Mai nap céges ebéd közben szóba került Vozár Attila legutóbbi futása. Mondtam a laikus kollégáknak, hogy ő bizony egy nagyon ügyes fiú, és mostanában megint egyre ügyesebb. Ez viszont már kevésbé is érdekelte a kollégákat, mivel ekkor már egymásra okosan bólogatva kiegyeztek abban, hogy aki ennyit fut az biztosan beteg. Mondtam én nekik, hogy ne gondolják ezt. Erről szó sincs. "De bizony. Ez olyan szélsőséges viselkedés, hogy ennek csak valami pszichés probléma lehet a hátterében." Válaszolták ők. Nem szeretem annyiban hagyni az ilyet, ezért elég ingerült vita alakult ki. Az tette be a kaput, amikor már vissza felé gyalogoltunk az irodába, és a leginkább empatikus kolléga halkan oda szól. "Én megértem az indokaidat, de azt azért neked is be kell ismerni, hogy valami biztosan nem stimmel azzal aki fél napon át fut." Végül nem vágtam be a virágágyba, ezért most itt stresszelem magam.

Mit lehet mondani azoknak, akik azért gyártanak mindenféle hülye magyarázatokat, mert nem képesek felfogni az ultrafutás méreteit? Rájuk is hagyhatnám, de az ilyen fajta megoldásokat egyre kevésbé tekintem elfogadhatónak. Biztos öregszem.