27 hozzászólásNÉzegetem a tízezer méteres bajnokságról szóló cikkeket, nézegetem a képeket, az arcokat, az elszántságot minden egyes pillanatban, a másodpercről másodpercre való küzdést. Az nem ultra táv. Ott egyet hibázol, s lemaradtál, nincs idő behozni. Ez a gyorsak sportja, az erősek sportja. És csak elképzelni tudom a tempót, amit ezek a lányok és fiúk diktálnak. Aki hárompercesben képes futni, az a szememben mindig Valaki, nagy V-vel. RÉgen én is akartam, küzdöttem, hiába; ma már tudom: rég lecsúsztam erről. Így maradt, ha a gyorsaság nem, hát akkor a távban való fejlődés. Legjobb 10 000 méterem 38:30... Mondjuk még két percet tudnék faragni nagy nehezen. :)
De nem erről akartam írni.
Csodálatosnak tartom, ahogy ezek az emberek éles versenyhelyzetben is egymással viselkednek. Ha nem sportról volna szó, hanem mondjuk a "ki ér oda az utolsó akciós meggybefőtthöz" - játékról, el sem hinném. Idehaza nem ezt szoktam meg. Egy-egy interjú a MASZ honlapján az első két férfiúval... sosem gondoltam - igaz, egy Rózsavölgyiről szóló könyvemben (köszi, Balázs) már olvastam -, hogy ilyen távon tényleg nem csak arról szól az élboly élete, hogy legyőzzük a másikat. Szinte hihetetlen volt olvasni, hogy az első kettő egymást támogatva jutott el az utolsó körig, és csak ott jött elő, hogy győzzön a jobbik! ELolvastam, s a kilencvenkilenc százalékból 100 lett avval kapcsolatban, hogy holnap felhívjam Farkast és beszélgessek vele az UB-ról, a kísérésről, ilyenekről. Annak ellenére, hogy egyszer már beszéltünk, igaz, akkor teljesen máshogy gondoltam. Mindegy, ezt most még nem fejtem ki, de majd később igen. Mert ez egy hosszabb történet.
Egyre inkább érzem, tudom, hogy a futás egyszerre magányos sport és egyszerre közösségteremtő.
Örülök, hogy futónak nevezhetem magam, s nagyon örülök, hogy ilyen nagyon sok futóismerősöm van. És ezúton gratulálok mindenkinek, aki megküzdött a címért, aki felkészült, aki edzett, aki lehetőségeihez képest megtett mindent, amit csak lehetett. Őszintén: le a kalappal mindenki előtt.
Iiigen! Sokáig csodálkozva, értetlenül töprengtem Kán bemutatkozó sorain - ami már sajna nem nyilvános - ami kb. úgy szól, hogy: A futás is csapatsport. Úgy néz ki, előbb utóbb mindannyian 'megvilágosodunk'...