a félsz. Iget. Rákanyarodok. Csöbörből öbölbe: támad a kunkorencia. Utána már csak fel, fel, ti... Két lábra vagyok a földtől. Lábadozok, hasalok, hanyatlok, oldalazok, feltámadok, fel, az Apátia felé. Szemem előtt paripák táncolnak, patájuk kopog a szememben az éhségtől, nem állhatok meg, akkor sem, ha elhagytam magam. Majd megkerülök. Még pár méter. És igen! Megkerültem! És elterültem. Eddig, és ne tovább!

2.

Térültem és ferdültem. Túléltem. Megvan! Sör. Még sör. Ez meleg. Na ez már jó hűvös. Hideglelés. Sörösüveges tekintettel fogadkozás. Jövőre. Veletek.

Ugyanitt.

Ugyanígy.

Ugyanekkor.

Ugyanezért. 

Ugyan...