A következő pár sorban nagyon röviden és leényegretörően próbálom leirni a hétvégi élményem. (2013-07-26-28 Nagyatád, ExtremeMan 2013.)

Pénteken reggel 9 kor indultunk el Kaszóba (Tesó- Dóra, Peti és Evi), ahol a szállásunk volt. Az úton nem volt semmi gond, "hamar" (130km) oda is értünk. Szállást gyorsan birtokba is vettük kipakoltuk a "felesleges" dolgokat a kocsiból és mentünk is Nagyatádra nevezni. Pikk-pakk meg is találtuk a nevezési irodát (12:26) nyitva tartás: 9-12:00 és 17:21:00. Szuper :). Elmentünk enni, kicsi séta a városban, majd visszaérve láttuk, hogy már 16:00 kor kinyitották a nevezési irodát. Gyorsan neveztem, felvettem a chipet és mentünk is előadásokat hallgatni nézni, az Ady Endre Gimnáziumba, majd megnyitó.
Nézegetve az étel ital jegyeket, amiket később "rendeltem" a kisérőimnek, láttam, hogy rajta van a dátum, hogy 07/25- "Tészta party". Gyors fejbecsapás... elszúrtam!! Végig azt hittem, hogy pénteken azaz 07/26-n van a tészta party. Sebaj.. ettem tésztát, csak étteremben.
Este vissza Kaszóba a szállásra, fürdés, cuccok "gyors" átnézése (vagy 4X) és mentem is aludni. Sikerült egy keveset. Kb. 5 órát :)

Ébresztő 4:15, gyors reggeli (zabpehely- banán- manula- mazsola- méz, + egy kis sós mogyoró). Cuccok ismételt átnézése (csak 2X), bepakolás a kocsiba és indulás (5:20) Gyékényesre.
Az úton végig csendben voltam, erősen éreztem a lámpalázat. Csak bambultam ki az ablakon, néztem a fákat, és az járt a fejemben, hogy eljőtt a nap, az a nap amire 9 hónapja készülök. Eljőtt és ez ilyesztő. Nem gondoltam, hogy készen állok, féltem! Arra gondoltam, hogy csak az úszást éljem túl. Megérkeztünk, gyorsan összeraktuk a bringát Petivel, bedepóztam. Találkoztam Stojeszel. Láttam, hogy ő nem pakol semmit a "bringa" nevezető táskába, hanem mindent ahogy egy rövidebb versenynél, szépen megterítve a bringa körül. Sebaj, én azért zacsizok, ráérek!! Első IM, és "egy IM-en mindenre van idő!".
Keresem Istit is, de sehol nem találom. Megkeresem a bringa helyét, de még üres. Elkerültük egymást, mert kb 5 perc múlva amikor mentem ki a depóból, már Tesóéknál volt az Isti által adott sótabletta arzenál. El is tettem a táskámba. Lesétálok a vízpartra, ismerkedek egy kicsit a vizzel. Kis csapatomtól bucsú, biztató szavak, majd nekivágok az útnak. Az év leghosszabb napjának (melyet eddig azt hittem egyedül küzdök le).
Víz nagyon kellemes hőmérségletű volt. Közben találkoztam Stojesz-el is. Bementünk a vízbe egy kicsit, hogy megismerkedjek a vízzel, ahol 1,5órát időzök nemsokára. A tónak -nem viccelek- szinte tenget tisztaságú volt a víze!! Majdnem 10 méterre előre lehetett benne látni, hogy ki merre jár. Féltem az úszástól, mert nem tudok jól tájékozódni a gyorsuszásom közben és nem szeretem a verekedést ami ilyenkor van. Közben megjelent Isti is, megköszöntem neki a sótablettát - ami aznapra lehetővé tette, hogy befejezzem a versenyt- picit beszélgettünk, és azon kaptuk magunk, hogy már a plébános bent áll vízben és áldja a versenyzőket. Gyorsan keresztet is vetettem, és megkértem a Jóistent, hogy segítse az utamat. Kb az indulok első harmadában lehettünk a rajtnál.
Hirtelen ágyuszó és már rohantunk is a vízbe. Elég jó helyen voltunk, mert az első bólyáig (600m) senkivel nem kellett verekednem. Ott persze volt egy kis tolakodás, de eddig ez volt a legkellemesebb fordulásom. Itt sikerült találnom egy remek láb vizet, ami nem volt éppen a leggyorsabb, kb. az én tempómat úszta amúgy is, de segített abban, hogy sporoljak az erőmmel (már ekkor éreztem h a vádlim bármikor görcsbe rándulhat), és helyettem nézte, hogy merre kellett menni. Rajta utaztam szinte végig az első körön, de ahogy kimentünk a vizből elhagytam. 41p30mp lett az első köröm (1.900m)
Jött a második kör, itt sem volt semmi gond, próbáltam lábvizet fogni, több-kevesebb sikerrel, úgyhogy kb magam mentem. Egyszercsak az első bolyánál (600m) újra elöttem volt a "régi" ember. Újra rááltam, de most lassabb volt, ezért a hosszú egyenesben leszakadtam róla és az útolsó 1100m-t egyedül úsztam le. Csak azt néztem, hogy körülöttem legyenek emberek, és akkor jó lehet az irány. Nem néztem előre ki a vizből, nem akartam azt látni, hogy még milyen messze van a vége. Csak úsztam ahogy jól esett. 2. köröm 44p48mp lett. Biztosan fáradtam is, és nem volt lábvizem már.
Kijöttem a vizből, hallom kis csapatomat, hogy szurkolnak erősen :)-monjdák, hogy Stojesz csak 1,5 perce jöhetett ki. Felkapom a táskám és irány az öltöző sátor. Csak nyulgalom, "mindenre van idő!". Szépen kényelmesen megtörölközöm, zokni, kompressziós szár, cipő, naptej és most mehetünk a bringa felé. Ott sem rohanok, head set bedug kényelmesen kitolom a bringát a depoból. Tesóék már várnak mondják, hogy menjek ezerrel, Stojesz és köztem 62 ember van. Elmosolyodok, mert tudom, hogy ez a nap nem a versengéről szól. Senkivel sem versenyzem ma, pláne nem egy kétszeres IM-el. Ő már tudja, hogy mit szabad nekem még csak gondolatom sincs róla.

