Üdv Mindekinek!

Néhány gondolat 2007-es futásaimról, így év végi összegzésképpen.

A tavalyi évet az alábbi gondolatokkal zártam:

„A 2006-os eredményekkel nagyon elégedett vagyok, azt gondolom, ezeket az eredményeket nehéz lesz megismételnem. (...) Célok 2007-re: a futáshoz kapcsolódó lelkesedést megtartani, egy kis bicikli és úszás mellé jól jönne. A súlyomat szeretném tartani, és úgy átvészelni az évet, hogy a lábaimmal (vénák) nincsen nagyobb baj.”

Nos, a 2007-es év nem minden tekintetben úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. Egymást követően ez volt a 4., (a 3. teljes) futóéven. Eddig a sérülések, betegségek elkerültek, ez sajnos nem mondható el 2007-ről. Kétszer volt olyan derékbecsípődésem, amitől 1-1 hónapon át csillagokat láttam, emellett decemberben egy influenzaszerűség miatt közel két hetet teljesen ki kellett hagynom. Mindezek miatt, bár voltak erős hónapok, a tavalyihoz képest 800 km-rel kevesebbet, összesen 4585 km-t sikerült futnom. A legkevesebb km-t szeptemberben futottam (sérülés, 131 km), a legtöbbet októberben (511 km).

Olvastam a napokban valahol a neten, hogy Gyurcsány F. 72 településen járat az idén Mo-n; nos, én 73 magyar településen futottam:

Ha valahová utaznom kellett (sajnos elég gyakran előfordul, de azért néha villámlátogatásra Szegedre is hazalátogatok :-)), a futócuccomat mindig viszem magammal. Az idén itt sikerült koptatnom a futócipőmet (ezek közül Párizsban a maraton + az egyéb útjaim során összesen 225 km-t futottam)

Az idén nem sikerült normálisan befejeznem maraton feletti távot versenyen (a veszprémi 6 órást 49 km-nél feladtam); emellett 3 versenyre is be voltam nevezve, amelyeket a fent említett sérüléseim miatt ki kellett hagyni (Bükki hegyi, Csákvári 6 óra, Plus). Ami viszont versenyileg megvolt, az nem túl sok: a Pécs-Harkányon sikerült PB-t futnom (kicsivel 1:49-en belül), a Kékes csúcsfutáson pedig edzésképpen indultam el, az első sérülésem utáni lábadozás időszakában. Emellett 4 maratont sikerült teljesítenem, ezek közül mindössze a párizsi volt tervezett. Mivel a sérülések átírták a naptáramat, néhány ad-hoc döntésnek köszönhetően 3 olyan maratont futottam, amelyet utólag nagyon nem bánok. Az augusztusi vármaratont, annak hangulatát, az útvonalat, a kis falvakat, Gyula segítőkészségét kár lett volna kihagyni! Hasonlóan látom a november eleji győri Sry Chinmoy maratont is, ahol életemben először sikerült dobogóra állnom :-)) Az időm persze nem volt túl fényes, de ez egy jó edzés volt idei negyedik maratonomhoz, a december 2-i Lisszabon Maratonhoz, ahol több mint egy év után sikerült újra 3:10-en belül célbaérnem (3:09:43). Az év során a sérülések eléggé elvették a kedvemet, de ez a maraton azért valamennyire visszahozta :-))

A futás mellett, ahogy terveztem, volt egy kis úszás és bicikli is, főként nyári szabadságom alatt, ami arra is jó volt, hogy az olimpiai 5próba rendezvény keretében belekóstoljak a triatlonba (Szarvas, sprint táv 600m-24km-5km). A dolog tetszett, egyetlen baj volt, mindez akkor történt, amikor a meleg évszázados rekordokat döntögetett, és a befejező futást 39-40 fokban, tűző napon abszolváltuk... De azért tetszett :-))

2008-as célok továbbra is: nem abbahagyni a futást, nem visszahízni, vigyázni a lábaimra (vénák, lábdagadás), és jónéhány versenyre közösen menni a csapattal :-))

BÚÉK Mindenkinek!

