kartácsa pásztáz,

  golyó s repesz között

  szállnak a vakmerők,

  tátogat, ím, a Halál,

  s poklokon átdübörög,

  nyargal a hatszáz.

  Kard villog meztelen,
  ragyogva forogva fenn,
  táncol a tüzéreken,
  hadra üt - és a világ
  bámulva hajráz!
  Az ágyú füstbe csap,
  szembe tör ott a csapat,
  muszka had és kozák
  perdül a kard alatt,
  dől-hull az ádáz,
  s megtér a had, de nem,
  nem mind a hatszáz.
  
  És ágyú jobbfelől
  és ágyú balfelől
  és hátul is ágyú öl,
  kartácsa pásztáz,
  golyó s repesz között,
  míg ló s lovas kidőlt,

  bátran küzdöttek ők. -
  S bár tátogott a Halál,
  pokolból visszajött,
  ki megmaradt, de már
  nem mind a hatszáz.
  
  S hírük él tovább!
  rohamukért a világ
  ámulva hajráz!
  Dicső, hogy vítt csatát!
  Dicső a lovasbrigád!
  
  A drága hatszáz.
  
  (Tellér Gyula fordítása)