Elindult a bringa. Kicsi feszitő érzést éreztem a gyomromban, nem étetem mitől, hisz nem is ittam úszás közben. Sebaj.. majd elmúlik. Óvatosan tekertem a bringát, mert vagy ezerszer olvastam, hogy "Ne tekerd túl a bringát!!!". Próbáltam ezt észben tartani, nem volt egyszerű. Szépen előzgettem az embereket, míg elértünk Csúrgóra, ahol már több autó is volt mellettünk. Épp beértünk a község közepére, ahol egy Y alakú kereszteződés volt, forgalom jobbról és ballról áll, rendőr szemben. Viszont mellettem -elöttem csak autók voltak, akik mind jobbra mentek, így én gondolkodás nélkül mentem velük jobbra. Segítő az út jobb oldalán támaszkodott egy táblának, szót sem szólt! Viszont a szemben lévő autósok integettek erősen, hogy rossz irányba megyek :). Kb. 50 métert mentem a rossz irányba, de amíg vissztértem mindenki visszaelőzőtt akit addig elkerültem.
Én eléggé morgos öreg ember leszek -amolyan Wilson bácsi féle- az már biztos, mert nekem bizony a kerékpáros részen (180km) szinte végig bosszúságot okozott az út minősége. Inkább az zavart mint a meleg. Persze amikor kiértünk az Ágneslaki frisstőlomásnál a 61-s útra az pompázatos volt! Kíváló út, kb. 25-26 km-en át. Aztán végig rázós, foltozott. De mindenki itt ment, úgyhogy szeretni kellett. Végig az járt a fejemben, hogy inni-inni-inni kell, és a vizem szinte állandó készletét megittam frissitőtől frissítőig, a maradékot pedig magamra locsoltam. De persze csak akkor amikor már láttam, hogy jön egy frissítő álomás. Ettem a só tablettákat ezerrel 30-40 percenként, főleg akkor amikor megelőztem valakit, és láttam a ruháján, hogy dobja a sót rendesen. A bringán nem volt semmi holt pontom, tekertem végig a visszafogott tempómmal, hogy ne menjen 150 fölé a pulzus. Törekedtem a 145-s átlagra. A második körömben Segesdre érve szokás szerint ittam, megláttam a frissitőt magamra öntöttem a maradék vizemet, ledobtam a kulcsot és kértem a vizet, mire azt a választ kaptam, hogy "a víz elfogyott, csak a csapban van." Uhh.. ezt megszívtam. Dehát ez van ( a szemböl jövőket probáltam figyelmeztetni, hogy ne öntsék el a vizet, volt aki szépen meg is köszönte, hogy szóltam neki). Volt még isom, de abbólnem mertem soakt inni, nehogy összekavarja a gyomrom. Láttam már út közben sok-sok bringást akik a kukoricásban gugoltak, nem akartam a sorsukra jutni. Viszont só tabletta kellett, és azt isoval vettem be. Nagyatádon már volt víz, Tesoék adtak mindent amit kellett amit kértem. Jól csinálták!! (köszi még egyszer) És itt térnék vissza arra, hogy ezt nem eygedül csináltam. Ha nincs frissítő csapatom, akik mindig adják ami nekem kell, akkor lehetetlen lett volna iylen időt mennem!!
Útolsó bringa kör! Semmi gond, mindjárt vége. Eddig csak egy "átlagos" edzésnek éreztem az egészet, kivétel, hogy az egyenesekben végelálhatatlan kerékpáros kígyó tekergett előttem. Persze azért tudtam, hogy hol vagyok és mit keresek itt, csak nem volt rajtam a megfelelési kényszer. Teljesen boldogan tekertem, élveztem minden percét!! Már amennyire élvezni lehet a 38 fokos melegben a bringázást :). Mielőtt elindultam volna utolsó körömre beérve Nagyatádra Tesóékhoz alig láttam meg őket, mert Peti végig póló nélkül volt, és őt könnyen megláttam. Most meg ott volt 5 fehér polos akárki.. no megvan tesó nyulok a coláért erre ez az 5 akárki elkezd tapsolni és éjjenezni és skandálják, hogy "hajrá Ricsi, veled vagyunk!" Akkor nézem, hogy mi is ez az egész. Milán-Kinga-Sanci-Peti-Evi a nevemmel ellátott polokban szurkoltak nekem! Csak miattam jöttek el Nagyatádra a versenyre (a balcsiról). Annyira meglepődtem, hogy szinte nem is szóltam semmit. Csak megköszöntem, hogy eljöttek, ittam a colámból egy kortyot és mentem tovább. Ahogy távolodtam és kiértem az utca végére akkor fogtam fel. Nagyon jól esett, teljsen elérzékenyültem azon, hogy miattam vannak itt. Nekik ebben semmi jó nincs, engem akartak látni és erősíteni az év leghosszabb napján. Már a könnyeimmel küzdöttem az utca végén :).
Tehát ultolsó kör, semmi extra, már nem kellett visszafognom magam, kezdtem fáradni. Éreztem, hogy nemsokára vége. Visszafelé együtt tekertem néhány km-t egy sporttársal aki arra panaszkodott, hogy nem tud enni semmit, mert teljsen fel van fújódva. Kérdeztem, hogy evett-e sótablettát és mondta, hogy egy darabot sem! Hoppácsak, ugye aki nem volt ott tegnap az előadásokon, az nem tudja, hogy ez mennyire fontos, ebben a nagy melegben meg duplán. No és ha valaki nem ismeri a Löki Istit akkor nagyon megszivta. Na nekem egy szerencsém volt! Ismerem az Istit! Teljsen 100%-ig meg vagyok arról bizonyosodva, hogy nem tudtam volna ilyen időt menni, de lehet, hogy be sem tudtam volna fejezni a versenyt, ha nem kapok tőle sótablettát. De most én is jó cselekedetet akartam végre hajtani, és adtam 2db-ot a sporttársnak, hátha meg lehet még menteni a versenyét. Isti, nagyon köszönöm még egyszer!
Bringa vége, depóban elvették a bringát, és a helyére vitték!!! Én besétáltam az öltöző sátorba, futós táska megkeres, és szép kényelmes nagypapás (ha már Wilson bácsi leszek) tempóban elmentem zuhanyozni. Nagyon jól esett. Felfrissültem, és a hátralévő 5 órában nem kellett amiatt zavartatnom magam, hogy tiszta só vagyok és ragadok. (persze 1 óra múlva ugyanolyan sós voltam:) ) 16 perces fürdés- öltözést mutattam be!!! Uhh... rengeteg!

Elindult a futás. (Itt láttam még egy ismerőst, Ábrahám Tamás és Erika. Nem is tudom mit mondjak... köszönöm, hogy eljöttetek Erikával, nekem ez nagyon megtisztelő!!!! Nem hiszem, hogy átérzitek mennyire)
Az elején ment a lábam rendesen, de tudtam, hogy nem szabad belehúznom. Visszavettem, próbáltam 150 körüli puzuson tartani a tempóm. sikerült is! Az első 4 körben (4X 4.680m) nem sétáltam bele a futásba. Ettem a só tablettát, pogácsát, vizet ittam. Néha 1-1 keksz is lement, próbáltam változtatni, nehogy sok legyen valamiből.
Csak egy pár szó az időjárásról: piszok meleg volt. Hogy mennyire meleg? Volt oylan szakasz a futopályán ahol az aszfalt régebben javitva volt, és ez annyira fel volt forrosodva, hogy egy srác ahogy rálépett beleragadt a cipője és levette a lábáról! Ez azt hiszem elég meleg!! A futás elején csak a parkban volt árnyék, ami kb 5 percig tartott nekem a többi 20-22 percet végig tűző napsütésben futottuk.

Végig az járt a fejemben, hogyha az első 4 körbe nem sétálhatok bele, mert én képes vagyok arra, hogy megtegyem. Sikerült. Gondoltam ez a gondolat elkisér az 5. körre is. Nem is lett volna gond, de a gyomrom kikészült. Felfújódtam én is, nem mertem futni, nehogy "bajba kerüljek" idő elött :D. Szinte egész végig sétáltam az 5.kört, probáltam elindulni futni, de a gyomrom azonnal megállított. Aztán a park után volt 5 toi-toi, be is vetettem magam az egyikbe, pikk-pakk végétem :D, újra indult a futás. Azaz csak indult volna, de a comb az már nem akarta. Fájt! Rá is ébredtem, hogy "Kedves Számedli Richárd, most kezdődött el neked az Ironman!". Sebaj.. bedöcögtem a célba, indul a 6. kör.
Közben láttam szembe közlekedni Stojeszt és Istit hol futva, hol ők is sétálva.
Szépen baktatok előre (már futva), mire szemből jött egy váltó csapat tagja aki a Hihetetlen Család című meséből volt beöltözve (póló és szem állarc), megláttam s felnevettem. Épp mellettem volt egy másik váltó csapat sporttárs és elkezdtünk beszélgetni. Végig tudtam vele futni, mert a fájdalomról teljsen elterelte a gondoltatim. Ez a köröm majdnem 7perc /km -esre sikerült, de futottam végig. Úgyanígy nekiálltam a 7.-nek is, de az már csak arról szólt, hogy 100m futás- 200 séta, 100m futás 500 séta. A gyorom újra kezdett "kutyorogni", nem akartam veszélyeztetni :D, így óvatosan haladtam előre. Ebben a körben utolért Isti, neki már az utolsó volt, együtt futottam vele az utolsó szakaszon! Nagy gratula neki! Élete első IM-je és 11óra 32 perc kellett neki hozzá! WOW!!! Stojesz is új rekordot futott 11óra 53perc! Gratulálok itt is mindkettőtöknek!
Útolsó körömre ráfordulva Milán feltüzelt rendesen, mivel azt mondta, hogy ha ezt a kört 30 percen belül hozom, akkor jövöre ő is belevág az IM-be. Huhh.. gondltam, most aztán jól kibabrálok vele, és beérek 30 perc alatt. Sajna csak a pálya feléig tudtam futni, a forditóban belesétáltam, és onnan már nem akartak a lábaim elindulni. Aztán az utolsó 3-500m-t mégiscsak befutottam. Sajna az én célbaérésemnél nem mondták amit sokat hallottam előtte, hogy "Számedli Richárd IRONMAN", de könny csalogató érzés volt átszakítani a célszalagot! 12óra 50 perc kellett nekem ahhoz, hogy életem első Ironman versenyét befejezzem. Az érem és a finisher póló átvétele után a pihegőben jöttek Dóráék (Tesó) és a Bartátok gratulációi. Nem volt könnyű visszatrtani a könnyeim, nem is sikerült teljesen. :)

