A kórházból.. sajna nem megy az alvás meg a félkézzel gépelés is alig, főleg, h a jobb kézfejemből egy infúziós csatlakozóizé áll ki ami mindenbe beleakad és elég kellemetlen.

Szombat reggel 7re érkeztem, 8kor már a műtőasztalon feküdtem, vagyis szó szerint remegtem, mert 18°C volt, én pedig egy szál fél hálóingben. Szerencsére megszántak (vagy azért mert nem találták a vénám?) kaptam melegítő takarót. Az érzéstelenítés érdekes volt, kissé kegyetlen: vagy hatszor döftek hónaljba és forgatták a tűt, hogy eltalálják az ideget v az izmot (nem ez a szakterületem) és amikor sikerült, nekiállt rángani az egész karom, nagyon fájt, mintha belevezették volna a 220-at. Kb 15-20 perc telt el így mire úgy döntöttek, h érzéstelenítve vagyok, aztán jött a vágás-műtés. Két órán át tartott, ebből a felét átaludtam, majd akkor ébredtem fel mikor a doki mesélte, h ugyan megvan a szalagom vége, de nem nyúlik már, tehát a mutatóujjamtól veszünk el egy kicsit. Ez 3 vágást jelentett: egy nagy kb 12 centis keresztbe és két 2-3 centis a 2 végénél. Hurrá lesz mit mutogatni, majd azt mesélem, h gyerekeket mentettem ki égő buszból.

Miután vége lett és mindent összevarrtak, betoltak az ébredező szobába, ahol aludtam egy jót, majd feltoltak a saját szobámba. A karom csak este 7 körül tért magához, de annyira, h kb megőrültem a fájdalomtól, és a fájdalomcsillapító csak este 11 körül kezdett csorogni intravénásan. A végén már a másik kezemet haraptam, azt hittem szétszakadok.. Az éjszakát nem részletezem, mindkét oldalról be voltam csövezve, el lehet képzelni.

Ma már jobb, holnap hazamehetek. Volt szerencsém végigasszisztálni a vérelvezető cső kiszedését a 12 centis sebből, sőt, dokumentáltam is, külön kérésre elküldöm a képeket :) Szerencsére jófej volt a nővér különben tuti leordítottam volna a festéket a falról. De viselkedtem na :)

Eredmény: 1 hónap szigorú pihenés, vmi fura szerkezetet is kapok ami nyújtja és feszíti a hüvelykujjam, plusz állandó sebkötözés. Egy évig le kell takarni v ragasztani a hegeket ha nap érné. 3 hónapig felejtős az uszoda.

Mit is mondhatnék.. vigyázzatok magatokra főleg :)

Jól kezdődik ez a március.. a tegnapi nap orvoslátogatásról szólt, miután bő egy hete félig nem mozog a bal hüvelykujjam (még mindig a síbalesetes kezem). Jól meg is kaptam a diagnózist egy ultrahang meg röntgen után: ínszalag szakadás, és a felsőbbik alsó fele (kinek melyik) elvándorolt az alkarom közepéig. Ez egy kb 15 centis vágást jelent meg szombaton egy műtétet, plusz 3-4 nap kórházat, és utána 2-4 hónap lábadozást, az uszodát és úgy kb az egész úszás-bringás-futás bulit elfelejthetem. Itt hagyok mindenkinek kis szünetet, h elképzelje a lelkiállapotom

és külön megemlíteném Mirát, remélem leszek én is olyan vidám, erős és optimista az újrakezdésnél. Ráadásul majd jól elaltatnak, mint a kiskutyákat.