rögtön zankával kezdem, mert a verseny utáni napok hevében másokhoz hasonlóan én is egy-két tévedéssel tarkított igazságtalanul erős jelzőkkel illettem a versenyszervezést.  őszintén sajnálom, meg bánom is, hogy akkor ez így kibuggyant belőlem, ma már máshogy írnám, .. a kritikámat fenntartom, nem is voltam egyedül vele, de a stílusra nem vagyok büszke.  és ahogy írtam az egyik szervezőnek, biztos vagyok abban, hogy rengeteg munka volt benne és kívánom, hogy jövőre is legyen ott verseny és sikeres legyen. na ennyit a mea culpáról, de ez bántott, ezért kiírtam magamból.

na most a versenyek (vigyázat hosszú):

igazából korábban csak a szigeti triatlonig láttam előre, de aztán elkapott a rigalánc és mikor megláttam a zánkai versenyt, gondoltam, hogy, ha már eddig ennyi energiát és időt fektettem bele, akkor ezt is kipróbálom..

úszni nem nagyon tudok ugye, bár küzdök vele rendesen J, ezért hát nem lepődtem meg, hogy mikor kijöttem a vízből már nem sokan voltak mögöttem, pl. a távolban egy kedves úszómester lányt csónakkal :). sajna a balatonban nem sokat úsztam még, így a hullámokkal igen meg kellett küzdenem, gyorsban nem is tudtam haladni, így a fele kb. mellúszás lett, az is inkább laza átmozgató tempóban.

mindig nagyon örülök, mikor kijövök a vízből, mert túléltem és alig várom már, hogy végre olyan dolgot csináljak, amit tudom, hogy kell.. és megnyugodjon a pulzusom.

szerencsére most a legkisebb áttétre állítottam a bringám, így a táborból kifele tudtam pörgetni.. húú de jól esett. még ott hatalmas puffanást hallottam mögülem, valaki az egyik huplin nagyon zakózott, szerintem ki is állt, remélem nem lett baja..

a bringa első köre nagyon jól ment, nagyon klassz volt a bringapálya. persze az is jó volt, hogy elég  rendesen ismertem, mert tavaly az UB-n ezt a szakaszt futottam,  idén pedig  ott kísértem az egyik csapattársunkat.. a bringán szedtem be az embereket, csak az első körben kb . szerintem 10et, mert hát nagyon hátulról indultam. az emelkedők szuperül mentek, nyílván magamhoz képest persze.. pihentek voltak a lábaim, szóval élveztem baromira.  amúgy is a bringa kezd egész jól menni, a hosszabb tekerések talán kezdik éreztetni a hatásukat..

a második körben persze kicsit befáradtam, talán melegebb lett, vagy csak kezdett elfogyni az erő,  kerestem a lejtőket, mert mindig csak azt éreztem, hogy emelkedők vannak J. hoztam még egy-két embert, akik aztán mind megelőztek a futásban, együtt a korábbiakban megelőzöttekkel :) valahogy tempó tekerésben szerintem kb 40-50 kilire vagyok hitelesítve, aztán kezdek punnyadni.  pedig a vége fele a nagy pusztában egyedül még bíztattam is magam, szerintem a madarak is megijedtek a harci kiáltásoktól J

szóval a bringa jól ment, a táborba lefele már csak csorogtam és néztem a mellettem futókat. és akkor valahogy megint elment az önbizalom.. a futást sehogy nem tudom összerakni fejben. persze mindenkinek ott fáj, ahol a leggyengébb.. a fej J

a bringáról így megint mentálisan megijedve, fáradtam szálltam le és nehezen akaródzott elindulni. azért a depoból kiérve már valami csoszogást műveltem. engem a futópálya nagyon meglepett (de hát ezt már kitárgyaltuk J), nem tudtam, vagy nem tudtam kivenni a honlapból, hogy hol milyen terep, milyen szint. rögtön az első emelkedőt megsétáltam.. és aki elkezdi, nem is hagyja abba.. minden körben séta volt, egyre több és több. minden bosszúságom ellenére az erdős rész viszont tényleg szuperklassz volt, legalább 5 életmentő fokkal kevesebb és megnyugtató, kellemes.  nagyon szeretek terepen futni, és szintet is futok rendesen, csak hát most a bokám.. ha tudtam volna. viszont az erdőt azért minding megfutottam, ott legalább nem volt séta.. a futás amúgy küzdősen telt, de gondoltam azért sem állok ki, ha már eljöttem.

végül megtaláltam a befutót is és kész volt, megcsináltam.. zoli barátom hozott egy jó jégkrémet, fürödtünk egyet a balcsiban, visszafele megnéztük a női eredményhirdetést, tapsoltunk brassay rékának és a többieknek, aztán visszafele sok adrenalinnal a fejemben csutkán 100x hallgattam meg a new order: crafty és a guilt is a useless emotion-t J

örültem, hogy teljesítettem megint egy féltávú triatlont, 5:52 lett az időm (viszonyítva jobb, mint a szigetin, bár itt a futás rövidebb volt állítólag..) nehéz körülmények között, boldog voltam utána is és most is, nekem még a teljesítés is nagy dolog, azzal a sportelőélettel, amim van. nem voltam felkészületlen, sőt, jobbat vártam magamtól, főleg a futás tekintetében, de így is nagyon elégedett vagyok..

minden célbaérkezőnek gratulálok és külön a győzteseknek, dobogósoknak a félelmetes teljesítényekért.

bfüred: tt, röviden

ez még zának előtt volt kb. 1 hónappal. vhogy jobban tartottam tőle, mint aztán zánkától. de szerintem egy kezdőnek ez az igazi táv (olimpiai). ezt a távot még meg lehet tekerni, futni rendesen, nyomva, tolva, nem szétesve. nem emlékszem, hogy mikor élveztem versenyt enniyre.. szerencsénk is volt, mert akkor hűlt le épp az idő , így az úszás mehetett neoprénben (ezért PB-t úszatam :))a bringán és a futáson meg nem kellett a hidratálással annyit bajlódni.. a bringa itt is jól ment már, pedig igen szintes volt a pálya, de nagyon élveztem. kétszer próbáltam bolyozni, de azt nem tudok, így  egyszer túl fostalicska voltam és kidobott a boly, a másikból pedig kiugrottam hamar, mert gyorsabb lettem. ezért egyedül toltam le, az emelkedőket mind jól megtekerve.. érdekes itt a futáshoz nagyon könnyű lábakkal érkeztem, és baromi könnyedén, végig vigyorogva, jólesően, nem kifutva magam, menten egy 47:07-es 10 kilit, amivel nagyon-nagyon meg voltam elégedve, mert el sem fáradtam... összidő 2:39 volt és ez azért jó, mert az elsőtől csak arányosan keveset kapsz, nem órákat, mint egy középtávon.. :)) füreden amúgy nagyon rég voltam, gyönyörűen megcsinálták. utána még lehetett ámulni, bámulni az ek futam indulókon, versenyén.

na így összedobva ez volt a két verseny.

 most egy ideje már egy kérdés motoszkál a fejemben, azt július 23-ig kell eldönteni, de valahogy nem jutok benne egyről-kettőre.

jó edzést mindenkinek