Pompás érzés volt egész nap, bár azért szenvedős, de remek! Volt még itt-ott sok-sok perc ami által kevesebb lehetett volna az idő, de ha erősebben tekerek, akkor lehet, hogy be sem érek a célba! Elégedett vagyok!
A verseny alatt több mint 10 liter foyladékot ittam meg (1X pisiltem a bringa elején és 1X a toi-toi alatt), megettem 2 gélt, 1fél energia szeletet, 5-6 anya által készitett szuperfinom pogácsát, megettem vagy 15 só tablettát és 3 magnézium ampullát. Isti mérése szerint több mint 7000kalóriát égettünk el!
Ami a leghasznosabb "találmány" volt számomra a verseny alatt, a nagymami által vart jégkocka tartó amit a futásnál a sapkába tudtam tenni, és szép lassan olvadt el benne a jég, hűtve a fejem.

IM összesítve: REMEK! Pompás érzés megtenni a lehetetlent, leküzdeni a határokat amiket saját magad állítasz magad elé. Remélem az élet minden más területésre is át tudom vinni ezt a szemléletet.
Hogy jövőre IM? Nehéz téma. Előtte azt mondtam, hogy biztosan nem, de elkaptam a "Nagyatádiszt", és már az jár a fejemben, hogy jövőre lesz a 25. Naygatádi ExtremeMan. Nem kellene kihagyni :) De majd kiderül.

Ismét köszönöm minden ismerősömnek a segítsgét és türelmet, amit toleráltak felém az elmult 9 hónapban.

Ezennel bucsúzom blogjaimmal... köszönöm, hogy elolvastad... remélem kedved csináltam a triatlonhoz. De a lényeg: " Az út maga a cél!" = élj egészségesen, sportolj naponta azért, hogy sokáig-sokáig élvezd az életet!

Előre is bocsánat, hogy ez ilyen hosszú lett, és az esetleges elütésekért, betűk felcseréléséért J. Én már csak ilyen vagyok! Aki ismer az tudja.

Hol is kezdjem… az utam elején.. honnan is nézzük az elejét. Rövid sport múlt.. kis száraz tömeg adatokkal. Hogy miért is irom le a sulyom és nézegetem állandóan jó kérdés. Életem alakulásával eléggé fontos „mérce” volt számomra a saját sulyom, most már úgy gondolom, hogy nem volt annyira számottevő ez az adat. De hát az ember egyre csak érettebb lesz… sok minden változott bennem!
Rövid sportmúltam: 16,5 évesen kezdem el „gyúrni” K.Zoltán (Kojak) barátommal, ekkor 66kg-os voltam és első fekvenyomásomnál rendkívül elégedett voltam magammal, mert az 51kg-t sikerült egyszer kinyomnom J. Nagyon megtetszett, de inkább Kojak társasága, állandóan együtt lógtunk -edzettünk pecáztunk, heti 6X edzettünk ekkor.  Pikk-pakk eljött az érettségi ekkora kb 1,5 évvel első kondim után „iperedtem” 82kg-ra  (16kg izom növekedés) és fekve ekkor 100kg-t 2x sikerült megmozgatnom. Jött a nyár, diákmunka, bulizások mert volt költőpénz és a kondizásra egyre kisebb figyelem került, mivel magam szerint semmit nem fejlődtem. Izom elment, pocak megjött. Hopp.. nem jó ez. Újra kondi, de munka + suli mellett szombathelyen már, de az nem ugyanaz. Nincs edzőtárs. Hamar ismét elkoptam a sport mellől. Közben megszületett Sára és ahogy ő nőtt, úgy én is. 2007-ben kerültem a „cég”-hez 96kg-s voltam. Hát.. hogy is mondjam, nem voltam izmos.. olyan erősen medvés J. Ekkor régi iskolás korszakomból egy ismerős Cs.Norbi szólt, hogy alakul szombathelyen egy amerikai futball csapat, vágjak bele. Gondoltam persze.. mi bajom lehet. Imádtam! 6 hónap alatt, csak a foci edzésektől (és szerintem a munkahely és a magánéleti stressztől) 13 kg-t fogytam! Gondoltam, ez igen.. végre megvan az a sport amit imádok, és még fitt is maradok. Hát.. „fitt”. Hamar rájöttem, hogy ez bizony kő kemény kontakt sport, ahhoz pedig erő kell, hogy jobb lehessek. És én jobb akartam lenni. Mindig jobb akarok lenni! J Elég gyerekes, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Ez mozgat engem, visz előre. Szóval ismét kell a kondi, hogy legyen erő. Bele is vágtam nagy erőbedobással, mit sem törödve a fokozatosság elvével. De a test nem bírta.. egy mérkőzésen megsérült a vállam. 3 hónap teljes szünet. Miután regenerálodtam, ismét ment minden szépen, de jött egy térd sérülés, majd ismét váll, majd boka, majd 2012 májusa egy újabb váll sérülés (egy remek szezonom közepén) újra összetört bennem mindent. Ekkor majdnem 90kg voltam (88-90 közt) nem pocakkal J. 2,5 hét alatt, mivel nem mozogtam semmit, 8kg-t adtam le. A karomat nem tudtam felemelni az asztalra a munkahelyen, csak a másik kezemmel segítve. Pokoli fájdalmak éjjelente. De akkor döbbentem rá, hogy ez nem éri meg amikor Sárának még a gumilabdát sem tudtam odadobni amikor játszottunk. Így összességében „betelt a pohár”. Imádtam és ma is imádom az amerikai futballt, mert egy remek játék, imádtam a csapattársaim, akikkel edzésen és meccseken vért izzadva küzdöttünk egymásért és a sikereinkért,együtt győztünk es együtt buktunk el, és álltunk fel újra! Remek 6 éve volt az életemnek, sok pofonnal, fájdalommal, de megannyi örömmel és tapasztalattal! Még most is úgy gondolom, hogy megérte!


