Gyorsan megváltoztattam a blogom címét "élet a futócipőben"-ről "recefice vajascipőben"-re... Ne kérdezzétek, miért, nem fogom tudni megindokolni. Indokként álljon itt három sor:
tegnapelőtt gasszárúciptem én,
tegnap gasszárúciptél te,
magasszárúcipő.
És ez ilyen egyszerű.

No, szóval ott tartottam, hogy a hetem 90 kilométeres lesz, hát nem, igazából minimum 102 kilométeres, s ez még csak a kezdet, belehúztam. Persze, mindig elfutottam az elejét minden futásnak, igyekszem az évnek az elejével rendesebben bánni...

ELhatároztam, hogy februárig nem futok ötösnél gyorsabban, s igyekszem hihetetlen hosszú időket mozgásban - futással - tölteni, hogy ne egy ép ésszel átgondolható táv legyőzése legyen a cél, hanem egy olyan állapot, melyben korlátlan ideig futást tudok imitálni. (Persze Garfield is megállt futólépést utánozva, hihetetlen dinamikus látványt nyújtott, mikor is Jon pikírten megjegyezte, hogy "Garfield, áll rajtad a por"...) Nohát a két főpróba nem sikerült valami fényesen, végigtoltuk Nyuszika és cucu két negyvenes távját, s most dilemmám van... Ha a sárvári 24 órás futáson indulni akarok, akkor
-vagy meg kell tanulnom egy relatíve lassú tempóban sokáig (nagyon sok óráig) futni, mert így most baromi megterhelő, hogy tulajdonképp totyogok,
-vagy pedig edzenem kell annyit, hogy a saját, kényelmes tempómban (ami 4:45...5 körüli) tudjak futni vagy 12...14 órát halál nélkül - mert ma még csak 5...6 órát megy ez.

Node majd kiderül, mi lesz a vége. Holnap Domonyvölgy és holnapután szilveszteri futás, éjjel meg... Hááááát, az a pezsgő mennyiségétől is függ!

És most szépen elkezdem írni az edzésnaplómat is. :)