A következő már a versenybeszámoló lesz :-)

Tegnap este nem nagyon volt alkalmas irogatni, és egyébként is úgy gondoltam, hogy a mai futást hozzácsapom az előző héthez. A terv ismét optimistának bizonyult, ma ugyanis nem futottam (a szó "klasszikus" értelmében). Egy bő órányi foci fért bele a napba, cél elsősorban a sérülés elkerülése volt :-)

Többé-kevésbé sikerült is. A heti futóadag tehát péntektől szombatig 30 km lett, nagyjából egyenletes eloszlásban. Ezzel gyakorlatilag a felkészülés fizikai részét befejezettnek tekintem.

Megkaptam a rajtcsomagot, áttanulmányoztam a kapott iratokat, nagyjából minden rendben, a kérdéseimre nagyobbrészt megtaláltam a választ. Szerveződik a logisztika is: közlekedés, szállás, ellátás. Jóformán már csak a csomagolás maradt :-) Azt meg meghagyom szerdára. Addig is megpróbálom elkerülni a megfázást, reményeim szerint sikerrel - és akkor jókedvvel indulhatok a csütörtöki rajtnál.

Ez a hét már kicsit eseménydúsabb volt. Hétfőn 11 km, szerdán 20 km, szombaton 9 km, vasárnap 44 km(hozzávetőlegesen). Tehát összesen 84 km. (Ha ennyi összejött volna minden héten...)

A mai nap volt a "főpróba". Idén először 30 km felett :-) (Asszem :-)) A Tamás Zsolt szervezte jótékonysági futásba kapcsolódtam be, Szekszárdtól hazáig, kisebb kerülőkkel. Nagyon jó kis társaság jött össze, kellemesen lassú tempóval, beszélgetve róttuk a kilométereket, meg-megállva.

Jó időnk volt, csak az erős szembeszél volt zavaró. Értékelve a teljesítményem, elmondhatom, hogy teljesítettem a Balaton körüli legrövidebb szakasz hosszát és mozgásban töltöttem a leghosszabb napra szánt maximális időt (5 óra körül), és gyakorlatilag nem okozott gondot, friss vagyok (bár a korai kelés miatt kicsit álmos). Úgy gondolom, nagyjából már csak a taktikát kell letisztáznom magamban.

Ha sikerül összeszednem a gondolataimat egy részletes beszámolóról, később hozzáfűzöm. 

Az erre a hétre jutó félmaratonomra (történt ma, 1:40 alatt) nem lehetek büszke. A télies időben eleve nem volt kedvem, ráadásul hétvégén számos logisztikai, időpontegyeztetési nehézségek megfelelő alibit biztosítottak a futás hanyagolásához. (Egyszerűen volt jobb dolgom a futásnál :-))

Ennek folyománya, hogy a Pécs-Harkány is kimaradt, hét év után először.

Olvasgattam a héten, UMSZ elnöki beszámoló: "Ugyanakkor láthatóan kevésbé népszerűek a több napos, szakaszos versenyek, valószínűleg a szabadságigény és az esetenként jelentős szállásköltség miatt."

A Spartathlon topikba (mint elfogadott ultramaratoni fórum) "nem merem" beírni, sokszor megkaptam már a magamét, itt talán elmegy. Kivételként a Bécs-Budapestet említi csak. Ez kicsit furcsa a számomra.

Nyilván nem lehetnek az ilyenek a legnagyobb versenyek. Nem is sokan mernek belevágni a szervezésükbe, A versenye, amelyekről tudok, elég stabilak. Lehet, hogy a zöldgömbös futásokon (Balaton, Dunamenti) nem vagyunk több százan, de évről évre bízhatunk bennük. És itt nagyjából vége is a szabadságolást igénylő versenyeknek.

Most a BSI belevágott a szervezésbe. Február közepén ismert volt, hogy nem kell szégyenkezniük a létszám miatt. Ismerve a szervezőket, a versenyzőket, jó esély van arra, hogy jó versenyünk lesz.

Aztán hogy mi lesz ebből a versenyből 2-3 év múlva, majd meglátjuk Már leírtam párszor: én nagyon örülök, hogy a telített Bécs-Budapest mellett alternatívát kap a futótársadalom. Így reményeim szerint a következő elnöki beszámolókban már nem kell sötét képet mutatni a több napos versenyekről.

Megijedve a hétvégére ígért rosszidőtől hétfő-kedden futottam 16+9 km-t, aztán bíztam benne, hogy a hétvégén - ha másképp nem, legalább teremben - jól kiegészítem. Aztán a tegnapi nap több okból kiesett, és ma délelőtt sem voltam elvarázsolva az időjárástól, bár a széltől eltekintve egészen kellemesnek volt mondható.

Délben tehát nekiindultam, hosszúujjúban, hogy ne fújjon nagyon át a szél. Erre kisütött a nap, nem kevéssé lett melegem. 9 km-es kör után vissza a bázisra, pólóra le (vagy fel, ahogy tetszik). Egy újabb 9 km-es kör után hazamentem megenni a levest. Aztán egy 12 km-es után a pörköltet galuskával. Utána már nem volt kedvem többet futni.

Így a hét 55 km lett. Nem sok, de ezt már megszokhattuk. A hét nagy tanulsága, hogy kellene egy új cipő. Még van rá bő 3 hetem.

Közben kiderült, hogy a norvégok megkapták a nevezési díjam a júniusi maratonra. Remélem a szállás is rendben lesz, ezt még rövid időn belül tisztázni kell. A programszervezésre ráérek május táján is.

Csak erős idegzetűeknek! :-) 

Az utolsó körömön krimibe illő jelenetbe keveredtem. Úgy 20 méterre előttem egy barna gombóc viharzott az útra, maga mögött húzva egy barna madzagot. Az út közepére egy nagy gombolyaggá alakultak, bár a szembe sütő nap kissé akadályozta a látásom. A képet félelmetessé az iszonyú sivítozás tette. Én is egyre közeledtem, ekkor a "madzag" kecsesen elnyúló arasznyi ívvé formálódva visszaugrált az út melletti bokrok közé. Az áldozat lába még mozgott ugyan, de valószínűleg sorsa megpecsételődött. Amikor húsz perc múlva ismét elhaladtam ott, már semmi nem utalt a véres jelenetre.