De jöjjön végre a témaJ, hogy is jött a triatlon. Mikor még Sára babakocsis kislányka volt, sétáltattam a csónakázó tó felé, és ekkor volt éppen a vasi vasember előkészülete. Nem is igazán tudtam, hogy mi ez, de benne volt a fejemben és utána jártam. hmm.. vasi vasember.. „jó kis elnevezés” gondoltam.. megnéztem hogy miből áll. És itt jött AZ ÖTLET, ezt egysser megcsinálom. Egyre több embertől hallottam, hogy nem csak sportolok, hanem átlag emberek is megcsinálják, gondoltam én minden akarok lenni, csak átlag ember nem! Elkezdtem nézni, hogy mikor van, egyszer épp a 25. születésnapom tett neki keresztebe, majd utána egy Bécsben megrendezett amerikai futball VB döntő. Harmadszorra viszont már nem volt kifogásom, és már nagyon vágytam is rá. 2012 volt ez az év!
Eljőtt a tavasz.. zajlott a foci szezon, közben már nézegettem, hogy kell előnevezni. Megtettem! Készüljünk fel rá. Mivel is kezdünk? Úszás 1,5km. hoppá… Úszni kb. tudok, de csak szigorúan „kirakat mellben” azaz fej végig kint a vízből. Jó lesz az- gondoltam. Elkezdtem az uszodába járást… hamar kiderült, hogy nem lesz az jó, mert elfárad a nyakam. Elkezdtem nézni, hogy mások hogyan csinálják, + neten olvasni és a mindent megmutató youtube- on  is kupálodtam. Végülis összejött. Ment a mell úszás, kezdett javulni az időm is. Ezzel megvolnánk. (gyorsban úszni nem tudok, még youtube-al sem J , így azt jegeltem egy időre.)
Bringa: volt nékem egy sok-sok éves kb. 22kg-s össztelós montain bike-om. Márpedig én senkitől sem kérek országuti biciklit, nem ékeskedek más tollával alapon, ezzel kezdtem tekerni. Az eleje nagyon fájt. Nem nagyon szoktam bringázni, és fájt a nyereg, fájt a láb minden. Más ez mind a konditermi guggolás, de hamar megszokja a test. A 40 km nem volt villám gyors, „erős” tempóm mellett 1ó 25p – 1ó35 között voltak a túráim. Gondoltam ezzel is megvagyok. Vagy 5X tekertem lesz össz az útvonalat. Bringa felkészülés letudva. 
Futás: mivel focizok tudok futni. Rengeteget futok edzéseken. Sok rövid sprint. De itt 10 km-t kell futni. Edzünk rá.. mi bajom lehet. Eljártam párszor a csónakázó tóra, ahogy visszaemlékszem kb. 5-6 alkalommal. A leghosszabb futásom talán 1X 5km J. Gondoltam meyg ez, unalmas mint a csuda, de én a világból is kifutok, ha MEG KELL CSINÁLNI. Bringa utáni futásom egy azaz pontosan 1 alkalommal volt, esőben kb. 4 km. Büszke voltam magamra, magabiztosan álltam ott pár héttel később a tóparton a rajtnál!

Verseny: úszás ment "szépen". Bringát „megnyomtam” J, erősen, de végig előzőtt szinte mindenki! Ez eléggé „felhúzott, ezért még jobban toltam a bringát( erős bringás időm 1ó25p J ). Vissza a depóba, ki is akartam futni, de csak az lelkem, a testem az nem akart futni. A mountain bike geometriája nem éppen erre a kerekezésre van kialakítva, + a30perc mell úszás sem tett jót, így kiérve a depóból majdnem össze is estem! Szó szerint! A combjaim azonnal görcsbe rándultak! Leültem és masziroznom kellett a lábaim, hogy tudjak mozogni. Elindultam futni. mit futni.. kocogni.. mit kocogni sétálni… de még az sem ment. Szerencsére kint voltak a versenyen a csapattársak, így J.Csanád és P.Petike körönként 2 masszirozása segített beérnem. Borzalmas volt, de mégis jó! Nagyon alul terveztem az egészet, de végülis 3ó 6p-s idővel beértem életem első triatlon versenyén! Megtetszett! Akkor tudtam, h én a Vasi Vasembert mindig megcsinálom! Büszke voltam magamra, de ott volt a tüske, hogy a csapat mindenese K. Miklós 42 évesen, nem sokkal több készüléssel 2ó48p-es idővel megelőzőtt. Bár ekkor futottam életem első 10km-t- 2012.július.07! 


Focit közben már befejezve, valamit azért csinálni kell. Jó móka ez a triatlon, de kell egy országuti bringa. Szeptemberben vettem is egy használtat azt hiszem vagy 70.000 huf-ért. Hamar kellett is rá sok minden, új gumik nyereg beállítás stb. Tekerjünk hát vele. Mikivel és Tesóval balcsi körbetekerése 1 napon belül. Bruttoban pontosan 12óra volt 218km, nettóban 10 óra. Nagyon-nagy elismerésem tesónak aki 30km kényszer szerviz miatti vonatozáson kívül szintén letekerte, az én régi bringámmal!!
Bringázni már bringáztam „sokat”, fussunk is. Sárvár félmaraton 2012.november.03. a célverseny! Októberben regisztráltam fel az edzésonline.hu-ra, innentől szépen lelkiismeretesen vezettem a naplómat. Félmaraton (21km) előtt, pontosan 8 futó edzésem volt, összesen 85km-t futottam 8ó26p idő ráfordításával. Ebből lett anno egy 1ó47p-s félmaraton! Jó volt beérni és nem futni már :D.
Mi legyen azután??? Még régebben valamikor V.Máté és E.Zsolt kollégáim beszélgettek, arról, hogy van olyan hogy tízszeres Ironman, egymással cserélték erősen az eszmét, hogy lehetetlen vagy sem. Máté pedig mesélte, hogy 2011-ben egy ismerőse B.László megcsinálta az IM-t. Ekkor rá is kérdeztem, hogy pontosan mi is az. 3,8úszás-180km bringa-42,2km futás (azaz egy maraton) egyben. Uhh… gondoltam ez brutális.. én 180km-t autózni sem szeretek egy seggel, nemhogy bringázni. De kellenek a kihívások. Életemnek ekkor hogy is mondjam.. nem túl pozitív szakasza zajlott, túl voltam egy szakításon, sok volt a szabadidő amely sok gondolkodást von magával, és én éppen agyalni nem akartam az életemen. Így kerestem mivel is köthetem le magam újra!
Akkor csináljunk IRONMAN! Ez azért nem piskóta, ezzel jól elleszek egy darabig J. De hogyan is álljunk neki? Elkezdtem olvasgatni beszámolókat a nagyatádi versenyről, már az első beszámoló után – ami szinte csak arról szólt, hogy micsoda szenvedés volt és hogy milyen jó volt beérni- azonnal tudtam, hogy én ezt akarom!! Akarom h fájjon, akarom hogy kűzdjek érte, akarom hogy dolgozzak, hogy lefoglaljon, hogy ne gondolkozzak az életem folyásán és még egy fontos dolog, IRONMAN AKAROK LENNI! Érezni akarom milyen átlépni a célt. 
Olvastam-olvastam kutattam a neten, és jött a felismerés. Ide bizony gyors úszás kell, mivel a mellúszástól elfárad a láb a bringára. Youtube nem tanított meg J, kell egy oktató. Sára ekkor már járt úszni, így megkérdezte az ő tanárát E.Anitát, hogy tanítana-e. Elvállalt! Hát… elég gáz voltam J. Ittam rendesen a finom uszoda vízből.  Összesen kb. 8-max 10 alkalommal lehettem nála.. ment az úszás + sokat gyakoroltam magam is. Nem volt könnyű de összejött. Télen kb. 22 percre volt szükségem 1 km leúszásához. Azóta sem fejlődtem, csak bírom ezt a tempót 3-4 km-n is. Télen a bringát a PRO GYM spinning óráival tudtam le. Futásaim télen hol a Pro Gym-ben futopadon, hol Nemesbődön körbe-körbe a faluban zajlottak. Úgy voltam vele, hogy ha nem esett az eső és nem volt csúszós az út akkor -5 fokig kint edzettem, ha valamelyik kritérium nem volt meg akkor a teremben.