Már tavaly foglalkoztatott az a gondolat, hogy jó lenne Lisszabonban futni egy maratont, de végül is az nem jött össze. Az idén hamarabb eszméltem, és még augusztus végén lefoglaltam a repülőjegyet. Hasonlóan a tavaly nyári helsinki úthoz, ide is egy barátommal mentem, akivel másik hobbimnak, a villamosozásnak is szentelhettem egy kis időt. Mint tudjuk, Lisszabonban villamosban nincs hiány...

Ahogy lefoglaltam a repülőjegyet, jött az idei második sérülésem, így egy kicsit megingott a terv, ezért a nevezéssel vártam is jópár hetet. A sérülés miatt kihagytam a csákvári 6 órást és a Plus maratont, annak ellenére, hogy mindkét versenyre be voltam nevezve. Végül a sérülésem elmúlása és egy erős október (510 km) után elküldtem nevezésem.

A felkészülés része volt két erős hónap (az 500 feletti október után a november is 490 lett), benne egyenletes, 110-130 közötti hetek. Döntően hosszabb futások, 4:45-5:05 közötti tempóban, novemberben egyetlen alkalommal résztávoztam, a verseny előtt kb 10 nappal. A felkészülés részének tekintem a Lisszabon előtt 4 héttel futott győri maratont (3:27:16), illetve rá egy hétre egy olimpiai 5próba gyalogtúra rendezvény keretében sikerült 31 km-t futnom, azaz a maraton előtti hosszúk „megvoltak”...

Az utolsó hetemet sem vettem lazára: hétfőn hajnalban 17 és fél kili, este 10 és fél, kedd pihenés, szerda reggel 16 és fél, este 8 és fél km, csütörtök reggel 12 és fél kili, este 8, ez utóbbi már nagyon lazán, 6 perc körüli kilikkel.

Pénteken reggel indultunk, Amszterdamon keresztül. Az út sima volt, a lisszaboni landolás pedig felért egy városnéző sétarepüléssel: észak felől érkeztünk, de mivel északi szél fújt, elrepültünk a város felett, az óceánparton egy 180 fokos forduló, majd a város felett elhaladva leszállás, közben gyönyörűen látszott a 17 km hosszú Vasco da Gama és a Golden Gate-hez hasonló 25 Abril híd.

A pénteki napra még két konkrét programot terveztünk. A lisszaboni tájékoztatás, illetve a dolgok szervezettsége nem állt magasfokon, így mielőtt elhagytuk volna a reptere, fél órát bolyongtunk keresve a postát, ahol bérletet vehetünk a tömegközlekedésre. Több helyen is sárga színű táblára volt kiírva, hogy „POST OFFICE”: mi mentünk a nyíl irányába, de sehol sem találtuk. Fél óra után derült ki, hogy mellette állunk, csak nem Post office-nak hívják, hanem Corrieros, és nem sárga a színvilága, hanem piros...

A szállás elfoglalása után irány az Estadio Luz, ahol a másnapi Benfica-Porto rangadóra próbáltam jegyet szerezni. A hotelban a recepciós lány megtudta nekünk, hogy van még jegy, mehetünk, de azt elfelejtette megkérdezni, meddig van nyitva a jegyárus... Azt azért megmutatta a metró térképen, meddig kell menni: a megálló nevében benne is volt a LUZ szó... Itt le is szálltunk, a metróból kijövet meg is láttuk a stadiont, ami kb 200 méterre lehetett tőlünk, csupán egy többszintes autópálya illetve körgyűrű rendszer választott el bennünket, felül- vagy aluljáró nélkül... Kb egy órát bolyongtunk, mire megtaláltuk az egyel korábbi metrómegállót, ahonnan másodszori nekifutásra sikerült megtalálni a stadiont... Itt pedig röpke 10 perc alatt a jegyárús is megvolt, sőt még jegy is volt, ennek ellenére nepperek mindenáron azt akarták, hogy tőlük vegyek jegyet... Tehát meg volt a jegyem a másnap esti Benfica-Porto rangadóra!

