na ma ez jól esett tényleg. kivettem a cipőmből a haránt és lúdtalp orvosi betétet és csodák csodája, már az elején sem éreztem a lábam :)) ez vicces volt.. még szerencse, hogy a betét futás közbeni viselését minden orvos melegen tanácsolta... persze az sem lenne jó, hogy pár hónap múlva újra lesántulnék, úgyhogy úgy döntöttem, hogy a járáshoz, sétához benne hagyom a cipőmben, a futáshoz viszont kiveszem..

az is jó volt, hogy mire elkezdtem már egy picit melegebb lett .. és szél sem volt.. reggel a normáfás gyermekszánkóztatásnál baromi hideg volt.. könnyen ment, most volt először egy hét óta "futás-utazás" feelingem, a tempó pedig újrakezdésnél, meg a jelenlegi állapotomban nem tűnt rossznak. futottam egy kört a külső körön, aztán pihentem 10 percet, cipőigazítás (ez súlyos kényszeres elfoglaltásg lett nálam a sántulás óta), aztán kocogtam bent még a salakon-füvön levezetésnek egy kis kört.. nem akarom az elején túllihegni, mert persze szívesen mentem volna még 2 kört pl, de jók lesznek azok még majd 1-2 hónap múlva is..

pénteken 7-et futottam a ligetben, nagyon gyatrán ment és esett, pedig még jó társaságom is volt, így a mai futás külön nagyon pozitív csalódás lett összehasonlításban.. az is lehet persze, hogy a pénteki repülők is kicsit felráztak és ma nem robotként kezdtem el, hanem mint akinek van vmi keringése..:)

a nagyon pozitív élmény miatt visszafele már az összes idei maratonra és versenyre be is neveztem és fejben mind megoldottam :))

na, ma volt akkor tényleg egy szigetkör, szigorúan a rekortánon, 6 percesben..  nagyon lassú volt, de nem baj, közben végig az elmúlt 3 és fél hónap vágyakozásaira gondoltam, amikor a járás sem ment, csak mbt cipőben nem fájt a lábam.. azért akkor is... 6 perces? :) tényleg rendesen lelassul az ember.. azelőtt a könnyű futásokat 4:50-ben csináltam.. na midegy, jó hideg volt, a hó cserébe nem esett, de így is nagyon élveztem.. lassan kell szoktatni..

a kör végén nyújtottam egy kicsit, aztán azért ott motoszkált a kisördög és futottam egy kilit 5:03-ban.. már 500-nál egy kicsit lihegtem, az 2:20 lett, a lábamat viszont egyáltalánnem éreztem.. és ez extra jó érzés, csak az utazás.. aztán azért a második 500-ra, amikor visszakanyarodtam egy kicsit azért visszavettem.. nem feszítem az elején azt a bizonyos húrt..

különben a lábközépcsnt törés annyira azért nem ritka azt hallottam, pont ma is beszéltem egy régi ismerősömmel, akinek szintén ez volt, csak éppen foci közben szerezte be.. fáradásos töréssel viszont ritkább.. amikor az 5ik orvos diagnosztizálta arról a röntgenről, amelyről már az első is tudta volna, akkor persze rögtön mindent elolvastam erről a töréstípusról a neten, amit találtam.. ez vagy öregkorban, vagy daganatos betegségekben (akkor viszont nem a lábközépcsont törik), vagy atlétáknál történik. az azért erős túlzás, hogy atléta lennék, de a 3 kategória közül azért talán mégis leginkább :) (Joe Cole-nak a chelsea-ből szintén ez van, nem tudom, hogy játszik-e már különben..) hiába csak a nagyoknak :))) no mindegy.. azért, ha vki tud még erről többet, azt megköszönném, ha megosztja velem..

holnap úszás, direkt várom.. ráadásul a víz, áztatás a duzzanatot is mindig leviszi a lábamról, mert még mindig van egy egész kevés rajta..

a mai 6 percesből látszott, hogy lassú rehab lesz, de így remélem, hogy tartós eredményt erek el.. 

ma volt a második. füvön. ég és föld volt a lábamnak az aszfalthoz képest. de a futás mégsem esett annyira jól, mint szombaton, talán az újrakezdés varázsa máris elszállt? nem hiszem.. csak munka után azért nem annyira tiszta a feje az embernek..