Egy fontos dolog, az egyik legfontosabb majdnem kimaradt. J. Egy új ismeretség megszerzése! Tesómnak egy középiskolai évfolyam társa már 2011-ben és 2012-ben is megcsinálta a nagyatádi Ironmna-t és neki írtam facebookon, tőle kezdtem tippeket kérni. Azaz nem is kérni, adta ő nagy örömmel, és lelkesedéssel. Ő nem más mint STOJCSICS BALÁZS- továbbiakban Stojesz! Az ő tanácsai útba igazításai segítettek hozzá ahhoz, hogy érdemi fejlődést érjek el a triatlonban. Ahogy ő írt arról, hogy milyen volt számára az IM teljesítése óriási energiákat adott nekem! És a közvetlensége! Soha nem találkoztunk! És segített! sztoriztunk, hogy éppen ki mit edzett a héten, „menőzött”, hogy olyan hidegben is kint fut, hogy a „szakállára” fagy a pára J. Olvastam a blogját, remekeül ír!!! Ezek minden alkalommal doppingoltak, hogy igen.. ezt így is lehet, így KELL csinálni! Volt már pulzusmérő órám, használtam is a futásokhoz, de igazából ostobán futottam. Folyamatosan magas pulzuson öltem magam. Stojesz próbálta magyarázta, hogy ez túl magas, fussak kisebb pulzuson hosszabbakat inkább, de én "kemény vagyok és bírom!” Kemény= ostoba J. Semmit sem fejlődtem, ugyanazon időim lettek, de elkezdtem hallgatni rá, visszavettem a tempóból és hoppá… fejlődtem! Itt már elég sokszor vertem a fejem a falban, hogy miért kell nekem „jampiznom” állandóan, miért nem hallgatok a tapasztaltabbakra! 
Összesítve: futni szoktam, úszni már tudok gyorsban, bringa: télen a spinning, és mellette ahogy a vállam engedte kicsi súlyokkal újra nekiálltam kondizni! Persze kicsi sulyokkal, de ahogy a vállam engedte (és engedte) elmegettem, de ésszerűen. Ezzel összejött átlag havi 100km futás , 10km úszás J- néha több-, 8-10 spinning óra és kb. 8-10 kondizás. Eredménye: december 1 mérlegelés 77kg! AGYAÚR ISTEN!!! Rosszul lettem! Én nem akarok 77 kg- lenni! Májusban 90 kg kb. izomoska, most meg 77kg. akkor az tuti nem izmos J. És mivel én ilyen hülye tömeg megszállott voltam, elkezdtem jobban erőltetni a kondit, fehérjét szedni, és sikerült 82-re felmenni február végére. Közben a futásom nem romlott!
Próbálok sorrendben írni, de össze vissza jönnek az emlékek, úgyhogy vissza-visszalépek az időben néha. Tehát december… futó edzések. Hideg…néha hó. Ricsi elmegy futni, otthon Nemesbődön. Mivel munka 8 kor kezdődik, utána pedig mindig van valami teendő ezért sokszor mentem reggel edzeni, azaz hajnalban. Na azt asz arcot, amikor elfutottam reggel kb. 6 körül az újságkihordó mellett és visszanézett, nem feledem el, remélem soha. A döbbenet ami kiült az arcára, hogy „ez egy barom” J. Sapka-kesztyű- termó pulcsi 0 fok és itt fut?? Ez tuti nem normális. És még megannyi ilyen tekintet otthon a falubeliektől, akik reggel igyekeznek munkába iskolába vagy éppen csak a boltba. Majd később csak megmosolyogtak, aztán kicsivel később elkezdtek buzdítgatni és kérdezgetni, hogy mennyi kört futok a faluban (mennyi km), majd buzdítani, hogy még simán birok szerintük kettőt –hármat J. És konditeremben a gíúrós ismerősök néha cinikus mosolya amikor 2 órát futottam a futópadon 20+ km-t, na az is megvan! De ez kell! Igenis kell ahhoz, hogy érezzem, én nem egy hétköznapi átlagos dolgot csinálok! Nem leszek szürke ember. Mondhatják rám, hogy nem vagyok normális, mert reggel 5-kor kelek, hogy fussak 2 órát. Ha valaki attól „nem normális”, hogy pl. az egészsége megőrzése érdekében sportol ennyit és megtesz annyi áldozatot, hogy egy picit korábban kel, hát…  szerintem az nem „nem normális”.  
Közben ezek az edzések, egyáltalán nem mentek könnyen, senki ne gondolja ezt. Nem volt könnyű nekem korán kelni, illetve a térdeim azért nem köszönték meg az aszfalton futást. Sokszor fájt, jegeltem. Ezek ezért eltántorítottak attól h kimenjek futni a hidegbe a sötétbe. Néha –néha meg meginogtam, hogy képes vagyok IM-t csinálni. De nincs mese! MEG KELL CSINÁLNI, képes vagyok rá!
Hogy bebiztosítsam magam, hogy nem adom fel, elkezdtem ismerősöknek, kollégáknak előállni a tervemmel. Na itt aztán kaptam rendesen! Többen cinikus mosollyal „biztattak”, hogy hajrá, szurkolni fognak. De azért éreztem, hogy „na majd pont te leszel Ironman.” ezek voltak a leges –legjobbak nekem! Imádom azt amikor valaki azt érezteti velem, hogy valamire nem vagyok képes! Hogy be tudom bizonyítani azt, hogy végrehajtok olyat amit nem néznek ki belőlem! Ez nagy dopping nekem.
Család: nagymamán ezt az eddigi legnagyobb hülyeségnek gondolta (talán még gondolja is) amit valaha csináltam- pedig már látott nálam néhány hülyeséget. Édesanyám le akart beszélni, szerinte ebbe bele fogok halni, hisz mennyire szenvedtem a vasi vasmeberen is. De később, jóval később már támogatott. Edzések után segített kaját csinálni stb… Sokat köszönhetek neki, és most nem csak az IM felkészülésre gondolok. Nem hiszem, hogy ezt tudja vagy érzi! De örülök, hogy Ő az édesanyám, és olyannak nevelt amilyen lettem. Nagyon nem voltunk egyszerű helyzetben, de átvészeltünk mindent! Testvérem Dóra (utálja ha így hívom)! A lehető legeslegjobb! Sokszor összebalhézunk, de bármiben számíthatunk egymásra! Bármiben az tényleg bármiben. Sztem ha azzal hívnám fel éjjel, hogy segítsen bankot rabolni még abban is segítene J. De remélem több esze van! J Ő mindenben támogatott eddig ami ezt a 9 hónapos felkészülésemet érintette! Nagyon sokkal tartozom neki!
Természetesen voltak sokkal többen akik megtudva, hogy mire készültek, elámultak, és látszott rajtuk, hogy valóban bíznak abban, hogy az elhatározásom miatt ez sikerülhet. Pl. Szalai Balázs kollégám és kiváló triatlonos társam! Balázs két gyermekes családapa, és mondhatom minta értékű apa! Igazi példakép számomra! Az ő élményei és a vele való beszélgetések is sokat dobtak azon, hogy „többnyire” nagy kedvel vágjak neki az edzéseknek. Ő már letudott egy féltávú versenyt Orfűn (1,9ú-90br-21f), érzi, hogy mi a dörgésJ. Láttam rajta amikor meghallotta tőlem, hogy mire készülök, hogy szerinte ezt azért kemény dió lesz nekem. Akár túl kemény. De nem ezt mondta, hanem azt, hogy ha keményen edzek akkor képes leszek rá. Felkészülés alatt többször érdeklődött, hogy mennyit hogyan készülök, és azért láttam rajta a megnyugvást, hogy jó az út amin járok. Vagy csak jól át tudott verni! J

Sok új emberrel ismerkedtem meg edzéseim, sportolásaim alatt. Például H. Nórival J. Ő volt aki kihúzott egyszer a bajból, mert elhagytam a telefonom head-set jét, és kölcsön adta a sajátját. na az övé annyira király volt, h majdnem megsüketültem tőle elsőre, de a legjobb, hogy nem esett ki folyton a fülemből futás közben (szinte mindig zenére futok, és tekerek). Amikor vissza szerettem volna neki adni, nem engedte (biztosan finnyás volt hogy már használtamJ ), és nekem adta. Igazából ha azt nézzünk, hogy kinek a segítségével, vagy hatására edzettem a legtöbbet, akkor az Nóri, mivel az uszásokon kivűl szinte mindig velem van a head-set, és mindenhova elkisér. Ez eddig kb 178óra. Tehát órába ő adta a legtöbbet. Köszi! :P

Most már nem is emlékszem pontosan, hogy január vége vagy február eleje lehetett amikor az első közt neveztem a versenyre és azonnal utaltam a nevezési díjat. Összesen kb. 40.000 huf. Hát… ezt azért nem dobjuk ki az ablakon. Még egy ok, amiért végig kell menni.