Ezek után irány a belváros, a rajtcsomag átvételére. Ez sem volt könnyű menet: a honlapon mindössze egy cím volt megadva, illetve annyi, hogy közel van a főtérhez, ahonnan a rajt lesz majd vasárnap. A lisszaboni (részletes felbontású) térképünk is csak kb minden második utca nevét tartalmazta, így elég sokat bolyongtunk a belvárosban. Elvileg 20 óráig lehetett átvenni a rajtcsomagot, negyed 8 körül meg is találtuk a házszámot, ahol kívülről semmi nem utalt arra, hogy itt valamiféle maraton expo lenne: az ajtó bezárva, bent pedig takarítottak. Mentünk egy kört a főtér felé, egy rendőrnél érdeklődtünk, aki még azt sem tudta, hogy itt maraton lesz... Kb 20 perc után mégiscsak visszamentünk a megadott címre: ekkor már nyitva volt az ajtó, így nemsokára megtaláltuk azt a kb 10-szer 10 méteres termet, ahol a maraton „expo” volt, egyetlen kiállítóval, a Porto maratonnal... Rajtszámfelvétel, chip ellenőrzés, minden OK. Kivéve az, hogy valakinek (véletlenszerű módszerrel) rövidujjú, valakinek hosszúujjú (nóném pamut) pólót adtak, sajnos nekem ez utóbbi jutott...

A szombati nap a város felfedezésével telt, jókora gyaloglások, villamosozások (ez kihagyhatatlan Lisszabonban: megy a villamos a sikátorban, úgy, hogy a villamos és a ház fala között max egy ember fér el, az is jó, ha összehúzza magát :-)), a két híd megtekintése (felmenni ezekre nem tudtunk, de igencsak impozáns látványt jelentenek... Kora délután egy pizzázás, este pedig (egyedül) mentem a meccsre. (Ez a téma itt OFF, de kár lett volna kihagyni, fantasztikus hangulat volt, 60 ezer nézővel... Benfica-Porto 0-1)

Lisszaboni idő szerint este fél 11 körül értem vissza a szállodába, megettem még egy adag rizsfelfújtat (ezt még otthonról hoztam, a feleségem készítette, ez a titkos receptem a futásokra :-)) Vasárnap fél 7-kor kelés, az utolsó adag rizsfelfújt betermelése, majd 8 előtt néhány perccel indulás a rajthelyre. Ez 6 metrómegálló, + kétszer kb 400 m gyaloglás.

A rajt a főtéren (Praca Commercio) volt: a nap során 3 futóverseny volt összekombinálva. Először 9-kor indult a maraton, rá nem sokkal egy 7 km-es futás, ahol sokan gyalogoltak, majd 10:15-kor indult a félmaraton. A maratonistákat nem akarták unatkoztatni, ezért a mezőnybe bekombinálták mindkét másik versenyt: a maraton Nyugat felé indult a tenger/Tejo parton, majd 7 és fél km után fordító, vissza a főtérre. A 7 km-es mezőny ugyanebbe az irányba indult, kicsit később, és jóval korábban volt a fordító, de így is sok 7 km-est befogott a maratoni mezőny. A főtéren korrekten ki volt táblázva, merre kell menni (befutni) a 7 km-eseknek, és merre kell kanyarodni a maratonistáknak. A maratonisták 15 km-nél értek vissza a főtérre, innen egy kb 6 km-es oda-vissza utat kellett megtenni Észak felé, kb ugyanazon az úton felfelé (a 3 km-en a szint kb 50-60 m lehetett), majd ugyanezen az úton, illetve a belvárosban párhuzamos utcákon vissza a főtérre. A főtéren volt a félmaratoni chipes időmérés. Innen indult a félmaratoni mezőny is, nem sokkal azután, hogy az első maratonisták elhagyták a főteret.

Innen a mezőny Kelet, majd Észak-Kelet felé vette az irányt, ismét a tenger/Tejo parton, illetve a parttal párhuzamosan. Kb 6 és fél km-et kellett futni, majd egy körforgalomnál visszafordítottak bennünket, irány ismét a főtér. Itt már teljesen együtt volt a maraton és a félmaraton mezőny. Ahogy mondtam, a 15-21 km kivételével végig tengerparton futottunk, sík terepen, az egyetlen emelkedő 23 (kifelé) és 30 (visszafelé) km-nél volt ahol is egy igen meredek és magas felüljáróra kellett felfutni. De ettől eltekintve a 15-21 szakasz kivételével a pálya teljesen sík volt.