na meg gyors is volt egy kicsit, de ezt nem mertem bevallani. akikkel futottam, azoknak ez nagyon lassú volt.. de nem baj, a lényeg, hogy nem fáj.. meg esőben nagyon szeretek futni, az is csak az akaratot acélozza. nekem elsősorban ezért van szükségem az egészre.. és a focipályán nem zavar a monotonitás.. és a társaság meg mindig feldob.. cserébe a nyújtás utána.. azt hittem megpusztulok, annyira merev vagyok a kihagyás miatt.. lihegni különben nem lihegetem, csak a lábaim voltak kőből.. no meg a törött lábamat (lábfejemet) néha úgy érzem, hogy 2x akkora, mint a másik.. a csont meg is vastagodott, azt mondta az orvos, hogy a "fáradásos csontjelenségeknél ez így van..", de azért fura..

most szerdán lesz a következő.. jó lenne hóban és most már tényleg lassan.. csütörtök úszás, pénteket még nem tudom. holnap pihi. azaz munka inkább..

köszönöm a kommenteket, nagyon jó érzés volt a biztatás.

3 és fél hónap kihagyás és egy lábközépcsontos fáradásos törás kálváriája után először futottam egy 5öst nagyon lassan, szinte csak lépkedtem.. nem akarom elkiábálni, de egyelőre nem fáj és ezért akkor és most is madarat lehetne fogatni velem.. persze, ha gyorsabban akartam egy kicsit futni, aakkor rögtön éreztem az ellépésnél.. de azt gondolom, hogy ez most már jó lesz.. leginkább azért, meet 3 és fél hónapot teljesen kihagytam, csak úsztam és bringáztam, azt is lightosan, heti 2-3X vízben 1 -1,5 kilit, bringával, meg csak kb. 10-20 kilit kb ugyanennyiszer..

a fáradásos törést azért írom le, hátha vki tanul belőle egyszer. szóval nagyon röviden, de majd egyszer talán hosszabban: heti 70- 80 kili kb. másfél évig folyamatosan, heti 2 résztávval (hosszú, rövid), 0 futómúlttal és versenysport múlttal (kicsi tenisz, atlétika gyerekként), 16 év dohányzás, piálás, pörgés, stb. után.

5 hónapon belül 2 maraton (3: 39, 3: 47).a harmadiknál (a második után 5 hónappal) kiállás a fájdalom miatt. orvoskálvária: 5 db orvos, sok röntgen, ultrahang, szteroid, félrediagnosztika, végén mri és ct.. 5-ik orvos megállapítja, hogy fáradásos törés, de előtte még 1x azért rásárültem a bébun (egy 21 kilis szakaszt azért lefutottam még, a mésodik kili után ököllel a számban). szóval igazi hülyén csináltam, aminek a hülye nem látta (ez én és az összes mindenki, akivel futottam-at jelenti), hogy ennek egyszer ez lesz a vége..

szóval pihi volt és most újrakezdés. olyan elvonási tüneteim voltak, mint cigi, pia és más után soha. (hánykolódód futós álmok, para, depi hónapokig, meg lehet kérdezni a feleségem erről :). kb. 5 percenként jutott eszembe, hogy miért nem tudok vajon futni. már minden spirirituális lószart is kipróbáltam.. szóval szar volt na, de most már remélem arccal előre.. máshogyan és mást is (nemcsak futi, de uszi, és bringi is)

a tegnapi nagy boldogságra ma nem is csinálok semmit, majd holnap.. asszem, nehogy valamivel elrontsam ezt az érzést. nagyon jó volt, de ezt csak azt tudja, aki ennyit kényszerült kihagyni, nem saját akaratából.. ma már a 6perces és az azon felüli kiliket is úgy meg fogom becsülni, mint kevés dolgot az életben.. a mozgáskoordinációm is elment különben, vicces volt futni.. meg persze a hasamtól is. a hátizmaim is elszoktak ettől, dehát nem csoda.. plána 36 évesen fura lenne, ha ennyi után nem fájnának..

szoval nagyon lassan, de azért remélem úrakezdem..