Tehát zajlott a téli felkészülés, de valójában eléggé össze-vissza edzettem. Amit amikor tudtam, de céltalanul és következetlenül. Kellett egy igazi edzésterv. Keresgettem neten és igazából csak egyet találtam. edzésonline.hu Komlex Ironman edzésterv 20 hét! Agya ég.. 20 hét… az még túrós palacsintából is rengeteg, pedig azt aztán nagyon szeretem. A nagyi (83éves) csinálja a leges legjobban! de tényleg! J.  Eddig egészen jól össze tudtam egyeztetni az „alapozást” (félve írom ezt a szót arra a valamire amit én télen csináltam), a családdal, munkával és a barátokkal. De tudtam, hogy az elkövetkezendő 20 hétben valamiből le kell adnom L. Sajnos ezek a barátok voltak. Ekkor is rengeted helyre mentek, sok-sok programra hívtak, melyeknek kb 80-90%-t szépen le is mondtam L. A srácok: P. Peti, T. Sanci és G. Milán! Nem is tudom, hogyan különböztessem meg őket másoktól, nem vagyok író, így csak azt tudom, hogy köszönöm fiuk, nem hagytatok elfásulni és a sokadik kikosarazásom után is hívtatok (kivéve SanyiJ ). Kiváltképp Péter! A kis Petike fog elkísérni a nagy útra! Nagyon felbuzdulva vállalta el anno, hogy ő bizony velem tart a nagy álomásra a nagy napra és segít nekem átvészelni, túlélni az év leghosszabb napját! Még nem köszönöm meg, mert ha elrontod nekem akkor…J

Még a télen valamikor jött egy rosszabb hetem, amikor motivációs gondjaim voltak. Ekkor ismerkedtem meg egy nagyatádi szuper emberrel, Szalai Eszterre! Az ő bezsámolói segítettek, abban, hogy könynen visszatérjek az útra. Esztiről bővebben késöbb. 

Március 10.vel elkezdődött. Elég sok benne az úszás, de ha egyszer ez van leírva és jobbat nem tudok akkor ez van! Első úszó edzés, bemelegítésem 24 perc. Azt hittem belefulladok a medencébeJ.  Első hetem 8-9 óra nettó edzés idő volt, de annyira vegyes volt, h nagyon lefárasztott. De nagyon tetszett, mert volt mihez igazodnom és összetett volt. Szépen mentek a hetek egymás után, persze nem mindig tudtam tartani a tervet, főleg az időjárás miatt a bringa edzéseket. Azokat rendre spinningel helyettesítettem. KB 80-85%-os pontossággal csináltam a tervben leírtakat. A 20 hét alatt nem volt olyan edzés, hogy belesétáltam volna egy futásba, vagy valamiért leszálltam volna a bringáról pihenni! Erre nagyon büszke vagyok. Ha nekiálltam, nem érdekelt, h közben elkezdett esni, akkor is befejeztem az előírtakat (pedig szinte minden hosszabb 90km+ edzésemen eláztam). Stojesz közben az edzésonline-on és facebookon adta bátorításokat, hogy jól hajtok, már-már azzal bátorított, h előtte fogok beérni a nagy napon J. 

Volt közben 3 hét amikor a külön –külön foglalkozott a terv a számokkal. Azaz 1 hét erős úszás, egy hét- bringa –és egy hét erős futás. Ekkor láttam az IM facebook csoportban Löki Isti edzésnaplóját, amikor ő 1 héten edzett annyi, amennyit én ebben a három hétben összesen. Na ott elszállt belőlem minden önbizalom. Ha ő így készül mint szintén első bálozó akkor az én menetrendem csak a túléléshez lesz elég. Sebaj, lesz min javítani majd a másodikra J. 
Április közepén jöttek már a számomra hosszabbnak mondott edzések amikor is rendszeresen napi 3óránál hosszabb edzések voltak. Emlékszem az első tekerésemre, vasárnap napsütés 85,5 km, 32km/h-s átlag és teljes kimerülés. Hogy ebből, hogyan lesz 180km… nem értettem. De a bringán nagyon lehet fejlődni, pláne egy kezdőnek mint én. Egyre nőttek a bringa távok, és egyre kevésbé viseltek meg, azaz jó a terv, működik!
Szépen mentek a dolgok ahogy kell, 1-2 kissebb megfázás, de azt hiszem semmi komoly. Kezdett összeállni bennem a verseny időszak:

Szajki tavak, sprint táv: 750m-20km-5km
Kaposvár 113, féltávú verseny: 1,9km-90km-21km
Vasi Vasember! olimpiai távú verseny: 1,5km-40km-10km
IRONMAN Nagyatád, hosszú táv: 3,8km-180km-42,2km
és idén kell nekem egy tiszta Maraton táv: 42,2km

T. Tamás cimborámat nem is tudom, hova tegyem bele. Ő csak úgy lett J, őt tudtam egyedül, hogy szombathelyiként készül az IM-re de fontos üzletember lévén, nem tudtunk együtt edzeni. Igazából ahogy mesélte nekem kicsit kevésnek is tűnt az edzés ideje, de Kaposváron nem ment rosszat. Elég lehet! És a fazon… remek egy figura. Mindig vigyorog, mindig csipkelődik, jókat lehet vele beszélgetni! Szomorú voltam amikor nem sokkal Kaposvár után felhívott és mondta, hogy sajnos nem tudja bevállalni az IM-et családi okok miatt, de egy sok gyermekes családapának biztosan nem egyszerű! Megértem őt, biztosan fájó szívvel hozta meg ezt a döntést!

Jó kis év, nevezések intézgetve / utalgatva. Közben Richárd a buta, ismét nem bír nem versengeniJ. Egy ismerősömmel fogattunk, hogy 1 hónap alatt ki lesz a szálkásabb. (most leírva igen nagy hülye vagyok, hogy ezt bevállaltam ennyi megtett úttal mögöttem és ilyen célokkal előttem) Május 1-n indult a diéta verseny és május 31.el ért véget. Borzalmas voltJ. Persze annyira nem J. Kaja: főként csirkemell- rizs és sok-sok-sok friss zöldség a kertből. Ami nehéz volt az az, hogy ne egyek édességeket, és nehéz volt kiiktatni a napi étkezésemből a péksüteményeket és a fehér lisztből készült dolgokat. Az utolsó 2 hetet tartottam a legszigorúbban, az volt a legnehezebb. Végülis megnyertem a fogást (juhé), de közben nagyon nem volt erőm! Azaz 1 hónapot elcsesztem a felkészülésből, nem fejlődtem. A hosszú edzéseken nagyon kifáradtam, hiszen nem volta  szervezetemben raktár amihez nyúljak. Azaz volt, csak nem elég. De ennek vége lett, újra sokat és vegyesen (inkább csak a tészta tért vissza) táplálkozva ismét valami javulást láttam a naplómat nézegetve. 

Eljött az első teszt verseny, a Szajki tavak. Testvérem is belevágott, mert a vasi vasemberre nevezett, és tanácsoltam, hogy ez jó lesz neki önbizalmat növelni, akárcsak Testvérem ismerőse Hori!  ÉS végre, találkoztam fő mentorommal Stojesszel! Csak, hogy bemutassam pici, hogy mennyire nem kispályás a fiú, ő akkor kerékpárral jött le Győrből, hogy versenyezzen egy rövidet, kb. 100km volt a lábában már! Óriási figura! Ekkor ismertem meg, óriásian bohóc oldalát. Állandóan vigyorog! Remek ember, nagyon pozitív szemléletűnek ismertem meg!
Úszás: 750m.. 3 kör a tóban… iszonyt piszkos vízben. Gondoltam előre megyek rajtnál, hadd szokjam a verekedést, úgyis lesz bőven Nagyatádon. Rajt, ütnek vágnak, rajtam a pánik/sokk hogy ez nem is olyan tuti érzés. Erre levegővételi szándékkal veszem ki a fejem a vízből mire a sporttárs épp kartempózik és pofán ver. Fej le a víz alá, levegő helyett egy szép adagot szívtam be ebből a „pazar” léből. Pánikroham megállás. „Na ne szórakozzunk már” –gondoltam magamban.. 750méter… sokszor úszom 2500m felett (uszodában), nyomassuk csak. Hát nekiálltam újra. Mivel ez volt az első nyílt vízi úszásom és olyan koszos volt a víz, h még a szeművel lencséjéig sem láttam el össze-vissza cikk-cakkban úsztam. Nagyon rossz érzés volt szembesülni azzal, hogy így megy nekem az úszásL. Végre vége… Bringa depóban látom Stojesz is még öltözik, gyors bele is csíptem egy barátit a lábába jelezvén, hogy megérkeztem. Alap mosoly majd „nyomassad Ricsiiii” tört elő belőle J. Gyors öltözés irány a bringa. Épp Stojesz mögött… a tanító mögött… „de jó lenne ha meg tudnám előzni” –ját a fejemben. És a 3-4.  kanyarban már le is előztem, könnyen.. túl könnyen.. bár mit csodálkozom, hisz ma már majdnem 100km-t tekert. De ment a bringa, nagyon jól. Rengeteget előztem, ami azt jelenti, hogy annyira rosszul úsztam, hogy túl sokan voltak előttem! Igazából a bringán elég jól feljöttem, futáson ketten előztek meg, eléggé a vége felé. Összetett 10.helyet értem el. J Ez akkor nagyon jól esett, de az úszás miatt nagyon elszomorodtam. 
Másnap 156km bringa várt rám, azaz 180várt de 156-nél defekt. Ekkor nem gondoltam, de valaminek az előjele volt.

