Néhány héttel a Spar után megállapítottam, hogy igenes szeretem ezt a versenyt. Az élmények róla, sajna még csak most, de az időhiány nagy úr. 

A verseny előtt pénteken este részt vettünk a MÜPA-ban egy csodálatos koncerten, ahol párom húgának volt egy elég jelentős fagott szólója. Ez nagyon jól sikerült, így kellően megadta a családi hétvégéhez és a családi futáshoz az alapot. Utána irány ki Piliscsabára hozzájuk. Szombaton egy jó kis sétálgatós, beszélgetős, fözöcskézős nap volt, amelynek a végét egy hatalmas tésztapartyval és mozizással zártunk. A mozizást követően volt még egy kisebb "taktikai" megbeszélés vagyis megnéztük ki hol fog futni vagy épppen váltani, és ennek megfelelően leadtuk egymásnak a csomagjainkat. Este eszembe jutott, hogy bizony a telefonhoz a fülesemet otthon hagytam, így az eltervezett zenehallgatás elmarad. És a másnap reggel, vagyis a verseny reggele: nah ekkor már igazán ideges és izgatott voltam. Mi párommal indultunk hamarabb (a szülei vittek be minket), mert én rajtoltam a családi ekidenben ő pedig belevágott az első maratonjába. Az autóban még az utolsó simitásokat végeztük, vagyis a rajtszámtartóba belepréselni neki az energia cuccokat meg ehhez hasonlók. Beértünk, sikeresen leparkoltunk és irány a verseny helyszíne. Itt az első helyszín az infosátor volt, mert Ádámnak kértünk egy első maratonos cédulát, miután ez kimaradt a rajtcsomagjából. Akkor ezt feloperáltuk a tartóra és már kezdődött is a bemelegítés. Ide elcipeltük magunkkal a kisebbik húgát is, nehogy kimaradjon ő is sportból . Utána még egy gyors látogatás a kis kék házikókba (Bozót után szabadon) éééééésssss irány a rajt. Mi komolyan vettük a rajtzónát, ezért egy verseny előtti csók és beálltunk. Ekkkor már igazán ideges voltam, de szerencsére az egyik futótárs hölgy megigazította a pólóm cimkéjét és elkezdtünk beszélgetni vele és az ott lévő úriemberrel is. Ismeretlenül is köszönöm nekik, hogy elütöttük, így az rajtig lévő kis időt. Miután a telefonom nem hoztam, így teljesen stopper nélkül indultam neki a futásnak. Annyit tudok, hogy a 7 perc környékén jutottam át a rajtvonalon és ekkor teljesen megnyugodtam. Az első 4 kilométer baromi rosszul esett, de ekkor a kis frissétés sokat lendített a helyzetem. Jelentős pluszt adott még, hogy a fordítókban mindig láttam a páromat és buzdított, hogy megy ez. (Bár elég nehéz szemüveg nélkül keresni a másikat és futni is egyszerre). Az első km környékén egyszer csak hallom, hogy HAJRÁ ALEXA, nézem hogy kik ezek és látom, hogy párom szülei és tesója buzít, nagyon jó volt, hatalmas mosoly került is az arcomra.  Az 5 km környékén teljesen belejöttem, felvettem a saját tempót és jól esett futni. Nagy élmény volt a dobosokat, a férfi és vegyeskart hallgatni. A 8. km környékén éreztem, hogy menni fog, és hogy ügyes vagy leányzó sikerülni fog. Nah ez megváltozott a rakparton, ott azt éreztem, hogy nem fog menni, fáradok és a 10 km környékén megállapítottam, hogy a cipőm erre a távra már nem megfelelő, mert olyan helyen nyomott, ahol még soha. Az én távom utolsó fordítóján nagy lököst adott, hogy párom megint drukkolt és vhol a 9-10 km környékén egy idős úr "leszólitott" és elkezdtünk beszélgetni, és a légzéshez megfelelő tanácsokat adta. Ezért olyan hálás voltam-vagyok!!!! A legjobb időben talált meg és ezt is csak köszönni tudom! Ezt követően lassan elértem a váltóponthoz. Miután én ekidenben futottam az ennek megfelelő részre kellett befutni a váltóhelyre, kétszer is segítettek a megfelelő útvonal kiválasztásának megerősítésében a szervezők. Mikor beértem a váltás kezdetéhez meglepően tapasztaltam, hogy nem tudom a rajtszámunkat, szóval gyors lepillantás és kerestem a váltóhelyünket, nah itt segített be Kori (akivel mi váltottunk és szintén családtag, mi más lenne ), mert szerintem látta  a tanácstalanságomat és vaksiságomat, így kézzel-lábbal és hangos szóval jelezte, hogy ide gyere, mert itt vagyok. Ezután egy gyors ölelés neki, és már szedte is le a chippet és elindult, én pedig LEFUTOTTAM A TÁVOMAT. Hatalmas örömet éreztem. Utána befutócsomag átvétel, és gratuláció annak a hölgynek, akivel a rajtnál is beszélgettünk, mert ő is teljesítette. Utána keresgélés, hogy csapattársam (és szintén családtag) merre vár rám, amit kb 5 perc után megtaláltam. Gyors átöltözés, és beindult  a várakozás. Közben én megint elkezdtem izgulni, de most már párom miatt, hogyan teljesíti a távot és hogy bírja-e. Utána a 30 valahanyadik kilométernél láttam és drukkoltam neki. Utána siettem, hogy átérjek a befutójára, de gyorsabb volt mint én. Ezt követően gratuláció neki is, mer 4:12:19-el teljesítette az első maratonját. Külön büszke vagyok csapatunkra, mert mi is 4:31:15 idővel teljesítettük a távot és mindenki kihozta magából a maximumot, annek ellénre, hogy valaki beteg is volt közöttünk. Ezt követően irány haza, és kihasználva, hogy mellettünk van egy jó kis kocsma bizony mindneki betért egy jól megérdemelt pofa sörre!