32 km körül a mezőny ismételten beért a főtérre, majd a változatosság kedvéért ismét Nyugat felé kellett futni, de most a fordító nem 7,5 km-nél, hanem hamarabb, a főtértől kb 5 km-re volt. A főtér elhagyása után kb 2 km-rel magyar hangra lettem figyelmes: félmaratoni távon futott egy magyarul beszélő fiú és lány, oda is köszöntem nekik, de nem vettek észre, aztán robogtam tovább. 37 km-nél fordító, majd innen újra irány a főtér, ahol már nem volt kitáblázva, hogy merre kell menni a maratonistáknak és merre a feleseknek, hanem a cél előtt 200 méterrel egy szervező hangosanbeszélővel próbálta terelni az embereket, csakhogy arra nem gondoltak, hogy a külföldi futók valószínűleg nem beszélnek portugálul... Sem a rajt előtt, sem a célzónánál nem volt elérhető idegen nyelvű információ, pl. a chip mellé kapott használati utasítás is csak portugálul írta le a teendőket...

A szervezés nem volt tökéletes, de valahogy illeszkedett ahhoz a lazasághoz, amit Lisszabonban általában tapasztaltunk és néha élveztünk is :-)) (Villamosra várva 20 percig semmi aztán egymás után 3 kocsi...) A frissítés: 5 km-enként, 5-10-15 víz (0,33-as flakon, magunknak kellett kinyitni), 20-nél Powerade is, 25 víz és banán (nincs Powerade), 30-35 víz, powerade, banán, 40 víz. Nekem volt segítségem a barátom részéről, így a következőképpen frissítettem: 10 víz, 15 víz, 20 powerade, 21 powerade és fél banán (ezt 23 körül ettem meg), 25 víz, 30 powerade, 32 banán, 35 powerade.

A km jelzések nagyjából végig kint voltak, de azt gyanítom, saccperkábé helyre letéve. Az megint érdekes volt, hogy a honlapon nem volt normális térkép, hogy merre kell menni, így nem lehetett igazán megtervezni, hogy hol, hány km-nél fogunk járni. Az időmérő helyek nem a szokásosak (10, félmaraton 30, cél), hanem a fordítók voltak. 7 és fél km-nél, 18 körül, félmaratonnál, 26 és félnél, 37-nél és a célban.

Az időjárás mondhatni tökéletes volt: sütött a nap, a 23-30 közötti szakaszt kivéve, amikor Észak-Kelet felé futottunk, a tenger felől beáramló köd eltakarta a napot és bizony hűlt is a levegő néhány fokot... Már kezdtem hiányolni a kesztyűmet, amikor visszaértünk a napsütésbe... A szél nem volt jelentős, a hőmérséklet a rajt idején 11 fok körül lehetett, a célban 14-15 fok körül. Figyelembe véve a kedvező körülményeket (időjárás, nem túl nehéz pálya), jót kellett futnom, és azt hiszem, ez meg is lett...

Az idei maratonok a kihagyások (sérülések) miatt nem mentek úgy, mint 2006-ban, amikor 2 maratont is sikerült 3:10-en belül futnom. Az „A” terv az volt, hogy a győri maratonhoz képest jobbat fussak. A szegedi cimboráknak 3:20-on belüli terveket pedzegettem, ugyanakkor egy német kollágám egy hete azzal búcsúzott tőlem, hogy nagy pénzben merne fogadni, hogy 3:15-ön belül leszek. A 3:10 meg sem fordult a fejemben, nem láttam reálisnak.

Az első km 4:40 lett, legközelebb 3 km-nél néztem az órára, itt 13:50 körül jártam. Valószínűleg még nem melegedtem be (elfelejtettem bengay-jel bekenni a lábom), azt vettem észre, hogy a mezőny elmegy mellettem... 5 km után találtam meg egy olyan ütemet, amely jól esett, könnyed volt, és mellette gyorsultam is. A 10 km-es táblához 0:45:09-nél érkeztem, féltem, hogy gyors lesz, de vitt a lábom. 15 km után egy picit belassultam, a belvárosi rész 15-18 között emelkedett, ráadásul a kövezet sem volt tőkéletes, a villamossínek melett/között figyelni kellett, hová lép az ember. A 18 km-nél lévő fordító után lefelé kellett jönni a főtér felé, itt megeresztettem rendesen, 4 perc körüli kiliket mentem, sajnos a jobb sarkam/achillesem még most is érzi... 1:34:31-nél értem félmaratonhoz (saját mérés), majd irány észak-kelet. Még a féltáv előtt, 20 kilinél beértem egy lengyel futót, beszélgettünk, a 25-ös frissítőig együtt mentünk. Neki 3:14 volt az eddigi legjobbja, 24-nél azt mondta, meglesz a PB-je. Nézegettem az eredményeket, sajnos nem lett meg neki...