Minderre rá egy hétre következett a Kaposvári féltávú verseny.
Izgatottan vártam. Mondták, hogy a bringa pálya nagyon dombos. Hát az volt. Én nagyon nem szeretem az emelkedőket, a szél valahogy jobban fekszik, de inkább azt mondom, hogy az emelkedő nagyon nem! És itt a 90km alatt érzésre volt vagy kb. 1 km vízszintes rész J. De ne szaladjunk ennyire előre. Érkezés, első ember akivel találkozom, a leges legelső Szalai Esztike! J Ennyire segítőkész és kedves embert keveset látni. Nem ismertük egymást még személyesen, de mégis úgy állt hozzám, mintha 15 éve a szomszédja lennék. Köszönöm!!!
Verseny: be a vízbe, a stég mellett ahol bementünk a vízbe volt egy óriási nagy ExtremeMan-os bolya. Hát az óriási volt. Na ugyanilyen volt messze, addig kellett elúszni. Na azok nagyon picik voltak… túl picik. Beúsztunk a rajtvonalhoz, ami egy műgát oldala volt, és ott vártuk a rajtot. Nagyon nagy volt a szél, óriási hullámokat csinált, melyek engem levegő vételkor teljesen beterítettek, csak víz jött ismét. Ülünk a víz parton, Stojesz mellettem és T. Tamás is. Egyszer csak Stojesz már-már szokásosnak mondható vigyori arcával odafordul, hogy Ricsi, itt van még egy” vazsi srác”: hopp… Löki Isti! Nagy nehezen kézfogás a csúszós gát oldalán, kis beszélgetés, Isti kérdi: netek is az úszás a leggyengébb számotok, vagy csak nekem ennyire mumus?” (lehet, hogy nem pont ezekkel a szavakkal). Bologattunk, rajt és nekivágtunk. Most kerültem a bunyót, szerencsére nem is kaptam, de tájékozódni megint nem ment. Óriási hullámok miatt sokszor a tényleg nagyon-nagy bójákat sem láttam. Ismét cikk-cakkba haladtam, egy női versenyzőre kétszer is ráúsztam oldalról J, elnézést kértem mondta h semmi: „semmi baj, de tudom, hogy össze –vissza haladok?” Nagyon gáz volt ezt hallani. De hát ezt tudom produkálni… csak nem halok meg J. Végülis túléltem. 45:27 lett az úszás, tervnek megfelelően, Stojesz 1 perccel előttem, Isti 37:09 ( a kis „mocsok”, még hogy nem megy az úszás).  Indul a bringa:  első 15 km.. nem is rossz, megy a lábam rendesen! Előzgetek, vannak dombok, de még bírom. Egyszer csak defekt! „A betyárját” – mondtam valami ezzel megegyezőt magamban, sebaj.. van nálam pumpa-szerszám-ragasztó folt, megoldom no perc alatt. Leszállok, megvan a lyuk, hallom ahogy ereszt. Kerék kiszerelve, gumi lekap, hol a lyuk??? nincs meg ! vagy 15 percig keresem semmi, felfújom hallgatom semmi. No para, felhívom Tesóm h hozzon belsőt, mert azt benne hagytam (tudatosan) a kocsiban- ÉN BAROM! Hopp.. a Dórinál a telefonom, hogy készítsen szép képek rólam. Végülis csinált , elinduláskor :D. felfújom, hátha lassú defekt, és majd néha-néha ráfújok. Okos ötlet!! minipimpa pumpálás, kéz elfárad, 4,5 bar (8,5barral tekerek)… remek.. de több mint a semmi. Nekivágok 3 km múlva újra lapos. Felfújom- újabb 5 perc. majd kb 20km-nél ujra lapos vagyok! Fel kell adni, ezzel nem tudom lenyomni a maradék 70km-t L. Egyszer csak egy frissítő állomás, emberekkel, bringásokkal. Beérem őket és megkérdezek egy versenyzőt nincs-e „felesleges” belsője – mintha az felesleges lenne bárkinek 20km után-. ÉS erre Ő „de persze, tessék, talán nekem nem kell” –majd elment! LAKOS ISTVÁN volt. Nem si tudom kell-e róla bármit leírnom. Szerintem mindenki érzi, hogy mekkora dolog volt ez nekem akkor. Az élet! Ismét kerekcsere, pumpálás újra 4,5 bar.. ezzel 70 km. De legalább nem lyukas! Nekivágtam a távnak nem sok embert előztem.. lehangoló volt megszámolni a szembejövőkön, hogy hol is tartok a versenyben kb. 190. Nem tekertem nagyot, már elcsesztem 40-45 percet, hova siessek. Lenyomtam. A pálya brutál volt!!! Tényleg! Jött a futás… végülis semmi extra, kb. rendben ment, az elején elmentem WC-re utána nem volt semmi panaszom. Végülis így 6ó32percel de beértem. Csalódott voltam, mert benne maradt 40 perc, de boldog mert letudtam egy fél távot. És mert ott volt velem Sára! Nagyon büszke volt rám, és persze egyből levámolta rólam az  érmet J.

Sajna már hazafelé megfázás erős tünetei jelentkeztek nálam, ami a sok heti 5-6 óra alvásnak is köszönhető volt. Eléggé legyengült a szervezetem, és nem tudott regenerálódni. De nem figyeltem eléggé, hajtottak a számok, hogy most vannak a hosszú edzések, most nem szabad kihagyni. Még a következő héten volt egy 35 km-s futásom és egy 170-s bringám. A bringán már teljesen kimerültem. Szinte leestem róla út közben, szó szerint!
Itt  már nekem is világossá vált, hogy pihenőt kell tartani, mert baj lesz belőle. De még egy utolsót. Hisz már csak 1 hét van a Vasi vasmeberig ami hazai pálya és az első versenyem 1 éve itt volt. 1 éve futottam életem első 10km-t! J Javítani akartam méghozzá sokat! Anno 3ó 6perc volt, most 2:30-35 közé akartam kerülni. Mire lehetek képes. Nem szoktam erőseket futni, jó lenne tudni mit bír a „rendszerem”. Betegen? gratulálok, ismét az eszességedről teszel tanúbizonyságot Számedli Richárd.  Tehát a 170 km majdnem meghaltam bringa után 1 nap pihenés és „fussunk igazán 10 km-t” napot tartottam. Nagyon fájt… 5 km után szét akart szakadni a combom de a vádlim hála a franko új beszerzésű kompressziós száramnak nem fájt. Végülis 4:03 perc/ km-es idő lett belőle, ami nekem nagyon tetszett. Ezt még lekocogtam 3,5km-en lassan és pihi. Elégedett voltam. Oké tudom mit tudok futni de tekerni? Hát másnap reggel meló előtt 5:30 kor elmentem tekerni egy igazán erőset, 61,5km volt és ezen a távon majdnem 35km/h-t sikerült mennem. Lefojtottam, egy kis futással a végén, hogy hasznos is legyen triatlonos szempontból. Aztán meló. Na aznap nagyon fájt a lábam, és igazán rosszul éreztem már magam. Fejfájás, láz orrfolyás stb. ami kell… Mivel "igen jól vagyok" ezért szerdán még elmentem úszni, 1500-t, de innentől már pihi. 

