Ma Aradon voltam, de persze oda sem mentem a futócipőm nélkül. A délelőtti lakomázás után (egy tányéron vagy 7féle étel, persze kicsi adagok) futni mentem. Körülbelül 8 km-t futottam, könnyedén, közepes tempóban. Most futottam először Aradon és nagyon élveztem a dolgot, nagyon jót tett az edzőhely váltás.

A félmaraton óta még jobban mennek a futások, valamivel gyorsabb lettem. Azt hittem egy kicsit lankadni fog a lelkesedésem, mert a következő félmaratonom csak október 9.-én lesz Temesváron. Szívesen futnám Pesten inkább szeptemberben, de egy csodálatos nyaralás előtt állok. Nápolytól délre fogunk nyaralni a Sorrento-i félszigeten. Szóval pesti félmaraton ezúttal sem lesz. Most van még idő edzeni. Nagy a cél, hogy 2 órán belül fussak, remélem menni fog. Addigra meglesz az új cipőm is.

Temesváron a botanikus kertben futok. A kör hosszát pontosan nem tudom, de hamarosan lesz lehetőségem lemérni és onnantól kezdve már pontosan fogom tudni az eredményeimet.

Ha Temesvár sík és nem tudok lehetőséget dombos edzésre, akkor mivel válthatnám ki? Szerintetek lépcsőzzek? Egyébként egy kétszintes házban lakom, nincs benne sok lépcső. :)

Életem első félmaratonját egy olcsó decathlonos cipőben futottam. Otthon volt még egy Adidas, de az a sok futástól tönkrement. Megbeszéltem itthon, hogy ha sikerül lefutnom a távot, akkor lesz egy rendes futócipőm. A férjem édesapja rögtön felajánlotta, hogy ő fizeti a felét. :)

Szekszárdon beszélgettem a Nyúlcipő alkalmazottjaival. Megnézték a lábam és azt mondták, hogy erős a bokám, jól tart, de enyhén befelé fordul. Ajánlottak egy Mizuno és egy Asics cipőt. Egyébként mindkettő körülbelül 35 ezer Ft.ba kerül. Otthon megnéztem a Nike honlapját is, és kiválasztottam 3 cipőt, melyet megpróbálnék. Dunaújvárosban bementem az állítólag legjobban felszerelt sportboltba, aminek a kapujára még a Nike jel is ki volt téve és mondtam nekik, hogy erre a 3 cipőre vagyok kíváncsi. Mondták nekem, hogy ennyire drága cipőket nem tartanak, de megrendelik nekem. Mondtam nekik, hogy nem rendelhetem meg, amíg nincsen a lábamon.

Az utolsó lehetőség egy kedves barátom vagy rokonom volt. Ő a Nikenál dolgozik, így bármelyik futócipőt be tudja  nekem szerezni. Lemértem a talpamat, majd újra olvasgatni kezdtem a neten, ez alapján kiválasztottam a Nike vomero + 6-t. Rendeltem is tőle egyet 42-es számút.

Végül mégis kockáztatok mert próba nélkül rendelek cipőt, viszont biztosan sokkal jobb lesz, mint amiben most futok. Próba nélkül csak is neutrálisat mertem rendelni. Én remélem, hogy jól választok.

Kezdeném azzal, hogy nagyon izgultam, pedig az életem során rengeteg versenyen vettem részt, bár igaz azok úszóversenyek voltak. Úgy éreztem nem lehet gond, végig tudom futni, legrosszabb esetben a nehezebb emelkedőkön gyalogolok.

Próbáltam az elején nem a tömeget figyelni, hanem csak a saját tempómra koncentráltam, mert nem szerettem volna erősen kezdeni. Azt kell írjam, hogy remekül éreztem magam. A frissítőpontokon ittam vizet vagy energiaitalt. Kétszer ettem banánt és legalább 4-szer szőlőcukrot. Majdnem minden alkalommal lelocsoltam a fejemet is, mert nem viseltem semmit.

Az emelkedők nagyon nehezek voltak könnyebbre számítottam. Próbáltam végigfutni, de akadtak olyan szakaszok, ahol gyorsabb volt sétálni, mint futni, azokon én is inkább sétáltam. A meredek lejtőket nagyon élveztem, mert száguldtam lefelé, nem fékeztem. Gondoltam, ha orra bukom, akkor ez van, de fantasztikus érzés volt lefelé menet, ráadásul sok embert meg lehetett előzni közben.

A Bodri pincén való átszaladás számomra is élmény volt. Bodri István személyesen fogadta a futókat, ami jó érzés volt. Megemlíteném, hogy Eszterbauer János is futott, nem is akármilyen időt, Csatári Mónika első lett, Bodri Orsolya pedig szintén jó időt futott.

Minden rendben volt, egészen a 20. km-ig. Akkor meg kellett állnom, mert éreztem elájulok rögtön. Picit sétáltam, majd én is befutottam a célba. Hihetetlen érzés volt. 2:23 lett az időm és a középmezőnyben végeztem. Nagyon elfáradtam.

Sajnos nem örülhettem gondtalanul a végeredménynek, mert hazafelé az autóban rosszul lettem. Először fázni kezdtem, majd többször hánytam. Persze az autópályán meg sem lehetett állni, semmi pihenőhely. Otthon a gyomrom is megfájdult, majd forró zuhany. Erős fejfájással és lázzal bedőltem az ágyba. Nagyon fáztam. A gyerekek egész nap hiányoztak, most kikerültem őket, nehogy megijesszem őket. Borzalmas érzés volt. Feküdtem az ágyban, a kezemben az érem és elszomorodtam. Nem értettem mi volt a baj. Tulajdonképpen most sem tudom. Először azt gondoltam visszatérek inkább az uszodába nem való nekem ez a futás. Aztán estére helyrejöttem. 1 liter folyadék és kiadós vacsora. Ma már elszántan ébredtem, hogy első alkalomnak ez remek és legközelebb jobb lesz. Már alig várom, hogy újra fussak. :)

Kedd van. Mindjárt itt a szombat és le kell futnom életem első félmaratonját, ráadásul Szekszárdon, ami nem is sík ugye. Agyban felkészültem, úgy érzem nem lesz probléma. Nem tudom mire leszek képes. Ha sík terepen futnám, akkor azt mondanám, hogy a cél a 2 óra környéke, de most fogalmam sincsen mit írjak. Majd kiderül hogyan fog menni.

(Egy kis szünetet tartottam. Beraktam a gyerek kenyerét a sütőbe, feltettem barna rizst főzni és beletettem a zöldbabot a párolóba. :) )

Többen kérdezték miért a szekszárdi félmaratont választom, mikor az nehéz. Nagyon egyszerű a válasz. Az érem nagyon megtetszett nekem, a másik ok pedig szeretem a bort, és szeretem Szekszárdot is. Jóemlékű úszóversenyek kötnek oda és borozások. Jártam már Dúzsi Tamásnál és Vida Péternél is. Most pedig átfuthatok a Bodri pincén. :)

Nem tudom ti hogyan szoktátok, de én a héten már nem akarom nagyon terhelni magam. Ma 8,5 km-t futottam és 2200 métert úsztam. Azt hiszem, hogy nem futok már a félmaraton előtt 10 km-nél többet.

Nektek mi vált be? Én pénteken már futni sem fogok, viszonylag pihent szeretnék lenni a versenyen izomláz nélkül.