Úgy kábé egy éve végre elkészült nagy komótosan csinosítgatott kalocsaim. Nagy büszkén vertem a mellem, mondván, enyém a világ legszebb hímzett terítője, párját ritkítja... noha nem profi, a hátoldalán néhol cérnák állnak keresztbe, de a színe tökéletes. Egy évig díszelgett a polcon, a fotelon, mikor hol. Ma végre elszántam magam, hogy kimossam, kivasaljam, hogy tökéletes pompájában tündököljön.

...ekkor még nem is sejtettem, milyen jól tettem, hogy megörökítettem részletekben, többek között a rózsaszín kedvenc virágomat róla.

Sajnos az egyik gonosz bordó pamut eresztette a színt és itt-ott foltos lett a terítő, a virág színét is összefogta. B*ssza meg! Kreatívok... vigyázzatok az ádáz bordó pamutokkal!!! A pamutgyárosok meg szo#&@&&đk le! Bömbölni tudnék!

Lelopták a bringalámpám, a rendőr megbüntetett és a kemény munkával precízen kivarrt terítőmnek is kampec! Mi jöhet még? 

Vasalás előtt... vasalás után lesimul a minta és még szebb lesz a motívum. Feltéve, hogy egyik szín sem fogja össze a másikat vagy az alapot!

A vég kezdete!!!

fonalak közt...

A felső képen a sárga virágban az a mocsok bordó volt az egyik, amelyik eresztett! Az isten áldjon szanaszéjjel! Meg még egy másik mocsok bordó... A bordó pamutok huncutak. Résen lenni!