Sikerült közepesen meggyógyulnom a Szombati Vasi Vasemberre. Eljött nap! Milán ígérte, hogy kijön, eleget is tett ennek, és Sanyi is jött szurkolni. Nagyon jól esett, hogy kijöttek megnézni engem! Édesanyám is kijött és persze Sára. ÉSS…. TESÓÓÓ, nekivágott az olimpiai távnak. róla nem akarok írni, remélem ő is ír majd egyszer, és leírja, hogy élte meg! Én nagyon büszke vagyok rá, megcsinálta!!! És Hori is megcsinálta!
Részemről: nevezés, depózás sok-sok-sok-sok ismerős! Nagyon jó érzés már úgy ott állni egy versenyen, hogy szinte bármerre nézek vannak ismerős emberek, van 1-2 jó szó biztatás!
Úszás, elindult semmi bunyó, tudok egyenesen menni…jujj de jó… első bolya.. na eddig volt jó! Besűrűsödött a tömeg és a mögöttem lévők rám úsztak rendesen és letolták a lábam –seggem, mentem is búvárkodni. Újra pánik kapkodás – szinte már menetrend szerűen- . kicsi mell, majd újra nekivágtam gyorsban. Nem volt jó. Sok volt körülöttem a mell úszó és nem tudtam előzni őket. Végülis lement, majdnem 29 perc.. borzalmasan rossz depó idő.. nem is értem mit csináltam… kb. egy teát le lehet főzni ennyi idő alatt 2:33 és csak annyi dolgom van hogy zokni-cipő-sisak-szemüveg-rajtszám. Azért ez nem sok. Van akinek 18 mp alatt sikerül!! Depóban Szalai Úr már előttem felöltözve, ráköszönök rám néz megáll, „mit keresel te itt?” –köszi Jjól esett J. Elmegy Balázs, majd én is kistartolok, induláskor a bal stoplim kiakad a pedálból (lehetetlen ezt akasztom be elsőnek), majdnem leesek… alakul a verseny. Jön a  bringa. Balázst még a városban elkapom, a külső Nárai úton, aztán csak előzök –előzök –előzök. elég sokat (60helyet). szinte végig. Ismét egy bizonyíték, hogy sok olyan bringás van előttem aki sokkal jobban úszik mint én! Beérek, bringás időm 1ó7, király J elég jó (tavaly 1ó25)! Kifutok a depóból anya nyújtja erősen a sapkát banánt magnéziumot- de köszi nem kell semmit! És hopp… ki áll még mellette? Petii és Evelin! Jó érzés volt, hogy ott vannak. Tavaly sokat segítettek a masszírozással. Elkezdtem futni egész jó bírtam semmi fájdalom.  Futás közben láttam, hogy vannak irka firkák az aszfalton, majd egyszer csak  „Hajrá Ricsi” felirat. Hoppá.. Tamás itt lakik a környéken, és ő írta felJ, nagyon jól esett, igazán remek gesztus volt tőle! Sokszor írom azt, hogy „jól esett” , de nem tudok jobb kifejezést sajnos. Azt az érzést amit ezek az „apróságok” jelentenek, csak az tudja aki szintén átéli. Köszönöm Tamás!
Pulzusom éreztem azért, de elviselhető volt még bennem tartalék, nem akartam az elején gyorsan menni a  végén pedig kullogni. 4:40 perc/ km-eket mentem szinte végig.. lehetett volna jobb is, de nem viselt meg. A 3. körömet futottam amikor Löki Isti elviharzott mellettem. Szólt pár buzdító szót, lessokoltam akkor volt a sebesség különbség. Csak annyit tudtam szólni h brutális amit csinál. Majd visszaszól, hogy „kösz, eléggé magasan pörög már a rendszer” hm… nekem is meg kell tolnom az utolsó köröm. Stojesz vajon hol lehet? Biztosan fényévekkel előttem már. Igazából, ha tudom a második körömben hogy 1,5 perc a különbség köztünk akkor széthajtom magam h együtt érjünk be!!! J De jó volt így! Benne is maradt még és bennem is! Jót mentünk, visszagondolva nagyon élveztem. Ja az időm 2ó26:55 lett, ami nagyon király nekem! Boldog voltam terven bőven belül, de nem tudok úszni! Meg kell tanulnom! Ezután 3 nap teljes pihenés! semmi edzés és időben feküdtem mindig. Fura is volt J.  A verseny után sokat beszélgettem Löki Istivel, azért úgy érzem 1 fontos dolgot elcsesztem, kihagytam a tudományt az edzésekből. Olyan dolgokról ír nekem, hogy nem győzőm google –zni J. Remek fickó! roppant segítőkész! Remélem a versenyek után nem szakad meg a kapcsolat sem vele Sem Stojesszel, sem Esztivel, Sem Tamással sem senkivel. remek emberek mind!!

Lement minden… igazából egész jó az év eddig… már csak 1 dolog van hátra. Az ÁLOMÁS, az év leghosszabb napja! már csak 3 nap… te jó ég. Hogy izgulok, félek-e? sokan kérdezik. Érdekes ez az állapot. Most ebben a pillanatban izgatottan várom, de 3 napja minden éjjel ezzel álmodom valamit. De magabiztos vagyok! 9 hónap kemény munkája sok-sok harc van bennem. Nem félek attól, hogy fel kellene adnom! Félek az úszástól, azaz a verekedéstől, nem akarok pánikot megint, de csak azért mert élvezni akarom. Élvezni akarom ezt a röpke 12-13-14-15- akár 16 órát. Te jó ég… egész nap küzdeni… remek lesz! Kicsit most nincs jó kedvem, mert az időjárás az nagyon nem lesz nekem való a hétvégén, 36+! Emiatt minden időtervemet a kukába is dobtam, a cél az, hogy ne ájuljak el, frissítsek rendesen és az utolsó maraton körön tartalékoljak az erőmmel. A testem készen áll, úgy érzem a lelkem is, csak egy dolgot lehet rossz. Ha elrontom a frissítést! 
Biztosan kihagytam sok mindenkit, pl. F .Anikót aki még baba mellől is mindig kérdezni, hogy hogy állok, mikor tekerek el hozzá Sárvárra. Hát Anikó ma megyek :D. 

Száraz adatok 2013-ból: 
Bingázásom: 2710 km- 97,5 óra
Futásom: 880km- 80 óra
úszásom: 124km- 49,5 óra
"gyúrás": 40 alkalom- 35 óra.

Hogy milyen év áll mögöttem? Pompás!  
Fárasztó? nagyon!
Belevágnék-e jövőre? Nem! Sajnos ennyi időt mint idén nem tudok erre most áldozni, és még „fiatal” vagyok a triatlonban. Először gyorsulok a rövidebb távokra és később lesz még IM. És kellene idő a magánéletre is.
Hogy jövőre ott leszek-e Nagyatádon az IM-en? Egészen biztos!
Megérte? már meg! Mert „Az út maga a cél” attól, hogy esetleg nem érek be nem leszek kevesebb. Tudom, hogy az egészségemnek nagyon jót tett az, hogy triatlonozok, elment sok izom, sok zsír, lett remek állóképesség, és megtudtam magamról, hogy nincs előttem lehetetlen! Bármit elérhetek csak akarnom kell!! És tennem érte! 

Köszönöm mindenkinek aki segített, sokan kimaradtak! Mindenkitől elnézést!

Nemrég Istinél láttam egy videót benne egy pompás mondattal. „Zsebre tett kézzel nem lehet megmászni a siker hegyét!”.  
Ezzel zárnám gondolataim… 

Köszönöm, hogy végig olvastad az unalmas agymenéseim J folyt köv. az IM után!