A 26 és félnél lévő fordítónál ismét chipes mérés, majd irány újra a főtér. Innentől már együtt volt rendesen a félmaraton és a maraton mezőnye, folyamatosan előztem, tartva a 4:30 vagy kicsit azon belüli tempót. 32 kilinél értem újra a főtérre, itt a barátom kezembe nyomott egy fél banánt, amit rögtön betermeltem, de valahogy itt 2-3 kilométer erejéig kiszállt az erő belőlem. A pulzusommal semmi baj nem volt, bőven volt bennem tartalék, de főként a jobb lábam egyre nehezebben ment. Ez a 3 kili 4:40-4:50-es tempóban sikerült, majd 35-nél magamba döntöttem egy jó adag poweradet. Egy fél kili után valahonnan új erőre leltem, begyulladtak a rakéták és visszaálltam a 4:30 körüli kilikre. Ezt követően a 38-as táblánál néztem az órámra: 2:51:00. Boldog voltam, a 3:15 biztosan megvan, és éreztem, van még erőm, hát hajrá. Itt eldöntöttem, 40-nél nem állok meg frissíteni, magasabbra vettem az iramot és a pulzust, hátha sikerül... 40 km-nél az órám kerek 3 órát mutatott, azaz az utolsó két kili 4:30 lett, ha benn akarok lenne 3:10-en belül, akkor egy kicsit még gyorsulnom kell... És ment :-))) A főtéri célegyenesbe befordulva (kb 60 méterre a céltól) láttam a 3:09:30-at kiírva, egy utolsó sprint, és stopper állj... :-)))

A saját mérésem 3:09:40 lett, a honlapon fennlévő előzetes idő 3:09:43-at jelez: az eltérés oka: a rajtnál nem volt chipes mérés, és kb 3 másodperccel a pisztolydörrenés után léptem át a rajtvonalat... (hogy így mi értelme van a chipnek? :-)) Az első 1:34:31 (vagy a valószínű hivatalos mérés szerint 1:34:34) félmaraton után futottam egy 1:35:09-est, ilyen kevés különbség a két féltáv között még egyetlen maratonomon sem volt.

Nagyon örülök, hogy sikerült ismét 3:10-en belül futnom egy maratont. Ez ugyan nem PB, de egyrészt a linzi legjobban (3:07:57) nem hitelesített pályán volt (2005-ben még AIMS rendezvény volt, 2006-ban már nem); míg a tavalyi Maranello-Modena-Carpi maraton első félmaratonjában van kb 100 m szint csökkenés (ha jól emlékszem, ezért nem hitelesítették Kálovics Anikó eredményét sem magyar csúcsként). Ez a lisszaboni pálya hitelesített, a rajt és cél ugyanott van, így sikerült 3:10-en belül futni.

A rendezvény nem túl népes (a maratoni indulók száma nem érte el az ezret), a szervezésben is vannak hiányosságok, vagy inkább eltérő „megoldások”, ugyanakkor a maga nemében egy nagyon hangulatos, könnyű és élvezetes versenyt tartogat Lisszabon. Persze, biztos van olyan, akinek nem tetszene, a szurkoló kevés, sokat futunk tengerparton, vagy inkább a parttal párhuzamosan, attól 100-200 méterre, a környezet néha ingerszegény, de ez az ára annak, hogy a pálya könnyű legyen...

Ez volt az idei 4. maratonom (Párizs, Kőszeg-Sárvár, Győr, Lisszabon); az idénre több versenyt nem tervezek... A legközelebbi majd valamikor a tavasz elején, talán Olaszországban.